Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
szerda, november 09, 2005
10:06 „Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk?” (Petőfi: János vitéz)
Címkék: Brühühü, Lakás, Melegség, Vallás, Virtuál Hozzászólások:
Ne húzd magad túlságosan fel, nem érdemes. Egy olyan nyitott fórumon, mint a net, valahogy mindenkiből kibukik a létező legrosszabb formája. Tudom, hogy ezeken nehéz felülemelkedni, és nem lehet egy vállrántással elintézni, de nem ebbe kell belehalni.
Mivel én nem vállaltam magamra olyan nyílt életet, mint amilyet te, ezért sajnos nincs meg az erkölcsi alapom, a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy tanácsokat osztogassak. Azonban az tény, hogy ezzel a tudatosan választott nyitottsággal, küldetéssel (amiért egyébként nagy respekt és köszönet!) akarva-akaratlanul, de azt is vállaltad, hogy támadási felületet adsz másoknak. Sajnos a netes fórumok (legalábbis itt, Magyarországon) - kevés kivételtől eltekintve - a szardobálásról szólnak. Ez a saját tapasztalatom is, mások tapasztalata is, és nálad is többször visszaköszönt. Szerintem annyit tehetsz az ilyenek ellen, hogyha pontosan tudod, hogy nincs igazuk, akkor jobb kézzel bal váll fölött (vagy fordítva) kihajítod a tudatodból. Persze nem lehet mindent így elintézni. Adott esetben lehet, hogy aktívan kell tenni ellene (pl. ha úgy ítéled meg, kifejted az ellenvéleményedet; azonban ez sokszor csak egy újabb szar feléd repülését indukálja). Esetleg még azon lehet elgondolkozni, hogy vajon mi az, amivel ugyan teljesen mást akartál elérni, de egyesekben mégis az a kép csapódott le, miszerint te csak tovább vetíted a homofóbiát másokra. Szóval első körben jobb kézzel bal váll fölött, ha van értelme, akkor valami válaszlépés, és ha esetleg lehet olyan, ami ezt a reakciót másokból kiváltotta, akkor rájönni arra, hogy mi lehetett az. Egyebet nem tudok mondani. Kérem, kapcsolja ki! :) << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |