Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, november 30, 2005
12:28
 
Széljegyzet egy vatikáni dokumentumhoz


Az Index megkeresésére tegnap pár órás munkával írtam egy cikket a Vatikán Homoszexualitás és hivatás című dokumentumával kapcsolatban.

Ma kiderült, hogy a cikket nem hozzák le abban a formában, ahogy megírtam, hanem az újságíró hölgy átszabta az egészet, mintha ő írt volna cikket egy élőszóban készült interjú kapcsán. Ráadásul, ahogy ezt meg is írtam neki, „a számba adott mondatok ebben a formában csupán egy nyughatatlan kis buziaktivista széteső, inkoherens pampogásának hatnak”. Természetesen nem járultam hozzá, hogy a szöveg így megjelenjen; az eredetit viszont most berakom ide a blogba. (Nyilván lesz, aki erre is azt mondja, hogy csupán egy nyughatatlan kis buziaktivista széteső, inkoherens pampogása, de sebaj.)



A katolikus egyház homoszexualitással kapcsolatos megnyilatkozásairól szólva gyakran összecsúszik három fogalom: egyrészt maga a homoszexualitás, másrészt a pedofília, harmadrészt a cölibátus. E fogalmakból a pedofília és a homoszexualitás elvileg nem szorul magyarázatra. (A gyakorlatban persze messze nincs így, de munkahipotézisnek momentán megteszi.) A cölibátus azonban a modern ember számára önmagában anakronisztikus, teljességgel érthetetlen képződmény – gyakran még a hívő katolikusok számára is. Ezért e kínos fogalomzavar, főleg olyanok részéről, akik számára sem a melegség, sem a kereszténység témaköre nem számít hazai pályának, ha nem is védhető, de legalább magyarázható. A komoly baj akkor van, ha az említett három fogalom összecsúsztatása nem a kommentárokban, hanem magukban az egyházi megnyilatkozásokban történik meg.

Érthető, hogy a papi pedofil botrányok kínosan érintették a hierarchiát. És mint minden botránynál, valakinek itt is el kell vinnie a balhét. Szomorú, hogy a bűnbak szerepe a melegekre lett kiosztva. Természetesen ez lényegesen kevesebb kockázattal jár, mint a kötelező papi cölibátust (és annak mindenféle következményét) felelősséggel újragondolni.

A keresztény hit az ember evilági beteljesülését a másik emberben, következésképpen a párkapcsolatban látja. (Lásd a Teremtés könyve 2,18-ban: „Nem jó az embernek egyedül.”) A cölibátusra (amelynek lényege nem a szexmentesség, hanem az Istenért vállalt egyedüllét) ezért úgy tekint, mint rendkívüli jelenségre, amely soha nem az egyén döntéséből, hanem minden egyes esetben Isten személyes meghívásából adódik. Műszóval: karizma, vagyis Isten ajándéka, amit vagy megad valakinek, vagy nem. Ha igen, akkor – és csak akkor – történhet meg az a szokatlan jelenség, hogy valaki nemcsak elkötelezi magát a cölibátusra, hanem éli is azt – és nem lesz tőle neurotikus, frusztrált, besavanyodott. Így lett a tisztaság a szerzetesek hármas fogadalmából az egyik.

A dolgok két ponton kavarodtak össze. Először is a szerzetespap eszménye alapján a cölibátust elkezdték úgy általában – és tévesen – a papság szükségszerű attribútumának tekinteni. Ez csupán elméleti (teológiai) malőr volt. A gyakorlat akkor csúszott félre, amikor egy idő után a kánonjog a kocsit fogta a ló elé: nem olyanok közül válogatták a papokat, akik eleve részesültek a cölibátus adományában, hanem a papoknak írták elő a cölibátust, függetlenül attól, hogy a papi hivatás mellé meghívta-e őket Isten a cölebsz életre. Innentől a rendszer önjáróvá vált: a társtalanságra kényszerített papság egy része, ha fogcsikorgatva is, de tartja a fogadalmát, másik része nem tartja, és vagy folyamatos bűntudattal, vagy cinikusan, de kapcsolatot, kapcsolatokat tart fenn. A képmutatás intézményesült.

A kötelező cölibátus intézményének jósága vagy rosszasága azóta folyamatosan kérdés, mind az egyházjogászok, mind a teológusok és lelkipásztorok számára. Számos érv hangzott el pró és kontra – az egész problémakörben egyetlen dolog volt mindig is irreleváns: a szexuális orientáció. Ha valakinek nincs partnere, akkor édes mindegy, hogy aki nincs, az milyen nemű. Abban a pillanatban, hogy a nemlétező partner neme szemponttá növi ki magát, a történet már nem a papi tisztaságról szól, hanem egyszerű homofób boszorkányüldözéssé válik, alaptalan sztereotípiák tömkelegével spékelve.

Fantáziálhatnánk egy sort arról is, hogy miként is zajlik vajon a gyakorlatban a vizsgálat, amelynek során egy kispap szexuális életét firtatják (hogy van-e neki olyan egyáltalán). Az elképzelt jelenet Monty Python-jellegű poénok özönével telített. Ennél lényegesen kevésbé komikus abba belegondolni: miért is szükséges egy homoszexuális beállítottságú növendék esetében ilyen vizsgálat, és miért nem szükséges egy heteroszexuáliséban? A válasz magától értetődő: azért, mert egy homoszexuálisról sokkal nehezebb elképzelni, hogy önmegtartóztató életet éljen. Mert a buzik, mint köztudott, gyárilag kicsapongóak és fegyelmezetlenek.

Ez az implicit vád természetesen teljességgel alaptalan. És itt meg is bukott kiinduló munkahipotézisünk: a homoszexualitás fogalma igenis magyarázatra szorul, meg kell világítani, hogy mi is az valójában és mi nem, mert ennek hiányában az egyszeri katolikus felhasználó a legképtelenebb állításokat is elhiszi, ahogy elhitte annak idején azt is, hogy a Talmud a pászka készítéséhez keresztény csecsemők vérének felhasználását írja elő.

Az információátadásnak természetesen csak akkor van értelme, ha a célközönség nyitott az információra. A tapasztalat azt mutatja, hogy keresztény hívők tudnak vitaképesek lenni melegügyben – amennyiben politikailag, ideológiailag nem fanatizáltak. Akinek az életében viszont az egyház mint evilági intézményrendszer jelenti az origót, az többnyire nem tűri, hogy egyszerű és komfortos világmagyarázatát holmi tények összezavarják. A boszorkányüldözések, a tiltott könyvek listája, a Galilei-per, az antimodernista eskü – a maguk korában ezek lehettek ideiglenesen hatékony politikai sakkhúzások. Azonban ha azt nézzük, hogy mennyit ártott mindez az egyház hitelességének hosszú távon (pl. hányan veszik ma komolyan, ha Róma erkölcsi kérdésekben megnyilatkozik), akkor azt kell mondani, hogy a „valamit nem érteni, de elítélni” elv nem bizonyult jó biznisznek.

Valószínűleg az egyházi vezetők számára is rentábilisabb befektetést jelentene, ha nem csuklóból betiltani akarnák a melegkultúrát, hanem előtte pl. megismernék. Hogy mi az, úgy egyáltalán. Így talán kevesebb ostobaságot hintenének szét a világban. Arról nem is szólva, hogy „a homoszexuálisok iránti tisztelet megkövetelése” részükről nem csak írott malaszt maradna.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Szerintem nagyon jól tetted, hogy nem engedted, hogy szétszabják ezt az irományt. Nagyon rendben van így.:o)

A Vatikánban azonban nagyon nincs rendben valami...:o(



Amit nem emlitettel hogy a 800-as evekig nem volt colibatus a katolikus egyhazban. Azt csak az egyhazi vagyon megorzese celjabol vezettek be az akkori fejesek. A colibatus gyokere tahat politikai/gazdasagi es nem spiritualis maszlag.
Egy ateista hetero Los Angelesbol.



"A colibatus gyokere tahat politikai/gazdasagi es nem spiritualis maszlag"

Bocsánat: különbséget kell tenni (ahogy tettem is a szövegben!) 1.) cölibátus, illetve 2.) a papság számára kötelező cölibátus között. A két fogalom messze nem ugyanaz! A második valóban politikai gyökerű. Az első (vagyis önmagában a cölebsz életforma) viszont tisztán spirituális jelenség, ráadásul nem is keresztény találmány. Már a Kr.e. 6. században élt Jeremiás prófétával is megesett, hogy Isten szavának engedelmeskedve lemondott a házasságról.

Ne keverjük össze még jobban azt, ami eleve tisztázásra szorul! ;)



Drága Balázs,

amikor ez a téma felmerül,protestánsként tényleg csak Alfed Loisy-t tudom idézni: "Isten országát vártuk vissza, de az Egyház jött el..." Katolikus fejjel gondolkodva, persze megint jó, amit írsz...Lehet, hogy kínos, amit írok, de én egy dolgot nem értek ebben az egészben: az Index miért nem tudta közölni az egész írásod? Talán nem volt hely ebben a Cybert-térben?:) Tékozló homároknak, Nagy Népi Hurráknak,Velvetnek, és Belebhatározónak és egyéb hülyeségeknek mindig van hely?Nagyon szeretem az Indexet, de elképzelésem sincs, hogy miért nem tudták leadni az írásod egészében...
Ölel,
Shakespeare:)



Szerintem a lolab ott log ki a legjobban, hogy az Egyhaz azon az alapon iteli el a homoszexualitast, hogy nem az elet tovabbvitelere iranyul, azaz oncelu gyonyor.

Ehhez kepest tudtommal egy ideje most mar megengedi az Egyhaz, hogy - hazassagban legalabbis - a szex iranyulhat csak oromszerzesre, azaz a jovahagyott modszerekkel lehet a fogamzastgatolni. Tehat megse csak akkor szabad a szex, ha gyereket szeretnenk.

Ezek utan a homoszexualisok tovabbi elitelesenek annyi alapja maradt csak, hogy utaljuk oket es kesz.



Balázs!

Muszáj hozzászólnom ezekhez a gondolatokhoz. Én a Bibliát olvasva jutottam az alábbi felismerésekre. Hitetlen koromban én is (hozzád hasonlóan) a ma divatos, általad is képviselt szabados, humanista elveket vallottam magaménak: nem jó a homokosság, de mivel állítólag betegség, meg szeressük egymást, ezért ne bántsuk már őket!
Azután Isten igéjét olvasva ezen a területen is komoly fordulatot vett az életem, megtértem. A Biblia számos helyen szól erről a BÚNRŐL. Isten teremtette az embert, és ő tudja, mi újság. Ha betegség lenne, akkor nem mondaná rá, hogy utálatos. Nem arról beszélek, amit Róma mond, mert ez nem egyenlő Isten szavával.

Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. (Római levél 1,22-27)

Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak! Utálatosság az. (3Mózes 18,22)

Azt sem tudom, honnan vetted, hogy a cölibátus csak tisztaság, de nem szexmentesség. Ez úgy hangzik, mint ha valaki keményen böjtölne reggeli és ebéd között. Mi akkor a tisztaság? Egyébként egyetértek avval, hogy cölibátust előírni tévedés, sőt:
A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. (1Timóteus 4,1-3)
Valóban, a cölibátus egy lelki ajándék Istentől.
Az, hogy valakiben csak a vágy, a hajlam van meg a homoszexualitásra, az már elegendően veszélyes, nem megtűrhető, hiszen mindenki a saját kívánságától vonzva csalogatva esik kísértésbe. A bűn zsoldja pedig a halál.
Én hála Istennel nem küszködtem ezzel a problémával, de a paráznaságnak igenis a rabja voltam. Éreztem, hogy bűn, de nem tudtam saját erőből megszabadulni. Jézust segítségül hívva viszont megszabadultam az önkielégítés undorító szenvedélyétől. Aki segítségül hívja az Ő nevét, az megmenekül! Ez ad reményt annak is, akit homokos vágyak gyötörnek, de más területre is vonatkozik. Ismerőseim között vannak akiket alkoholból, drogokból, heroinból, cigarettából depresszióból szabadított meg Jézus.

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.”
Isten adjon még több világosságot neked!

Nith Ferenc



Shakespeare:
Bizonyára a teljes szöveg közléséhez erősebben kellett volna lenyomniuk a Ctrl+C - Ctrl+V-t, mint ha csak részletet idéznek, és lehet, hogy ez fárasztó...

Ferenc:
Ha már veszed magadnak a bátorságot ahhoz, hogy megkérdőjelezd egy másik ember hitét, akkor legalább – mielőtt bemásolnád a blogomba az egész Bibliát – tájékozódj egy kicsit a vonatkozó kerestény irodalomban. Ajánlom figyelmedbe pl. a "Válaszd az életet!" – Szempontok a homoszexualitás keresztyén megítéléséhez című szöveget.



Hát, azt hiszem aki őszinte szívvel olvassa a Bibliát az nem találja meg benne a cölibátus intézményes formáját, és Isten soha nem kérte senkitől sem hogy önakaratán kívül vállalja ezt. Isten soha sem kényszerít, Ő szelíden szól. Ha valakinek van a cölibátusra ajándéka élhet így. Pl. Pál is ilyen volt. De Péternek volt felesége.

Vagyis a katolikus egyház cölibátus dolga nem teljesen Bibliai. De abban egyet értek a Pápával, hogy a homoszexualitás bűn. Meg hogy azért szeretettel kell hozzájuk fordulni, hiszen Jézus is így viszonyult a bűnös emberekhez. Azokat az Igéket amit Ferenc említett, csak csűrés csavarással lehet úgy értelmezni hogy a homoszexualitás nem bűn. Isten Igéje pedig nem olyan amit csűrni csavarni kell hogy az igazi értelmére rájöjjünk. Pl. Az hogy ne hálj férfival úgy ahogyan assszonnyal szoktak, ezt csak csűrni csavarni lehet hogy ez ne azt jelentse amit: A homoszexualitás bűn. De mint minden bűnből ebből is lehetséges a megtérés. És képzeljétek, vannak olyan homokosok, akik ebből megtértek és ők bűnnek mondják, holott valaha ők is ugyanazt mondták amit Ti válaszoltok majd erre a hozzászólásra.



Aloha
A cikk nem rossz (és nem olyan hosszú), tényleg furcsa hogy az Index hely hiányára hivatkozva nem közölte (írok nekik is).
Viszont egy gondolat nyitva maradt, amitől hiányérzetem van:
"És itt meg is bukott kiinduló munkahipotézisünk: a homoszexualitás fogalma igenis magyarázatra szorul, meg kell világítani, hogy mi is az valójában és mi nem... (etikátlan kontraszt zárásként)".
Légy szíves fejtsd ki akkor hogy mi a homoszexualitás, hogy mi heterók is értsük...
Az alapgondolattal egyébként egyet értek és a katolikus egyházat képmutatónak tartom, bár nem lévén vallásos ez irreveláns...



...irreleváns...

A Biblia csak egy képes könyv, egy értelmezés, egy viselkedési kódex a múlt ezredekből... semmiképpen sem Isten akarata...
Különben is melyik Isten? A zsidóké, a katolikusoké, a görög, római, kelta istenekről beszélünk?
Számomra dühítő, hogy emberek nem fogják fel, attól hogy ők egy bizonyos viselkedési normát követnek (ha tényleg követik azt tisztelem...) és/vagy hirdetnek nem képesek elfogadni hogy van más út is. Ez szerintem irigységre, félelemre épül...
Attól szép a világ hogy sokszínűek vagyunk, unalmas lenne ha mindenki úgy gondolkodna mint Ferenc...



Közbotrányokozok - bocsánat.

Érdekes oldalt olvastam minap, amely Jézus és a homoszexualitás kapcsolatát boncolgatta - miként dícsérte meg a római tisztet, aki kezét tördelve aggódott beteg tisztiszolgája (és egyértelműen szeretője) miatt, és kijelentett "még Israelben sem talátam ilyen hitet" -, milyen kapcsolatban állt "mélységesen szeretett" tanítványaival, és a többi.

A kérdéses oldal:
http://www.religioustolerance.org/chr_jegay.htm

Csak mert.

Az írás meg nagyon jó volt.

Ja, és Jézus nem propagálta a cölibátust. :)



Hi,
Ez megint csak csűrés csavarás eredménye lehet, hogy a római százados szolgája egyben szeretője is volt, kvázi ezzel Jézus szeretetteljesen megpaskolgatta volna a homokosok önérzetét mondván: Bravó, csak így tovább, legyen még több homokos... szaporodjatok, sokasodjatok

Jézus nem ilyen, ellentétben velünk, mivel mi sokszor szeretnénk hogy Jézus jónak mondja azt ami nem az, ezért hát ferdítünk egyet azon amit mondott. Isten Igéjében nem kell hátsó szándékokat keresni, nagyon nyílt, egyszerű, ellentétben velünk akik a romlottságot az Igébe ültetett hátsó gondolatokkal akarjuk megideologizálni. Bizony ez csűrés csavarás. Dehát nem először és nem utoljára fordul ez elő....



A kafarnaumi százados történetében az eredeti görög szövegben ott, ahol a fordításban "szolga" szerepel, az a paisz szó áll, amelynek becézett alakjából (paidosz) a napjainkban eléggé ismertté vált pedofília is származik.

A "százados "paisz"-a egyaránt jelentheti a százados szolgáját és a százados fiúját.

Pusztán a szöveg alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik értelmezés a helytálló. De a mondanivaló szempontjából nem is érdekes. Jézus nem annak függvényében gyógyította meg a fiút, hogy annak mi volt a szexuális orientációja.



Balázs:

"De a mondanivaló szempontjából nem is érdekes. Jézus nem annak függvényében gyógyította meg a fiút, hogy annak mi volt a szexuális orientációja."

Igen, itt a lényeg.
Szvsz.

Norbert:

"Isten Igéjében nem kell hátsó szándékokat keresni, nagyon nyílt, egyszerű, ellentétben velünk akik a romlottságot az Igébe ültetett hátsó gondolatokkal akarjuk megideologizálni."

A baj az, hogy Isten igéjét nem láttam még.
Láttam egy könyvet, amit sokan írtak, sokan szerkesztettek, és sokan fordítottak.
És ami az évszázadok során folyamatosan változott.

Mindenki csűri-csavarja, mert ellentmondásos és nem egyértelmű.

Ha végiggondolom, akkor attól tartok, ez a téma megint egy olyan, amin Isten maximum jót szórakozik, megsimogatja a buksiját az embernek, aztán maximum visszaküldi a pályára megint.



Kedves el_inocente

Isten Igéje, a Biblia nem változott sokat, ez legfeljebb a fordításokra igaz. Az eredeti fennmaradt példányai meglepő egyezést mutatnak egymással. Nincs még egy olyan irat, amelynek a darabjai ennyire egybehangzóan bizonyítanák, hogy az idők során nem változott (az eredeti görög és arám szövegek)

Igen, fennáll a veszély hogy minden ember kénye kedve szerint csűri csavarja Isten Igéjét. De minél inkább ennek az Igének a tekintélye alatt él az ember, annál inkább megérti a jelentését, mivel a legfőbb igazságként fogadja el azt, Isten Szelleme megmagyarázza, kijelenti azt. Minél távolabb van valaki Istentől, annál inkább hajlamos sokféle variációt adni egy ige jelentésére. Meglepő, de pl. két különböző hívő közösség (mondjuk karizmatikus és baptista) igeértelmezése között már nem túl nagy a különbség, hiszen mindkettő az Ige tekintélye alatt él. Hiszem azt, hogy amint Krisztusban érett férfikorra vezeti el Isten a népét, ezek az Igeértelmezés beli különbségek is el fognak tűnni, és Istent úgy ismerjük majd ahogy Ő van. Azonban addig is, a Tőle való távolsággal (szellemi értelemben) arányosan vannak vadabb és kevésbé vad elképzeléseink az Igét olvasva. Az pl. hogy "Ne hálj férfival úgy ahogy asszonnyal szoktak" és "férfiak férfiakkal fertelmeskedvén" nem a homoszexualitást jelenti, valószínűleg Istentől távol lévő emberek véleménye lehet csak. (Egyébként a tízparancsolatban sem szerepel "Felebarátod feleségét ne kívánd" parancs nőkre vonatkozó parancsa, így nem meglepő ha valamit csak a férfiaknak parancsol Isten. Gondolom azért tette ezt, mivel a férfiak a társadalom vezetői. Ha ők helyesen élnek, a nők is úgy fognak) De kérdezd meg a baptistákat, evangélikusokat, Hit gyülekezetet, Katolikusokat, mind azt mondják, hogy ezek az Igék a homoszexualitásra utalnak. Nekik elmagyarázza Isten a Szelleme által. Viszont a Róma 1,29-ben éppen az Isten személyéről való elfeledkezésnek, Isten személyétől távol való állapotnak a következményeként írja le az Ige a homoszexualitást. Ezek után meglepő lenne ha egy homoszexuális ember jól értené ezeket az Igéket, de ugyanígy a világi emberek sem értik ezeket és a humanizmus eszméire alapozva jónak mondják azt ami nem az (a homoszexualitás)

Természetesen nem elítélem a homoszexuális embereket, hiszen mindannyian sok problémával küzdünk (pénzimádat, pletykálás, irigység stb., ami távol tart minket Istentől. De hiszem hogy amint már sok embernek sikerült a homoszexualitásból megszabadulni, ez nem lehetetlen, ugyanúgy más problémákból is meg tud szabadítani Isten minket, hiszen Ő hatalmas. És éppen ez a fejlődés útja az Úrban, a megkörnyékező bűnt odébb tenni, elvetni, így még jobb közösségbe kerülhetünk Istennel.

Nem haragszom a homokosokra, nem hiszem hogy több, jobb lennék náluk, ugyanúgy Isten Szellemére van szükségünk, hogy megismerjük Őt. Azonban kétségtelen, hogy a bűnök visszatartják ezt a megismerést. A homoszexualitás is ilyen. Nem Isten tökéletes (szerintem még megengedő sem) akarata az emberek számára.



A szent tanok. - -
Ah, épp a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reá bukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Mig őrültség vagy békó lesz belőle.

(Madách Imre)



Helló Balázs!

2005 december elején leveleztünk itt röviden. Megmaradtál az emlékezetemben.
Most azért kereslek, mert tudok egy alkalmat, ahol találkozhatsz olyan emberrel, aki homoszexuális volt, most hívő és Isten megszabadította ettől a fogságtól. Ez a tény eléggé alávág a teológiádnak(már ha nem változott azóta;mivel nem néztem utána most, csak a nevedre kerestem rá)
A hely:
Omega Belvárosi Gyülekezet
http://www.omegabp3.hu/1_Magunkrol/2_Hogyan_talalsz_meg_bennunket/

XIV. BUDAPEST, AJTÓSI DÜRER SOR 19-21.
Bejárat a 19-21. táblától jobbra kb. 10 m-re egy kis kapun.

IDŐPONT
IX. 5. péntek este 6
illetve utána szombaton egész nap reggel kilenctől.

Egy új-zélandi ember fog konferenciát tartani ott főleg a lelki sérülésekről, illetve a lelki gondozással kacérkodóknak.


Információ: 70/770-3941

üdvözlettel:
Nith Ferenc
(70 7708 758)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta