Várakozás és beteljesülés
„Temetném a munkát...” – énekli épp Hofi. Jön ki neki a hangja. A hangfalból. Amely a helyén áll. És össze van kötve a számítógéppel. Amely ugyancsak a helyén áll.
A munka temetése kicsit odébb van még, mert a szoba ablaka még nincs megmosva, a függöny a szennyesben, a szőnyeg pedig a boltban, ahonnan még meg kell venni. Melegvíz nincs – talán jövő héten.
De az összes doboz kicsomagolva, minden elrámolva (java része a helyére); aránylag tisztaság van és teljesen: REND! Két és fél hónap kupleráj és átmeneti szállás után: rend! – Tegnap este TESCO, vagy négy órán keresztül, televásároltuk a hűtőt. Ma (már éjszaka) behoztam a folyosóról a virágokat. Felmostam, megvacsoráztam, és végre, itt ülök egy üveg sörrel, és úgy érzem, hogy itthon vagyok.
Köszönöm mindenkinek, aki elviselt az elmúlt hónapokban. Aki elviselte a hisztijeimet, kiborulásomat, indokolt és indokolatlan aggodalmamat. Köszönöm azoknak, akik eközben vigasztalni próbáltak ezzel-azzal, és méginkább köszönöm azoknak, akik nem vigasztalgattak és nem magyarázták el (főleg magukat nyugtatva), hogy „majd vége lesz egyszer”, hanem egyszerűen elfogadtak. Hülyének és idegbetegnek – amilyen vagyok.
Remélem, és úgy fest, nem alaptalanul: innentől könnyebb lesz.
Érdekes: úgy jött össze, hogy mindezt advent 1. vasárnapján írjam le. (OK, már hétfő van, hajnali 1, de nekem még vasárnap.) Tomival délután gyújtottunk gyertyát, énekeltünk is. Advent a várakozás ideje, amely karácsonyban teljesedik ki (vagy be, mittomén). Azt hiszem, a mögöttem levő hetek jó iskolául szolgáltak arra, hogy megtudjam, milyen is a várakozás. És az, hogy a (kész lakásra) várakozás beteljesülése pont a (liturgikus) várakozás kezdetére esik, jelzésértékű. Számomra legalábbis. Jelzés arra, hogy nincs beérkezés, nincs beteljesülés. Soha – mindaddig, amíg végül ténylegesen haza nem érünk. Nem egy felújított lakásba, új bútorok és konyhagépek közé, hanem Haza, ahhoz, akit az áldott emlékezetű Gyökössy Bandi bácsi többnyire egyszerűn a „Gazda” névvel emlegetett.
Rorate coeli desuper, et nubes pluant iustum!
„Aludj el, kisember...” – biztat épp a hangszóró. – „Könnyű álmot hozzon az éj...”
Úgy legyen.
Címkék: Lakás, Vallás