Birtalan Balázs naplója: Miért, hogyan...?

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, december 02, 2005
19:19

Miért, hogyan...?

Hát a török basa fia vágtatott ott,
Ölében valami fehérféle látszott.
A fehérség volt a francia királylyány;
Nem tudott magáról semmit, elájulván.

Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte,
„Megállj, a hitedet!” kiáltott feléje,
„Állj meg, vagy testeden mindjárt nyitok kaput,
Melyen által hitvány lelked pokolba fut.”

De a basa fia meg nem állott volna,
Ha a ló alatta össze nem omolna.
Összeomlott, ki is fújta ott páráját,
Basa fia ilyen szóra nyitá száját:

„Kegyelem, kegyelem, nemes lelkű vitéz!
Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz;
Ifjú vagyok még, az életet szeretem...
Vedd el mindenemet, csak hagyd meg életem!”

„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!
Kezem által halni vagy te érdemetlen.
Hordd el magad innen, vidd hírűl hazádnak,
Haramja fiai hogy és mikép jártak.”

Tegnap este a közösségben Virág arról beszélt, hogy az 5. osztályosoktól azt kérdezte: vajon Jancsi miért nem ölte meg az ellenséget, amikor megölhette volna? – Nem kapott választ. Próbálta őket rávezetni így meg amúgy arra, hogy a lovagi erények emígy, hogy földön fekvőbe nem rúgunk amúgy – semmi. Minden gyerek csak arról beszélt, hogy ő bizony hogy felkoncolta volna a basa fiát!

Virág költői kérdése az volt, hogy miért van ez így, hogyan lehetne mégis átadni, hogy... Nema zért blogolom most le a sztorit, mert okos vagyok és mert tudom a választ, hanem pont azért, mert nem tudom. Nem tudom, miért ilyen a világ, és nem tudom, van-e még menekvése.

A pride.hu-n a mai napon gyakorlatilag le lettem gyilkosozva – alapvetően semmi másért, mint hogy abban a Valakiben hiszek és Azt próbálom követni botladozva, aki a bosszú paradigmája helyett szavaival és életével a megbocsátás paradigmáját próbálta átadni nekünk...

Sok van, mi csodálatos, de az embernél... Hm.

...és körülnézvén látá:
ímé, túl jól sikerült minden.
Ekkor így szóla:
„Teremtsünk embert...”

(B.B.: B-változat)