Ábel napján
Isten éltesse a Meghagyók maradékát!
Volt szilveszterezés baráti körben, nem túl nagy mennyiségű, de változatos fajtájú szeszekkel, töltött csirkével, Mr. X-szel meg sok pletykával. Volt újév is (theotokosz-dogma rulez); Apa átjött Zselykével és kocsonyával. (Tomi megkóstolta a kocsonyát, életében először és utoljára.)
Délután Viki SMS-ben történt figyelmeztetését követően megnéztük Tomival A medve c. francia-amerikai filmet. Valószínűleg tényleg le lehet gyengülve az érzelmi immunrendszerem, mert olyasmit műveltem a film közben, amilyet utoljára tán 5 éves koromban (vagy még akkor sem): eltakartam a szemem meg nyüszítettem meg bőgtem, amikor a macikat bántani akarták meg bántották is. Nagyon rosszul viseltem az egészet.
Este 6 körül Tomival ledőltünk egy kicsit, aztán kb. egy óra múlva felriadtam arra, hogy csöngettek, föl is keltem, és persze álmodtam az egészet. Tomi aludt tovább, nagyjából folyamatosan, reggel 9-ig (!). Én eközben nekiálltam Márk-egzegézist olvasni a csütörtöki Öt Kenyér-alkalomhoz. Aztán kénytelen voltam elővenni hozzá a Bibliát is. Aztán a görög szöveget. Meg a Csia-fordítást. Meg a görög nagyszótárat. Meg a János-egzegéist. És valószínűleg mostanáig olvasnék, ha Tomi olyan hajnali 1 körül föl nem ébred annyi időre, hogy beparancsoljon az ágyba.
Ma reggel mentem dolgozni. Azt tudtam előre, hogy munka nemigen lesz, azt viszont nem, hogy az ADSL-doboz megadja magát, és ezért internet sem lesz. Úgyhogy összedobtam azt az 1 db okiratot, amit kellett, aztán Jánossal megbeszélve leléptem. Fél nap szabadság. Közben kiderült, hogy Laci eltűnt, aztán nagy telefonálgatások meg mindenkinek a mindenféle idegeskedése-kiborulása után kiderült, hogy mégis megvan. De ez jó sok órán át tartott, és még mindig remeg a gyomrom. Igaz, a tegnapi kocsonya óta nemigen került bele semmi tápláló.
Elkezdődött az új esztendő.
Címkék: 5K, Pszicho, Sztori, Ünnep