Bikkfa szerint:

Lina, teljesen igazad van. És a magam biszexuális irányultságát fennen védve, szerintem ez egy biszex hirdetés. :o)

 Névtelen szerint:

A szégyentelenje! :) Hogy nem sül ki szeme! Mindig is tudtam, hogy Budapest egy bűnös metropolisz! De hogy ennyire! Egyébként volna egy kérdésem. :) Vajh, miért nem lelke és szelleme kincseit kínálta fel eme bűneiben megátalkodott fiatalember? :)Egy oly hirdetés sokkal emelkedettebb lett volna.
Szimre

 Névtelen szerint:

Balázs, kérlek, töröld ki valahogy a fenti kommentet, ha lehetséges. Már nagyon megbántam, hogy beírtam. Megöl a szégyen. Mi lesz jóhíremmel? Végem van. De mi is jött rám, amikor azokat az átkozott sorokat írtam? Nem tudom. Kérve kérlek, könyörgök, távolítsd el valahogy, nagyon-nagyon kérlek, ne maradjon nyoma annak, hogy én ilyen is tudok lenni. Szimre

 Bikkfa szerint:

Távol álljon tõlem, hogy tanácsot adjak a nálam bölcsebbnek, vagy hogy más világ urának megmondjam, hogy kormányozza földjét.
De kérem az Eget, legyen emléke ez a leírt szó maradandóságának. S legyen emléke a halandó gondtalanságának, sokszínû csapongó voltának.
Köszönöm.

 Névtelen szerint:

Jöjjön erre egy Bikkfa-stílusú válasz!

---Most boldog vagy, hogy rajtacsíptél, hogy ilyennek is láttál? Most örülsz, hogy egy percre kitakartam előtted magamat?
---Annak örülök, hogy emberi voltál végre, emberien játékos és emberien gyarló. Nagyon idegesít ugyanis (és nem magam miatt, hanem miattad), amikor úgy mutatod, hogy te minden emberi botlásnak felette állsz, nagyon idegesít ez az "ÉN GLÓRIÁVAL ÁLTALLÉPEM AZT"- attitűd, amivel önmagadat is kínzod. Feleslegesen.
---Hát megfakult a glóriám, ha ez téged boldogít, Bikkfa. Rámszakadt a csillagos ég, ami eddig oly szilárdan feszült ki fölöttem, ami eddig megvédett attól, hogy emberivé váljak...
---És most el kellett indulnod egy úton, egy olyan ösvényen, amelyiken még nem jártál. Ne félj ettől az izgalmas kalandtól! Legyen benned végre egy kis pozitív hányavetiség, merj önmagadban ismeretlen vidékeket felfedezni legbelül, merd elhagyni az országút kitaposott és unalmas biztonságát, lépj be az erdőbe, ahol csodálatos virágokat láthatsz...
---És ha közben megsebződöm? Megsérül a régi énem, amelytől annyira nem akarok megválni?
---Dehogynem akarsz, Szimre, meg akarsz Te már attól régóta válni, csak még nem tudod, hogyan indulj el...
---Érték a sokszínűség, Bikkfa? Érték az, ha ilyen is tudok lenni meg olyan is? Nem inkább következetlenség, infantilizmus?
---Isten teremtett bennünket sokszínűnek, Ő adta azt a képességünket, hogy ugrándozzunk a különböző regiszterek között. Ha te egész életedben csak egyféle regiszterben játszol, akkor Isten ajándékainak egy részét hagyod felbontatlanul.
---Milyen jó neked, Bikkfa, hogy te nem félsz az ismeretlen tartományaidtól! Olyan vagy, mint egy bátor és tettrekész felfedező!
---Szorongás bennem is van, de azt legyőzi az új szépségek csábító reménye. Most megyek, te pedig tedd meg bátran az első lépéseket a...
---A dzsungelben? A lélek dzsungelében?
---Á, nem dzsungel az, vidámpark, számos felfedezésre váró csodával! Hajrá!
---Ne menj még, maradj, mondj még valamit, olyan jó veled beszélgetni...
---Várnak, indulnom kell. Felvonom a vitorlát, eloldom a horgonyt, itthagyom a csendes kikötőt. Nézd, hát nem gyönyörű a tenger, amikor háborog?

Ez már majdnem Bikkfa-stílusú lett. Szimre

 Névtelen szerint:

Köszönöm. Ezt szerettem volna. Ez így jó. Ez így helyes. Szimre

 Bikkfa szerint:

Szimre, talán ennyire nem sikrülne jólformáltra a beszélgetés, ha valóban én felelek. Köszönöm, a megbúvó elismerést. :o)

És nem. Éppenséggel nem kopott a glóriád attól a mondattól, de épp fényesebb lett.

A döntés, most is, mindig is, a tiéd.

Bocsánat, hogy újra itt, de ha itt ér utól a szómenés... Remélem, megérted Balázs.