Az imént olvastam
Elektronikusan nem találtam meg, hát begépeltem.
„Ferenc megtéréséig a bőre felületén élt csupán. A felületesség a léthez való legveszélyesebb alapvető hozzáállás, mert a létezés, az élet lényege a mélyben van: személyiségünk mélyén, a Biblia kifejezésével a szívünkben. Ferencet a Lélek az Assisi környéki barlangokba vonzza. Aki képes leszállni a barlangok mélyébe, saját lelke barlangjába, az mintegy eltemetve léte legtitkosabb forrásához jut közel. S ha az Evangélium egy-egy szava megsebzi és ezzel a szóval ereszkedik a mélybe napokra, hetekre, hónapokra, az megtalálja az élethez, a végtelen Élethez vezető utat.
Napjainkban nem az ateizmus az ember legsúlyosabb betegsége, mely halálba dönti. Mert amikor sok ateista visszautasítja az Istenről alkotott karikatúraszerű képeket, nyitott marad az univerzum és az ember egy másfajta távlatára. A közömbösség betegsége azonban, amely sok kortársunkat eléri (és amely a felületességből ered), az emberből egy saját mélységeit nem sejtő, tudatlan lényt csinál. Száműzve saját perifériájára, elveszti a belső barlanghoz vezető utat, ahol Isten suttogása hallatszik. Többé már nem tudja, hogy megvan az a belső képessége, amely által kapcsolatba léphet Istennel. Belső világától elidegenedve csupán tökéletesített állatfajta lesz, aki születik, eszik, szaporodik, meghal és nincs tovább. Az érteni nem akaró és elhomályosult emberi szív lassan elalszik, ahogy ezt már Szent Pál is megírta (vö. Róm 1,20–25).
Az emberek egyre kevésbé képesek leszállni szívük mélyébe. Megriadnak ettől. És ez a félelmetes menekülés azonos eredetű Ádám bujkálásával. Sötét, istentelen védekezés Isten ellen. Ugyanakkor a mélyen meghúzódik az Isten utáni vágakozás. Ez korunk egyre növekvő, az embert csaknem szétfeszítő, alapvető szenvedése.
[...]
Van egyfajta természetes leszállás is, amely általában a felnőttség jele. Infantilis, félig hülye személyiség marad az, aki nem húzódik vissza lelke mélyébe, aki képtelen meghatódni, hosszú perceken át nézni egy naplementét vagy egy kisgyermeknek az arcát, vagy a tabernákulumra rávetődő hajnali vagy esti fényeket.
Egyre jobban igazolva látom egyének, néprétegek, korosztályok életében a felismert igazságot, hogy a XXI. század embere vagy szemlélődő lesz, vagy megőrül és öngyilkosságát készíti elő.”
(fr. Dr. Barsi Balázs OFM: A megkísértés misztériuma, Budapest, Máron Áron Kiadó, 1992.)
Címkék: Kopipészt, Vallás