Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
hétfő, február 27, 2006
17:32 Igazság
Másfelől azonban el kell mondanom még valamit: Az említett kép az irodámban van kiragasztva, a polc oldalára, történetesen a főnökömtől ajándékba kapott orthodox Krisztus-ikon alá. Állandóan szem előtt tartom, hogy emlékeztessen az egyetlen igazságra. A B betű, úgy is, minta nevem kezdőbetűje, kifejezi az emberi individualitás fontosságát, utalva ezzel az inkarnálódott, s mindörökké a világban maradó (immanens) Krisztusra. Ez a „B” meghatározó betű a világképemben. És aki mást mond, annak az igaz hit védelmében átharapom a torkát. A fenti két gondolatfutam természetesen süket duma. És természetesen az irodámban nem a fenti kép van kiragasztva, a polc oldalára, a főnökömtől ajándékba kapott orthodox Krisztus-ikon alá. A kiragasztott kép a következő:
Címkék: Világ+ember Hozzászólások:
Biztos elvetemült lény vagyok, de végig csak "B" betût láttam. Számot csak akkor elõször, amikor a tizennégyes alatt ált, de az is múló benyomás volt. Ilyenkor mi van?
A 14-es alatt soha nem állt, legfeljebb fölötte (figyelem rulez ;-) ), de szó sincs elvetemültségről. Van olyan, hogy valaki folyton egy irányba ugrál. Ez mindaddig nem baj, amíg eközben nem lép rá a más irányba ugrálók lábára. :-P << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |