A péntek jó rohanósra sikerült. Elvileg aznap hozta volna ki a Bookline az új Harry Pottert (a munkahelyemre), két példányban. Azért kettőben mert Miki ezt kapta tőlünk a szülinapjára. Csakhogy amikor felhívtam az ügyfélszolgálat (bocsánat, de gyógyíthatatlan vonzalmaim vannak az automatikus accusativus irányában...), akkor közölték, hogy a harmadik könyvként megrendelt Narnia 4 épp kifogyott a raktárból, úgyhogy igaz, hogy azóta már beszerezték, de csak hétfőn tudják szállítani... Na, erre futás az Ecseri útra (ott a Bookline központja, jó messze a metró-megállótól). Aztán futás a Naphegyre (ott rendel Dávid). Négy alkalom után úgy fest, hogy talán működni fog a terápia.

Dávid után rohanás a Westendbe, ahol Joe-tól vettem egy új telefont. Ez a mondat kicsit úgy hat, mintha én orrba-szájba venném az új telefonokat, pedig nem. Csak sajnos az előző fogta magát, és elkezdett annyira tönkremenni, hogy már-már kiérdemelte a "használhatatlan" jelzőt. Semmi baja nem volt különben, csak időnként minden átmenet nélkül kikapcsolt, teljes töltöttség meleltt is. Naponta többször, és emiatt nem egy hívást elpasszoltam. Meg volt, hogy veszem ki a szebemből a (tudtommal működő, bekapcsolt) telefont, és azt látom, hogy „SIM-kártya regisztrációja sikertelen”. És valószínűleg a Nokia újabban valami Microsoft-szoftvert használhat, mert csak újraindítani lehetett. Vagy lecserélni az egészet – én pár hónap küzdés után ezt választottam.

Westendből haza; kiderült, hogy Tomi beteg. (Ez péntek volt, és azóta is beteg; most már tudjuk, hogy vírusos akármi, nem pedig vakbél, ahogy a doktornénije gyanítja. A doktornénije egyébként valszeg jutalékot kap valahonnan a vakbél-gyanús páciesenke után, mert a beteg tüneteitől függetlenül mindenkinél mindig vakbélgyulladást állapít meg. Tán még annál is, akinek már kivették.)

Éjjel akárhánykor megjöttek V/Mikiék, átadtam a könyvet. Közben pedig megjött Joe is, és az egész napos munkája után vagy másfél órán keresztül mentegette át nekem a régi készülékről az újra az adatokat; egy darabig figyeltem, mit művel, de nemigen tudtam követni. Nemtom, hogy azok, akik nem rendelkeznek saját Joe-val, azok hogy élnek túl egy készülékcserét. – Az új telefon mindenesetre nagyon szimpatikus, és lényegesen többet tud, mint az elődje. Ráadásul a telefonárakhoz képest nem is volt drága. (Kb. 14 ezer.)

Tominak arra jó volt a betegség (bár nem helyénvaló, hogy helyette minősítsem...), hogy nyugodtan el tudta olvasni a HP-t, én pedig a könyvre várva újraolvastam a Tündér Lalát (Szabó Magda). Továbbra is tetszik. Aztán (még mindig HP-re várva) pótoltam egy negyedszázados mulasztásomat, és elolvastam a M/Vikitől névnapra kapott Barátom, Bonca, ill. Legyél te is Bonca! c. könyveket. Majd, miután Tomi végzett vele, végre jött a Harry Potter és a Félvér Herceg. A sztori nem jelentett nagy újdonságot – meglepő módon ugyanarról szól, mint a Harry Potter and the Half-Blood Prince. De a TTB-féle fordításban nem kellett csalódnom. És persze ismét kattognak a fogaskerek, hogy vajon ki, miért, hová, kivel és ki ellen, mikor és miért. Dávid különben jól lefikázta a Harry Pottert (nem olvasta), én azonban minden hibája ellenére nem tudom nem szeretni.

Hétfőn Tomi hazament a szüleihez, hogy legyen, aki ápolja, amíg én dolgozom, úgyhogy most tomitlanul búsulok bele a világba. Én balga, úgy gondoltam, hogy – örömként az ürömben – legalább lesz egy-két csöndes, nyugodt estém, és kipihenhetem magam. (Elég sok munka van idebent az utóbbi időben.) Na persze... Hétfőn Linánál voltam, aztán hajnalig olvastam. Kedden tanácsadói összejövetel volt az Öt Kenyérben, aztán otthon Lacival hajnalig beszélgettem. Ma pedig – szemfülesebbek a fenti „idebent”-ből már összerakhatták – este 8-kor még itt ülök az irodában, ahelyett, hogy 6-kor eltakarodtam volna a fenébe. Vagy legalábbis haza. Nem vagyok normális.

Igaz, senki nem is gyanúsított ilyesmivel.

Címkék: Kapcsolatok, Könyv, Sztori

---