Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, február 23, 2006
15:08
 
Sztálin a Pilvaxban


Az Indexen olvasom:

„Meglehetősen hézagosak a tanulók ismeretei az 1956-ban történtekről – erre derített fényt a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet által a Lauer Learning megbízásából készített felmérés. A kutatást 705 középiskolás és frissen érettségizett megkérdezésével folytatták, azzal a céllal, hogy felderítsék a fiatalok 1956-os forradalommal kapcsolatos ismereteit. [...] A felmérés eredménye szerint 1956-ról a megkérdezettek közel 20 százaléka egyáltalán nem tanult. [...] A fiatalok keverik az 1848-as, az 1956-os és az 1990-es eseményeket. Ezt az mutatja, amikor az 1956-ban résztvevők nevét a következőképpen sorolják fel: Nagy Imre, Kádár, Rákosi, Gerő, Kossuth, Petőfi, Sztálin.”

Nem vicces.

Címkék:


Hozzászólások:


Felháborító az ilyen szintű tájékozatlanság. És van egy olyan balsejtelmem, hogy ez csak rosszabb lesz:-(
Én tuti nem engedném át, aki nekem érettségin '56-osnak állítja be Kossuth-ot.
Na persze lehet, hogy tanárként megesne rajta a szívem. Pedig ez a tanárnak ugyanolyan égő, mint a gyereknek.
Mikor én érettségiztem, az egyik lány úgy kezdte a francia forradalomról szóló tételét, hogy az eseményeket a XIX. századba rakta. A tanár majdnem elsüllyedt szégyenében az elnök előtt. Pedig annak idején ezerszer átrágtuk a fejezetet és rendesen meg is tanította.



Ja és még egy érettségi gyöngyszem:
A téma: irodalom
A tétel: Mikszáth
A srác úgy kezdi a feleletet: Mikszáth Kálmán 1847-ben született, tehát a '48-as forradalom költője.
Ha valaki a leírtakból esetleg nem erre következtetne, jó, ha tudja, hogy ezek egy elit gimnáziumban estek meg.



nos én egy xívességre xeretnélek megkérni téged mint "kallódó eszperantistát" kara Balázs. a www.petitionspot.com/petotions/ESPERANTO című (angol) oldalon ha lennél olyan kedves és (neved+ email címed megadásával) támogatnád az eszperantó bevezetését az ENSZ hivatalos nyelvei közé, akkor én megvexnék az örömtől!! :-] Bonvolu subteni Esperanton Dankegon! Másokat is megkérnék erre mert öxesen egymillió támogatót kell öxegyűjteni...köxönöm



hát nem elgépeltem nos a helyes cím www.petitionspot.com/petitions/ESPERANTO



Mivel a középiskolai tanulmányaim nem voltak olyan régen, hogy ne élne elevenen az emlék, ezért határozottan állítom, hogy nem a diákokkal, hanem azzal van baj, ahogy tanítanak. A legtöbb tárgyat értelmetlen részletességgel nyomják le (náluk szinte mindent, ami a történelemkönyvben csak évszámmal volt, a tanár napra pontosan kért). Értelmetlen, mert több, mint ami a műveltséghez kell, és több, mint ami értelmes, összefüggő rendszerré összeállva be tudna épülni. Ahelyett, hogy ami fontos, sokszor ismételnék, sok oldalról megvizsgálnák, alaposan átrágnák, inkább egy nagy adathalmazt ledarálnak, a gyerek bemagolja, visszaböfögi, majd egészséges önvédelemből elfelejti. Ilyen módszerrel 1956 éppen úgy egy egységnyi adat, mint hogy pontosan hányan szálltak partra Amerika felfedezésénél (nekünk megtanították!). Azt a keveset, amit történelemből tudok, sem az iskolának köszönhetem. Viszonylag tűrhetően képben vagyok pl. Holokauszt ügyben, de csakis azért, mert rendszeresen adnak róla dokumentumfilmeket. Ha annyit tudnék, amennyit a suliban kaptam, lehet, hogy keverném Hitlert Néróval. :-/



Örülök, Steo, hogy nem lettél tanár. Ilyen rigorózus attitűddel, komám, elég véreskezű pedagóggus lettél volna. ("Én tuti nem negedném át...") Különben az elnök megtévesztésére, megvezetésére, átejtésére is profi technikák vannak, valamint arra is, hogy észrevétlenül rámutassak (tanárként) arra a tételre tételhúzáskor, amelyikből brillírozni tud a diák. (A témában van némi tapasztalatom.) Sőt: még akkor sincs veszve minden, ha rossz tételt húzott ki a diák! Oda tudok neki csempészni az elnök szeme láttára egy tankönyvet vagy más segédeszközt. Én ezt régebben olyan szemérmetelnül csináltam, hogy az elnököknek torkukra forrt a szó (a meglepődéstől), ezért nem róttak meg. Persze mindez nem menti az oktatási rendszerünk hibáit. Steo, nagyot csalódtam benned. Szimre



Pedagógus - pedagóggus. -Hú, mit írtam siettemben! Ámbár ...miért is ne? Legyen inkább 3 g a szóban! Elvégre 3 a magyar igazság! És így jobban is néz ki.
Szimre, a dekoncentrált



Mint írtam is, kedves Szimre, tanárként lehet megesne rajta a szívem. De nem lennék olyan tanár, aki a leghülyébb vagy a leglustább gyereket is átengedi. "Tanár úr nem tanultam, de írja már be a kettest az indexbe..." Ilyenekkel nem lennék elnéző. Ilyen alapon rögtön adjuk is oda neki a diplomát.
Különben is túlképzés van.



És mi van akkor, ha átengedsz egy felkészületlen orvostanhallgatót vagy joghallgatót a vizsgán, és a te műtétedet vagy szabálysértési ügyedet cseszi el?



Én 11 év alatt egyszer sem buktattam. Lehet, hogy erre nem kellene büszkének lenni. Ez pusztán objektív ténymegállapítás volt a részemről. Az orvosképzés és a jogászképzés más tészta.
Az, hogy tánciskolát lehet nyitni a fejemen, sok dologból adódik. Ezeket nem itt kívánom részletezni. Keresztényként abszolút irgalompárti vagyok, mert a Jóisten is elég sok alkalommal megbuktathatott volna bennünket, mégsem tette meg. A jogász- és orvosképzés esetében a felvételizni kívánók alaposabb szelekciójára lenne szükség, de ebben a bolognai folyamat szerinti átalakulás hívei ellenérdekeltek.Én csak egyet ismétlek: irgalom, irgalom, irgalom. A tanári pályához például 3 elem kell. Hidd el ezt, kérlek, egy "öreg" tanárnak: figyelem, türelem és kegyelem. Az utóbbi a legfontosabb. Persze nem teológiai értelemben gondoltam. Kegyelem úgy, mint megbocsátani tudás. Nekem nagyon-nagyon kell szeretnem minden tanítványomat. Még ha tegnap leköpött, ma akkor is szeretettel kell rámosolyognom, kedvesen kell vele beszélnem, segítenem kell neki. Akkor vagyok csak igazi tanár. Különben akasszam fel magam! Vagy adjam vissza a diplomámat! (Nem mondom, hogy ez a magatartás nem kíván némi önmegtagadást. De nem az embert kell sohasem utálni, ha valami rosszat csinál, hanem a bűnét. Nekem nem Pistikét kell utálnom, ha átejt engem, hanem a hazugságot.) Egyelőre ennyit, üdv: Szimre



Biztos, hogy jó tanár vagy.
Tapasztalatból írom, hogy úgyis ki lehet vívni a diákok rokonszenvét, ha követelsz és szigorú vagy, viszont következetes, alapos és igényes.
A lényeg, hogy sugározzon belőled a tantárgy szeretete, és az, hogyha "büntetsz" is, azt akkor is azért teszed, mert azzal is a gyerek javát akarod.



Egyáltalán nem vagyok jó tanár. De személyiségemből, alkatomból adódóan nem tudok más lenni. Számos hibám van. Erről a wiwen írtam is (a bemutatkozásomban). És valóban a tantárgyat kell megszerettetni, illetve még pontosabban: azt kell megmutatni, hogy a világ nem tantárgyakból áll, a tantárgy valami mesterséges képződmény, az ismereteket nem lehet mindig egyértelműen egy-egy skatulyába berakni. Jó dolog kielégíteni az érdeklődésünket, választ kapni a bennünket izgató kérdésekre. Nekem még ilyen öregen is annyi kérdésem van! Nagyon-nagyon jó dolog olvasni! Ezt kell tudatosítani a tanítványainkban, semmi mást. Hibáimat pedig napról napra halmozom. Olvastad vagy láttad Szabó Magda Abigéljét? Na, én hasonló vagyok König tanár úrhoz. Csak az köztünk a különbség, hogy nagyon messze vagyok azoktól az erkölcsi magasságoktól, amelyeken ő volt. Én sokszor voltam gyáva és megalkuvó. Szimre



Az ember azért ember, mert esendő, sokszor gyáva és megalkuvó. Csak törekedhetünk a jóra. Az Abigélt nagyon szeretem, igaz, olvasni nem olvastam, de filmen többször láttam. Nem véletlen, hogy bekerült a Nagy Könyv top 3-ba.
Csak így tovább König-Szimre tanár úr!



Köszönöm a biztatást. Azért még maradt bennem némi bizonytalanság a pedagógiai eljárásaim helyességét illetően. Mindenesetre jólesett a megnyugtatásod. De azért ugye máskor nem fogsz tanár úrnak szólítani? Van ám nekem rendes nevem is, úgy bizony! Szimre


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta