Viva la musica
Némmá, nekem van egy blogom is... Akár írhatnék is bele néha... :-/
Kaptam sok-sok köszöntést névnapilag; örültem nekik. A nagy többség SMS-ben érkezett, én meg illendően mindegyikre válaszoltam; kész anyagi csőd tud lenni, ha sokan szeretik az embert. :-D Tomitól többek között színházjegyet kaptam: 20-án a Vígszínházban nézzük meg A kék madár c. darabot, amely „Tündérjáték felnőtteknek” alcímmel fut. nagyon örültem/örülök/fogok örülni neki.Szeretem a színházat, mégis csak ritkán járok, járunk.
A hangversennyel ugyanez van. Laci koncertjeit leszámítva alig-alig fordulok elő komolyzenei rendezvényen („könnyűzenein” vagy minek hívják pedig gyakorlatilag soha). Kedden azonban egy Virág-féle szervezésben kikötöttünk a Művészetek Palotájában, azon belül is a Nemzeti Hangversenyteremben. Meg kell mondjam, felül kellett vizsgálnom egy előítéletemet. Az épületet ugyanis kívülről már sokszor láttam, és úgy gondoltam (amit fent is tartok), hogy kinézetében méltó párja a mellette álló Nemzeti Színháznak: ronda, ízléstelen, stílustalan – vagy ha van is stílusa, abból nem kérek. A Nemzetiben jártunk múltkoriban (A Mester és Margaritát láttuk; kellemes darab volt, csak ha a sznobériámat átmenetileg szegre akasztom, akkor azt kell mondjam: nem derült ki számomra, miről is szól), és annak a belseje összhangban van a külsejével: eklektikus, összedobált, koncepciótlan, a színházterem ráadásul kicsi is, legalábbis ahhoz képest, hogy elvileg a nemzet (most hagyjuk, hogy 10 vagy 15 millió fő) színházáról van szó.
A Művészetek Palotája azonban belülről nagyon kellemes csalódás volt. Modern, de ízléses, praktikus az elrendezése, kellemes a szemnek, a hangversenyterem pedig eszméletlenül nagy. Emellett (szerintem) még szép és kényelmes is. Mivel nem vagyok az a kimondott „fülész” az akusztikájáról nem tudok okosan nyilatkozni; én speciel hallottam a zenét.
A Zuglói Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Énekkar műsora a következő volt: Mendelssohn: Szentivánéji álom - nyitány; Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77; Csajkovszki: Rómeó és Júlia - nyitányfantázia és Kodály: Kállai kettős. Ez utóbbit 300 fős kórus énekelte. A karmester Záborszky Kálmán volt. Igazán kellemesen éreztem magam, és meg is beszéltük Tomival, hogy gyakrabban fogunk koncertre járni (pl. nem ötévenként kétszer...).
Üröm volt az örömben, hogy konferansz is volt, Zelinka Tamás által prezentálva. Róla azt kell tudni, hogy amikor hangversenyen konferál, akkor egyrészt hülyeségeket beszél, de azt legalább hosszan teszi. A Kállai kettős játékideje 6 perc volt; Zelinka felvezető konferansza csaknem negyedóra. Nagyon kínos volt, és szemlátomást az egész közönség vakarózott már...
Ma este Öt Kenyér; Mikinek lesz a Rivaldája. Utána, ha a tervek szerint alakul minden, teázunk egyet nálunk, négyesben.
Holnap pedig megjelenik magyarul a Harry Potter és a Félvér Herceg. Ha valaki még nem tudná, pl. a Népszabadság címlapjáról.
Címkék: Sztori, Ünnep, Zene