Birtalan Balázs naplója: Ej, mi a kő...

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, március 16, 2006
20:54

Ej, mi a kő...

Az áldott emlékezetű Gyökössy Bandi bácsi visszatérő fordulata volt, amikor a pszichoszomatikus betegségekről írt: „Minden lelet negatív, csak maga a beteg pozitív.” – Valahogy így van velem is.

A mai napom vizsgálatokkal telt (két darabbal össz-vissz, de eltelt vele): laborral meg hasi ultrahanggal. Látványosan semmi bajom, csak épp görcsöl az izé. (Gyomor? has? ki tudja.) Néha nem fáj órákig, és már épp kezdem magam táppénzcsalónak érezni, amikor fogja magát, és beleáll a görcs, minden átmenet nélkül. A doktor néni azt mondta, hogy vissza kéne mennem a gasztroenterológiára, amitől marha boldog vagyok: valószínűleg ismét kifordítanak, és megnéznek belülről. :-(

Holnap megyek Dávidhoz. Itt az ideje, hogy megdolgozzon a pénzéért: az eddigi ködös diszkomfort érzések helyett most már jól fejlett testi tüneteket tudok szállítani neki. Ezzel aztán már van mit kezdeni!

Az ultrahangról még annyit, hogy az ultrahangász néni megtalálta ugyanazon 2-3 milliméteres epe-polipkákat, amelyeket már egy jó éve is. Ennek ugyan semmi köze a mostani fájdalomhoz (az epe állítólag nem szokik olyat, hogy átsugározzon ennyire balra), de azért megkérdeztem a házidoktor nénit, hogy akkor most mi van ezzel. Merthogy a polip pizzán még hagyján (mondjkuk úgy se szeretem nagyon), de azért az epémben ne má... Derűsen bólogatva mondta, hogy előbb-utóbb kő lesz a dologból. – Műtét is? – Hááát, igen. – És mégis, mikor? – Hááát, úgy néhány éven belül.

Hurrá.

Címkék: Pszicho, Szomatik

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Ne add fel a reményt, hogy egy masszív (ám spontán gyógyuló) vírusfertőzésed van. Nem minden pszicho, ami érthetetlen. Bárcsak. Én ennek drukkolok. Vagyishogy neked.

csütörtök, március 16, 2006 11:00:00 du.

Bikkfa szerint:

Tetszik az eszter-féle verzió. Mindenesetre jobbulást, gyógyulást!

péntek, március 17, 2006 8:45:00 de.

Névtelen szerint:

vastagbél. nekem is néha. kevesebb stressz meg agyalás nálam jót szokott tenni neki. nemtom, te hogy vagy vele.
és nem nagyon lehet vele mit kezdeni, vigyázni kell rá oszt annyi :)

szerda, március 22, 2006 4:57:00 du.

la cheshire kato szerint:

remélem azért jól vagy!!! mivel semmi életjel egy ideje (aggódjak??)

szerda, március 22, 2006 7:47:00 du.

Névtelen szerint:

Amikor még nem kötöttek le ilyen akutabb jellegű nyavalyák, írtál valami olyasmit, hogy hogy leesett a blogod látogatottsága. Jelentem: én január végéig olvastam és követtem rendszeresen a blogodat, vártam szinte nap mint nap az új híreket felőled. Aztán mikor többször is jóval tovább nyúlt az az egy vagy két nap, amit a nyitóoldalad kommentjében beharangoztál ("Módosítva: Jobb esetben tegnap vagy ma"), akkor felülkerekedett a frusztrációm, hogy "frustra", magyarul hiába jöttem, és csak akkor tévedtem ide legközelebb, amikor megtudtam, hogy kiléptél az 5K-ből. Akkor bepótoltam a korábbi bejegyzéseidet egytől egyig.

Most is jó lenne visszajárni ide, hogy halljak rólad valamit időnként, de ha majd’ egy hét is eltelik két bejegyzésed között, vagy néha még több is, akkor inkább nem frusztrálom magam. Egyéb ötlet híján leírhatnád, hogy ma sem ütött el a villamos, nem sodort el a hajókötél, stb., meg persze ha adódik bármi hír.

Írhattam volna magánlevelet is, de szerintem mások is szeretnének hallani rólad. Ha nem is minden másnap, de legalább harmadnapokon -- hátha ez is segíti a reszurrekciódat.

szerda, március 22, 2006 8:01:00 du.

Névtelen szerint:

Úgy tűnik, én jobban tűröm a frusztrációt, mint Ádám. Mégis, én is jobban örülnék még az ilyen, Ádám által proponált hajókötél/villamos témájú bejegyzéseknek is, mint a semminek. Tényleg. :-)

szerda, március 22, 2006 9:59:00 du.

Névtelen szerint:

Nem védeni, megértetni igyekszem a bloggert. Néha egy-egy nagyobb hallgatás többet gyógyít a szapora szómenésnél. Semmi sincs egészen úgy.

csütörtök, március 23, 2006 8:53:00 de.

Névtelen szerint:

Igazad lehet, Anonymus. De akár jól is eshet a bloggernek az érdeklődés, miközben gyógyítósat hallgat.

csütörtök, március 23, 2006 9:23:00 du.

Névtelen szerint:

Eszter, ebben neked van igazad.

péntek, március 24, 2006 8:47:00 de.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék: