Helyzetjelentés
Hogy ne csak nyafogjak állandóan. Mert, amint már írtam, attól, hogy belül káosz, kívül még zajlik az élet.
Voltam a gyomrász bácsinál, egy félévig megint megvan a 90 %-os támogatás a 2×40 mg Nexiumra (-> reflux). Aztán, amint az emésztés és szarás szívet gyönyörködtető témájáról cseréltünk eszmét, a tanár úrban fölmerült, hogy esetleg nem-e van-e esetleg-e tejcukor-érzékenységem nekem. Merthogy szép, szép, hogy pszichoszomatika (alapvetően ő rugdosott el pszichoterápiába), de azért mielőtt ráfognánk valamire végérvényesen, hogy pszichoizé, lőjük ki a többi variációt. [Emelem borotvámat Occam tiszteletére.] Úgyhogy április 4-én (nemtom mexokni még mindig, hogy ez munkanap!) és 7-én megyek ún. H2-kilégzés vizsgálatra. Erről ugyan nemtom, mire jó, de a lényeg az, hogy éhgyomorra megetetnek valami borzalmassággal, amitől simán összefosom majd magam a helyszínen, és hogy ne unatkozzak, még vért is vesznek közben, pár óra leforgása alatt ötször. S amint említettem, vélhetőleg a majdani nagy sikerre való tekintettel, rögtön beduplázva az egész: két nap, két vizsgálat. Alig várom. Tényleg alig.
A nagy újság az, ogy Apától megvették A raktármanó és a Sárga Vasalódeszkák c. mesekeönyvét. A megvétel célja, hogy bemutassák bábszínházban. Ez persze nem úgy fog történni, hogy „Szervusztok, gyerekek, én vagyok a Vitéz László, ez meg itten, a kezemben, az öreg Birtalan mesekönyve” – úgyhogy a prózai műnemben íródott opuszt konvertálni kell a dráma műnemére. Azaz: kellett. Ugyanis kész a darab. Apával beszélgettünk az ötletekről, én pedig úgy gondoltam, mutatóba megírok 2-3 oldalt. Megírtam, és Apának tetszett, úgyhogy kvázi tudomásomra hozta, hogy én fogom megírni a bábdarabot. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg a dologtól, de – kihasználva az előző hétvégét meg a táppénzen létemet – két nap meg két éjszaka alatt összehoztam. Kifejezetten sikerélmény volt, örülök neki. Fárasztó volt, de szívesen csináltam. És a plakáton jól fog mutatni, hogy „Birtalan Ferenc meseregényét színpadra alkalmazta Birtalan Balázs”.
A héten Apának két folyóiratban (Parnasszus és ÉS) is jelent meg verse, ami azért nagy szó, mert meglehetősen hosszú (bő egy évtizedes) kihagyás áll a háta mögött ilyen téren.
Itthon kitört az informatikai forradalom. Tomi (kvázi stafírungként) kapott az édesanyjától némi pénzt, hogy meglegyen a betevő számítógépre-valója, úgyhogy vettünk számítógépet. Nagyon hájtek a lakás: két gép (az egyikben 160 gigás vincseszter), és mindkettőhöz LCD-monitor (az egyik 17'', a másik 19''), hangszóró, mikrofon, webcam, valamint madzagmentes billentyűzet és egér. Nem olyan rég ezeknek mindegyike külön-külön is státuszszimbólum volt a szememben. Most meg... Szégyen vagy sem, de nem feltétlenül állítanám, hogy rosszabbul élek, mint négy éve...
És ha már témánál vagyunk: szerintem az MSZP nyugodt szívvel abbahagyhatja a strapás kampányolást: az egészet rá kell bízni Mikolára. Érdekes ez. A 94-es választást Csurka nyerte meg a szocialistáknak, a 2002-eset Kövér, és most, ha a Worluk által Bohócdoktornak nevezett urat hagyják még két hétig szabadlábon ámokfutni, akkor ő egymagában elintézi, hogy a Fidesz ne kerüljön kormányközelbe. Amely esetben nem lehetek elég hálás neki.
Címkék: Apa, Felmutatható, Politika, Szomatik, Virtuál