Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, március 27, 2006
16:26
 
Magánügy-e? (folyt.)


„A vallás nem őrizhető meg "magánügyként", az olyanfajta "belülről" megtért, hitüket személyesnek megélő keresztények (vagy zsidók, vagy muszlimok) száma, amilyen a Balázs, elenyésző minden társadalomban azokhoz képest, akik a család és a szűkebb-tágabb szociológiai közeg hatására automatikusan fogadják el a vallást.”

– kommentálta valaki az imént az egyik előző posztomat. Muszáj erre pár gondolat erejéig reagálnom.

A „hitüket személyesnek megélő keresztények száma” valóban nagyságrendekkel múlja alul a tradícióból vallásoskodók számát. Csakhogy. Jézus a missziós parancsban azt hagyta apostolaira, hogy „menjetek el az egész világba, tegyetek tanítványommá minden népet, és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”. Vagyis nem úgy szólt a parancs, hogy „menjetek, oszt' anyakönyvezzetek mindenkit, orrba-szájba, anélkül, hogy csórikáimnak bármi közük lenne hozzám, hadd dőljön a pénz az eklézsia kasszájába”.

Ha gondosan áttanulmányozzuk a Bibliát – akkor a fenti mondatot meglepő módon nem találjuk meg benne. Sehol nem szerepel az Újszövetségben olyan állítás, amely szerint a személyes döntés nélkül gyakorolt vallásosságnak akár egy fél légyfingnyi értéke is volna. Az ellenkezőjére azonban annál több utalást (mit utalást? egyértelmű kijelentéseket) találunk mind az evangéliumokban, mind az apostoli levelekben.

A kereszténység saját definiíciója (tehát nem Birtalan Balázs fixa ideája!) szerint a kereszténység személyes szeretetkapcsolatot jelent a Jézusban közénk jött Istennel. E kapcsolat aztán persze megnyilvánul mindenféle egyéni és/vagy közösségi cselekedetekben – ezt nevezik vallásnak. Csakhogy a vallás (ismét csak a kereszténység saját rendszerén belül nézve) mindenképpen következmény. Az említett belső istenkapcsolat következménye. Ha ez az alap hiányzik, akkor az egész felépítmény üres, kongó, értéktelen. „Zengő érc és pengő cimbalom” – ahogy Pál apostol írja. Egyéni elköteleződés nélkül az összes vallásos megnyilvánulás (beleértve az oktatást, gyógyítást és karitatív tevékenységet is) egy nagy nulla, hámozott léggömb – és ami ennél is rosszabb: hazug képmutatás.

Az evangélium megtagadása és Jézus Krisztus elárulása volt, amikor a IV. század végén a kereszténységet államvallássá tették. És ez az undorító, szemforgató árulás folytatódik azóta is: ez köszön vissza minden keresztény tömegmozgalomban, minden olyan „misszióban”, amikor egy egész népet kényszerítenek bele a keresztény vallásgyakorlatba, anélkül, hogy az egyes megkeresztelkedők megismernék és megszeretnék Jézust. A „trón és oltár szövetségének” eszméje vagy a „keresztény ország” puszta felvetése, a (keresztény) vallás közüggyé tétele – mindez olyan abszurditás, amely (még mindig a kereszténység saját értékrendjén belül maradva) bőségesen kimeríti a bálványimádás, ebből adódóan az istentagadás fogalmát.

„Az én országom nem e világból való” – mondja Jézus. Becstelenség, ha valaki Jézus országát e világ keretei közé akarja kényszeríteni, ráadásul Jézusra hivatkozva.

Címkék: ,


Hozzászólások:


A mondanivalódban nincs vita köztünk, ezt az aktuális poston kívül abból is gondolom, amit eddigi ismeretségünk során tapasztaltam belőled. Mégis van hozzáfűznivalóm az utolsó szakaszhoz, ami lehet, hogy csak számomra, de némileg félreérthető.
Gondolom, azt senki nem mondja, még azok sem, akik nem választják el kellőképp a politikát és a vallást, hogy Jézus országa kizárólag ehhez a világhoz tartozik, hiszen ez a túlvilág tagadása lenne, akkor meg miről beszélünk. De az, hogy ebben a világban megjelenik, megnyilvánul, az az egyik legjelentősebb tulajdonsága Jézus országának. Nem tudom, honnan az idézet, de az 5K-ben sokszor hallom: a Mennyország itt, a Földön elkezdődik. Mindezt csak azért jegyzem meg, mert szerintem fontos hangsúlyozni, hogy nem Jézust akarjuk száműzni a világból, mert ha így tennénk, tartok tőle, a világ vége után már késő lenne felé fordulni. Tehát szerintem a cél közös, hogy Jézus jelen legyen ebben a világban (Jöjjön el a te országod ..., amint a Mennyben, itt a Földön is), csak abban van vita, hogy kívülről, hatalommal lehet-e ezt bárkire erőltetni, vagy a belső megtérésen keresztül vezet az út.



De az, hogy ebben a világban megjelenik, megnyilvánul, az az egyik legjelentősebb tulajdonsága Jézus országának.

Nyilván. Olyannyira, hgy Jézus országának lényege a jelenlét. Csak hogy bibliai idézeteket sorjázzak, ad hoc módon:

- elközelített a mennyek országa
- az Isten országa köztetek van
- nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól

És talán a legfontosabb:

- és az Ige testté lett és közöttünk lakozott

Senki nem akarhatja ép ésszel tagadni, hogy Isten országa nem puszta adminisztraíve kipipálható sajátossága a világnak, hanem hatékony jelenlét. Az is egyértelmű, hogy ez a jelenlét a történelemben emberek cselekedetein keresztül aktualizálódik. Ezt az eredeti posztban is leírtam: "E kapcsolat aztán persze megnyilvánul mindenféle egyéni és/vagy közösségi cselekedetekben – ezt nevezik vallásnak."

De látható vallás a láthatatlan istenkapcsolat nélkül egyrészt értéktelen, másrészt hazusgság. Márpedig "össztársadalmi" vagy "nemzeti" szinten megvalósítani (vagy talán precízebb a "nyomatni" vagy "forszírozni" kifejezés) csak a látható vallást lehet. A templomba járást, a péterfillért, a színes-szagos liturgiát, az erkölcsösködést stb.

Ezzel önmagában nincs baj. Baj azzal van, ha valaki ezt "kereszténység" címen próbálja eladni.



Talán szentségtörő, amit mondok: én nem siratnám a vallást, ha csupán azért veszne ki a világból, mert hatalmi kényszer nem forszírozza. Hiszen a személyes hit túlélhetné ezt.



Balázs commentjére:
Ja, ja, egyet értek.
Van is ezzel kapcsolatban egy teológiai kérdésem: a Záróra egyik adásában éppen egy pszichológus (ciki! ;-/) mondta, hogy a keresztény vallás szerint Jézus már nincs velünk. (Gondolom, annyit azért megenged, hogy a feltámadás után újra találkozhatunk.) És ezt általános értelemben mondta, nem a konkrét földi, testi létre értette, erre biztosan emlékszem. (Szerinte "csak" a Szentlélek van velünk.) Ez nekem akkor nagy butaságnak tűnt, hiszen hogyhogy nincs velem, akivel minden percben kapcsolatban vagyok? Rögtön az a sor ugrott be, ami biztosan benne van abban az ötben, ami a Biblia lényegét hordozza számomra, amolyan szubjektív szelektálás alapján: "És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig."

Ugyanakkor mégis beszélünk második eljövetelről, és hogyan várhatnánk valakire, aki itt van?

Mondjuk, minderre hirtelen lett egy válaszom, ugyanis a János szerinti evangéliumból akartam keresni egy részt, ami azt lett volna hivatott alátámasztani, hogy Jézus mégiscsak elment, ehelyett ezt találtam: "Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem. De ti láttok engem, mert én élek..."
:)))
Most Isten gyorsabb volt, de azért még a Te válaszod is érdekel. :D


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta