Papok, kurvák és kereszténydemokraták
Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség legújabb műbalhéja: felháborodottan tiltakoztak egy "Papok – Kurvák Party" című, huszadrangú farsangi buli ellen. Bővebben lásd az Index cikkében. Gondoltam egyet, és írtam egy levelet a tiltakozást jegyző dr. Rétvári Bencének. Nem nyílt levélként, nem is az Öt Kenyér nevében, csak úgy. Mindazonáltal úgy gondolom, a blogomban elfér a levél szövege.
Kedves Bence,
ne haragudj, hogy ismeretlenül írok neked. Csak pár gondolat erejéig reflektálni a papos-kurvás tiltakozásodra.
Az inkriminált esemény "minket, keresztényeket személyes hitünkben súlyosan sért" -- írod. -- "Minket, keresztényeket" -- ez olyan formula, amely egy apostolutód szájából általánosan megszokott. De vajon a nem ordinált keresztény hívőnek ki osztott lapot, hogy Isten egész népe nevében nyilatkozzék? Arra vagyok kíváncsi, hogy a közleményed közreadását milyen körben végzett felmérés előzte meg. Biztos vagy benne, hogy jogosult vagy minden krisztushívő nevében nyilatkozni?
Ha például én látom egyazon mondatban leírva a "pap" és "kurva" szavakat, nekem mint hívő kereszténynek az első asszociációm nem a sértődöttség, hanem az evangéliumi öröm. Az Emberfia ugyanis nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon: a kereszténység egyetlen Főpapja számára napi rutin volt, hogy kurvák társaságában töltse az idejét, személyválogatás nélkül árasztva mindenkire az Atya szeretetét.
Más vallások sérelméről írsz -- és nem veszed figyelembe, hogy pont a bűnhöz, az emberi nyomorhoz való hozzáállás tekintetében a kereszténység nem "egy vallás a sok közül", hanem az inkarnálódott Logosz életműve miatt éppen hogy egyedülálló lehetőség a bűnből való felemelkedésre.
Véleményem szerint a "Papok – Kurvák Party", ha egy Jézusban hívő embernek a szemébe ötlik, egyedülálló lehetőség az irgalom evangéliumának hirdetésére. Erre ugyanis (szemben az egyház nevében való nyilatkozással) minden megkeresztelt (pláne minden megbérmált) ember küldetést kapott. Egy ilyen lehetőség kihagyását én vétkes mulasztásnak érzem. És egy ilyen lehetőséget arra felhasználni, hogy (pl. jogi fenyegetések kilátásba helyezésével) a Nagy Testvérként figyelő, büntető Isten képzetét erősítsük az örömhírre szomjazó világban -- ez véleményem szerint súlyos bűn mind az 1., mind (áttételesen) az 5. parancs ellen.
Engem legalábbis, mint keresztényt, "személyes hitemben súlyosan sért".
Kegyelmekben gazdag nagyböjtöt kívánva üdvözöl:
Birtalan Balázs
Címkék: Politika, Vallás