Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia


Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
szerda, március 29, 2006
12:33 A rózsaszín tanga meg a három heregolyó
Címkék: Kisebbség, Melegség, Politika, Világ+ember Hozzászólások:
A vicc az, hogy már az is súlyosan sérti az önrendelkezés és a szabadság elemi jogát, ha valakinek számolgatni kezdik a heregolyóit. És ezen az sem segít, ha végül megfelelőnek találtatik a mennyiség, így a levágásra nem kerül sor. Felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ha van joga bárkinek heregolyókra és tangákra vonatkozó szabályokat hozni, akkor ugyanannak joga van bárkinek a nadrágját ellenőrzés végett lehúzni. És azoknak a nadrágját is le fogják húzni, akiknek két heregolyója van, és jégeralsót hordanak. A gondolatrendőrség működése ezzel analóg.
A vicc az, hogy senki nem lenne kíváncsi a heregolyóikra... (Bocs, heregolyójukra. Páros testrészeket egyesszámban... De ha ők kivonulnak az utcára mutogatni, akkor ne csodálkozzanak, ha valaki számolgatni kezdi.
De ha ők kivonulnak az utcára mutogatni, akkor ne csodálkozzanak, ha valaki számolgatni kezdi.
Balázs, egyetértek Veled, csak a mondanivalódat megvilágító példák olvastán pirul el orcám. Jó, ha a magyarázatunkat példákkal illusztráljuk, a szemléltetés a pedagógia legnagyobb találmánya, s kiválóan tudunk valamit egy anekdota, vicc stb. segítségével jobban megvilágítani. De vajon épp eme példa ebben az esetben a legalkalmasabb? (Csak tűnődöm, meditálgatok.) Hiszen a blogodnak hölgyolvasói is vannak, s ezek némelyike (lehet, hogy a többség) még férjezetlen. Kímélni kellene az érzékenységüket, hiszen nem szoktunk azok előtt férfiak testrészeiről beszélni, akik még nincsenek férjnél, hogy ártatlanságuk hímporát le ne töröljük, hogy meg ne sértsük őket leányi tisztaságukban. Mit szólsz erre? Szimre
"hogy ártatlanságuk hímporát le ne töröljük, hogy meg ne sértsük őket leányi tisztaságukban. Mit szólsz erre?"
Balázs, nem tudom kinek a gondolata, de nagyon igaznak tartom:
Arról nem is szólva, hogy a "még férjezetlen" kifejezés (pontosabban a mögöttes gondolatvilág) elég rosszul cseng egy olyan blogban, amelynek azért számos leszbikus olvasója van, főleg egy olyan témán belül, amelynek egyik lényeges eleme a szinglik basztatása vagy élni hagyása.
Endogénopiát, te félreértettél. Komolyan írtam, amit írtam, nem volt benne sem kedélyeskedés, sem irónia. Ezért is utasítom vissza a megjegyzésedet. De ez nem is annyira fáj. Az igen, hogy Balázs sem ért meg.
Szimre, gondoltál már arra, hogy a homoszexuálisokat hányszor sértették meg nem az igazsággal, hanem hazugsággal? Hányszor tiportak bele "hablelkükbe" nem az igazságggal, hanem hazugsággal?
Nekem sokkal durvább a "miért kell félned, te is fel szoktál vonulni rózsaszín tangában?", mint a szóbanforgó zsidó vicc. Az előbbi ugyanis a kirekesztés feletti vállvonogatást fejezi ki, az utóbbi viszont a kirekesztés abszurditását, és az afeletti szomorúságot.
Ez nem játék. Hanem az én vágyott világom. Illúzió talán, de szeretném, ha valóság lenne. Miért van az, hogy olyan hamar szembesülenk a leányok a férfiak világával? Miért nem maradhatnak hosszabb ideig tiszták, nainak, ártatlanok? Ez úgy fáj nekem. Annyit gondolkodom ezen, el sem hinnéd, mennyit. (Enikő valóban kivétel volt, gimnazista korában a Svetitsben tanult, apácák nevelték. Akkoriban két apácák által fenntartott iskola volt csak még nálunk, Pesten a Patrona Hungariae és Debrecenben a Svetits.)
Miért lenne az tisztább, aki tudatlanságában nem vétezik, mint aki tudatlanságában vétkezik? A tisztaság szerintem más forrásból fakad és főként nem a tudatlanságéból.
Ez a Balázs blogja, azt ír ide szerintem, amit akar. De énszerintem is igenis a polgárpukkasztás sok mai művészi és kulturális alkotásban öncélúvá, durvává, más ízlésű embereket bántóvá vált... Valamikor egy prűd köztudat, életszemlélet és egy világi hatalommal bíró egyház ellenében ennek is megvolt a létjogosultsága, de ma már nincs, nem fejez ki mást, mint a kérdéses szerzők embermegvetését, embergyűlöletét, durvaságát (nem Balázsról, hanem például Herman Nitzschről, Deák Bárdos Ágnesről, Müller Péterről, Esterházy Péterről vagy a punkrockról beszélek...)
Úgy gondolom, hogy senki nem mondhatja meg egy alkotóművésznek, hogy bizonyos eszközök használatának van-e létjogosultsága vagy sem. Vannak olyan műalkotások, amelyek számomra baromira nem mondanak semmit, és a magam részéről úgy gondolom, hogy időpazarlás volt elkészíteni őket -- de ki vagyok én, hogy ezt a véleményemet abszolutizáljam, és azt mondjam, hogy ennek és ennek az eszköznek "nincs létjogosultsága"? -- Annyit tehetek, hogy bizonyos verseket, regényeket nem olvasok el, bizonyos filmeket, darabokat, kiállításokat nem nézek meg, bizonyos tévéműsoroknál át- vagy kikapcsolom a tévét, bizonyos weboldalakról átkattintok, bizonyos emaileknél megnyomom a delete gombot. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |