Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, március 29, 2006
12:33
 
A rózsaszín tanga meg a három heregolyó


Rossz szokásom, hogy egy-egy kommentre időnként önálló posztban válaszolok. Ezt teszem most is.

„Miért kellene félned? Te is fel szoktál vonulni rózsaszín tangában?!”

Nem szoktam felvonulni az utóbbi években. És amikor még szoktam volt, akkor sem rózsaszín tangában tettem. Mi több, nem is láttam senkit (!) rózsaszín tangában. Más extravagáns szerkóban igen, de a rózsaszín tanga történetesen (emlékezetem szerint) nem szerepelt a parádés jelmezek sorában. További apró pontatlanság a Bayer által fölvázolt expresszív képben („harmincezer rózsaszín bőrtangás buzi”), hogy a budapesti melegfelvonulásokon eleddig a maximális létszám kb. 2500 fő volt. De mindez csaknem lényegtelen.

Sokkal fontosabb, hogy minden idegszálammal és zsigeremmel tiltakozom egy olyan világrend ellen, amelyben az elemi szabadságjogok előfeltétele, hogy az ember hordjon vagy ne hordjon ilyen vagy olyan ruhát. A ruhahordás fogalma természetesen behelyettesíthető olyasmikkel, mint „vallás”, „világnézet”, „kultúra”, „gondolkodásmód”, „szokások” stb. (A lista tetszés szerint bővíthető olyan elemekkel, amelyek nem sértik az embertársak önrendelkezési jogát.)

Annak a szellemiségnek, amelynek politikai hatalomra jutása fenyegetést jelent a rózsaszín tangát viselők [stb.] emberi méltósága, horribile dictu, az élete ellen, véleményem szerint nincs helye a közéletben.

És még valami. Nagyon ide kívánkozik egy vicc, a harmincas évekből.

Kohn és Grün találkoznak Berlinben. Kohn nagyon lógatja az orrát.
– Mi a baj? – kérdezi Grün.
– Ne is kérdezd! – feleli Kohn. – Nem hallottad, mi a legújabb törvény? Ha egy zsidóról kiderül, hogy három heregolyója van, akkor fognak egy nagy böllérkést, és levágják neki mindegyiket, meg a pöcsét is.
– Ajvé, ez borzasztó! – retten meg Grün is. Majd kis gondolkodás után hozzáteszi: – Te Kohn...! De miért kéne nekünk ettől félni? Hiszen egyikünknek sincs három golyója!
– Ugyan már – mondja szomorúan Kohn – gondolod, hogy számolnak ezek, mielőtt vágnak?

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


A vicc az, hogy már az is súlyosan sérti az önrendelkezés és a szabadság elemi jogát, ha valakinek számolgatni kezdik a heregolyóit. És ezen az sem segít, ha végül megfelelőnek találtatik a mennyiség, így a levágásra nem kerül sor. Felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ha van joga bárkinek heregolyókra és tangákra vonatkozó szabályokat hozni, akkor ugyanannak joga van bárkinek a nadrágját ellenőrzés végett lehúzni. És azoknak a nadrágját is le fogják húzni, akiknek két heregolyója van, és jégeralsót hordanak. A gondolatrendőrség működése ezzel analóg.



A vicc az, hogy senki nem lenne kíváncsi a heregolyóikra... (Bocs, heregolyójukra. Páros testrészeket egyesszámban... De ha ők kivonulnak az utcára mutogatni, akkor ne csodálkozzanak, ha valaki számolgatni kezdi.



De ha ők kivonulnak az utcára mutogatni, akkor ne csodálkozzanak, ha valaki számolgatni kezdi.

Ebben a mondatban csak a változókat kell lecserélni, és máris a zsidó gettók, a néger rabszolgatartás és a szegregált cigány osztályok legitimálását kapjuk eredményül.

A fenti állítást nem vagyok hajlandó néhány hevenyészett mondattal megindokolni. Akit érdekel, több ezer sort talál a témáról az írásaim közt vagy az Öt Kenyér Közösség Olvasótermében
.



Balázs, egyetértek Veled, csak a mondanivalódat megvilágító példák olvastán pirul el orcám. Jó, ha a magyarázatunkat példákkal illusztráljuk, a szemléltetés a pedagógia legnagyobb találmánya, s kiválóan tudunk valamit egy anekdota, vicc stb. segítségével jobban megvilágítani. De vajon épp eme példa ebben az esetben a legalkalmasabb? (Csak tűnődöm, meditálgatok.) Hiszen a blogodnak hölgyolvasói is vannak, s ezek némelyike (lehet, hogy a többség) még férjezetlen. Kímélni kellene az érzékenységüket, hiszen nem szoktunk azok előtt férfiak testrészeiről beszélni, akik még nincsenek férjnél, hogy ártatlanságuk hímporát le ne töröljük, hogy meg ne sértsük őket leányi tisztaságukban. Mit szólsz erre? Szimre



"hogy ártatlanságuk hímporát le ne töröljük, hogy meg ne sértsük őket leányi tisztaságukban. Mit szólsz erre?"

Meg ne haragudj rám, de azt szólom, hogy csendesen dührohamot kapok attól, amit most írtál.

Hogy lehet a szemérem és ártatlanság fopgalmait akár csak megemlíteni is a vészkorszakról beszélve?! A felidézett akasztófahumorú párbeszéd annak a tragédiának az első felvonásából való, amelynek az utolsó (?) felvonásában hatmillió embert vittek vágóhídra. Gondolod, hogy a gázkamrákban (amelyeknek Bayer és társai a puszta létét is tagadják) udvariasan elkülönítették spanyolfallal a legyilkolásra váró szűz leányokat a legyilkolásra váró többiektől?!

Engedd meg, hogy a szemérmes félrefordulással, a középosztály hablelkével kapcsolatban magamtól idézzek pár sort:

"Az egykori népirtásban ugyanis az SS-ek és a nyilasok csupán a főszerepet játszották el, de az egész borzalom össznépi produkció volt, amely 'nem jöhetett volna létre', ha nincsenek a hallgatók, a csöndben maradók, a fejüket a homokba dugók. Az ő tétlenségük, közömbösségük volt a némaságában kiáltó felhatalmazás:Igen, irtsátok ki őket!"

Úgyhogy azt kell mondjam: nagyon rossz helyre címezted ezt a "mit szólsz hozzá" kérdést.



Balázs, nem tudom kinek a gondolata, de nagyon igaznak tartom:

"az igazság sosem az emberiséget, hanem mindig csak egy-egy embert válthat meg!"


Kata



Arról nem is szólva, hogy a "még férjezetlen" kifejezés (pontosabban a mögöttes gondolatvilág) elég rosszul cseng egy olyan blogban, amelynek azért számos leszbikus olvasója van, főleg egy olyan témán belül, amelynek egyik lényeges eleme a szinglik basztatása vagy élni hagyása.



/Nem csak a leszbikusokat sérti a "még férjezetlen"./

A véleményemet meglehetősen kéretlenül osztom meg, hiszen egyáltalán nem nekem volt címezve Szimre bejegyzése - de sebaj, ennek ellenére nem tartom meg magamnak. Szerintem ez a stílus, amiben meg szoktál nyilvánulni, és amiben most is tetted, és ami öniróniától sem mentes, bizonyos helyzetekben és bizonyos keretek közt jópofa lehet. De csak addig, míg vehető játékosságnak. Ha viccelődünk, ha csevegünk, akkor rendben. Ha valódi sorsokról, tragédiákról van szó, akkor sajnos a kedves játékosság otromba érzéketlenséggé alakul. (Elnézést, hogy nem szépítettem.) Vannak helyzetek, amikor nincs helye a kedélyeskedésnek, hanem kifejezetten bántó.



Endogénopiát, te félreértettél. Komolyan írtam, amit írtam, nem volt benne sem kedélyeskedés, sem irónia. Ezért is utasítom vissza a megjegyzésedet. De ez nem is annyira fáj. Az igen, hogy Balázs sem ért meg.
Úgy reagál a megjegyzésemre, mintha nem ismernénk egymást már egy ideje (majdnem egy éve). "Hát akkor kivel kávéztam én a múlt esztendőben?" - valami ilyet kérdezett egy kedves ismerősöm nemrég. Miért kell polgárt pukkasztani akkor is, ha ugyanazt a gondolattartalmat finoman, okosan és tapintatosan is tudjuk közölni, mert csodálatos intelligenciánk ezt is lehetővé tenné? Nem, nem, lehet csendesnek is lenni, a polgárt nemcsak kinevetni, lesajnálni, lenézni lehet, nemcsak ellenségesen lehet őt kezelni, nemcsak provokálni lehet, talán rá is lehet mosolyogni, meg is lehet érinteni a "hablelkét", esetleg meg is lehet ezt a lelket simogatni. Mert nem kell mindig igazságosnak, korrektnek lenni, ha ez hidegséget, érzelem nélküli udvariasságot jelent. Néha jobb hazudni inkább, hogy ne bántsam meg a másikat. Nem kell mindig az igazat a másik arcába lökni. Ó, nem! Balázs, te jószándékú, kedves, szerető szívű ember lehetsz, de még ki kell nyitni a szívedet a nyárspolgár előtt, meg kell őt szeretned, magadhoz kell őt ölelned, bele kell helyezkedned a lelkébe, hogy elfogadhasd őt az összes gyarlóságával együtt. Akkor nem akarod őt majd pukkasztani többé, akkor nem...
Hidd el...
Szimre



Szimre, gondoltál már arra, hogy a homoszexuálisokat hányszor sértették meg nem az igazsággal, hanem hazugsággal? Hányszor tiportak bele "hablelkükbe" nem az igazságggal, hanem hazugsággal?
Szerintem az igazság megér egy kis keresetlen, sőt akár sértő fogalmazást is. Már persze annak, aki tényleg keresi...

Kata



Nekem sokkal durvább a "miért kell félned, te is fel szoktál vonulni rózsaszín tangában?", mint a szóbanforgó zsidó vicc. Az előbbi ugyanis a kirekesztés feletti vállvonogatást fejezi ki, az utóbbi viszont a kirekesztés abszurditását, és az afeletti szomorúságot.

Én különben stabilan heteroszexuális vagyok. Vagyis nem a saját kirekesztettségem ellen küzdök.

Egyébként nem különösebben szeretem, hogy a homoszexuálisok felvonulnak, de azt szeretem, hogy megteHETik. Szeretném, ha mindenkinek lenne joga azt szeretni és nem szeretni, amit.



"Komolyan írtam, amit írtam, nem volt benne sem kedélyeskedés, sem irónia."

Akkor viszont nem értem. Amíg azt hittem, viccelsz, azt is hittem, hogy értelek.
Oké, beszéljünk annak tudatában, hogy komoly. Ez esetben magyarázatra szorul, miért nem tartod helyesnek, ha nők előtt szóba kerül a férfi nemi szerv, és mi köze ennek a házasodáshoz? Én például nem vagyok házas. Akkor én nem beszélgethetek a nemiségről, vagy előttem nem beszélgethetnek mások róla? És mennyiben változtatna a helyzeten, ha házas volnék?

Ugyanis, ha kedélyeskedünk (maradva a kifejezésemnél), akkor értem: játsszunk olyat, hogy a nő, mielőtt férjhez menne, nem csak, hogy nem él nemi életet, még azt is meg kell játszania, hogy nem sokat tud róla, és a színjátékba beletartozik, hogyha mégis előkerül ez a téma, akkor látványosan elszégyellni magát. Ilyet lehet játszani.

Ha viszont ez nem játék, akkor mi?



Ez nem játék. Hanem az én vágyott világom. Illúzió talán, de szeretném, ha valóság lenne. Miért van az, hogy olyan hamar szembesülenk a leányok a férfiak világával? Miért nem maradhatnak hosszabb ideig tiszták, nainak, ártatlanok? Ez úgy fáj nekem. Annyit gondolkodom ezen, el sem hinnéd, mennyit. (Enikő valóban kivétel volt, gimnazista korában a Svetitsben tanult, apácák nevelték. Akkoriban két apácák által fenntartott iskola volt csak még nálunk, Pesten a Patrona Hungariae és Debrecenben a Svetits.)
Még egy dolgot szeretnék Neked írni, nagy-nagy szeretettel. Figyelj, Lina: egy embert több más ember többféleképpen is szerethet. Én is szeretem és féltem Balázst, csak másképpen (nyilvánvalóan más módon tudom, hiszen más csatornán keresztül érintkezem vele, mint Te, más időintervallumot fog át az ismeretségünk, és nyilván nem is ismerem őt olyan mélyen, olyan jól, mint Te). Szimre



Miért lenne az tisztább, aki tudatlanságában nem vétezik, mint aki tudatlanságában vétkezik? A tisztaság szerintem más forrásból fakad és főként nem a tudatlanságéból.
De azt hiszem nem ez itt a fő baj, illetve nem ez a fő téma. Hanem az, hogy emberek életébe avatkoznak durván. Függetlenül attól, hogy "hamvasan ártatlan", vagy sokat megélt.
És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy milyen másság miatt van a megkülönböztetés. Talán ha pl. az orr nagysága lett volna a "vicc" alapja, az rendjén van?
Balázs példája nem öncélu tapintatlanság volt. Nem kellene erről másfelé elkanyarodni...

Kata



Ez a Balázs blogja, azt ír ide szerintem, amit akar. De énszerintem is igenis a polgárpukkasztás sok mai művészi és kulturális alkotásban öncélúvá, durvává, más ízlésű embereket bántóvá vált... Valamikor egy prűd köztudat, életszemlélet és egy világi hatalommal bíró egyház ellenében ennek is megvolt a létjogosultsága, de ma már nincs, nem fejez ki mást, mint a kérdéses szerzők embermegvetését, embergyűlöletét, durvaságát (nem Balázsról, hanem például Herman Nitzschről, Deák Bárdos Ágnesről, Müller Péterről, Esterházy Péterről vagy a punkrockról beszélek...)



Úgy gondolom, hogy senki nem mondhatja meg egy alkotóművésznek, hogy bizonyos eszközök használatának van-e létjogosultsága vagy sem. Vannak olyan műalkotások, amelyek számomra baromira nem mondanak semmit, és a magam részéről úgy gondolom, hogy időpazarlás volt elkészíteni őket -- de ki vagyok én, hogy ezt a véleményemet abszolutizáljam, és azt mondjam, hogy ennek és ennek az eszköznek "nincs létjogosultsága"? -- Annyit tehetek, hogy bizonyos verseket, regényeket nem olvasok el, bizonyos filmeket, darabokat, kiállításokat nem nézek meg, bizonyos tévéműsoroknál át- vagy kikapcsolom a tévét, bizonyos weboldalakról átkattintok, bizonyos emaileknél megnyomom a delete gombot.

Ez a kérdés elvi része.

Ami a gyakorlatot illeti: amikor "polgári erkölcs" álnéven diktatúrát és gondolatrendőrséget akarnak eladni az országnak, akkor a polgárpukkasztás szerintem igenis indokolt, mi több, fontos feladat. A hazugságokat néven kell nevezni; "megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket" -- mondta egy hajdani liberális.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta