Nagyszombaton megszűnik a lét. Semmi nincs – pontosabban még a semmi sincs. Egy pillanatra mintha megakadna a világ kereke. A jeruzsálemi bevonulással kezdődő feszültségnek, a tegnap kulmináló horror show-nak vége. Az, aki maga az Élet – halott.

Nagyszombaton semmi sincs. Az egyház egész évben, napról napra, óráró órára bekapcsolódik a világmindenség örök liturgiájába, azzal, hogy állandóan megújítja az Eukharisztiában az egyetlen áldozatot. Nagyszombaton nincs áldozat. Némaság van. Várakozás sincs, mert nincs mire. A liturgikus szerepjáték szerint az éjszaka sötétjét váratlanul hasítja majd szét a fény; mi ezt nem tudjuk előre: lepusztultan, üres kézzel, üres élettel bámuljuk a Nagy Metafizikai Piros Tojást – az abszolút isteni meglepetést: hogy mégis van értelme az egész értelmetlenségnek, hogy a remény erősebb a reménytelenségnél, hogy a pusztulás voltaképpen megújulás, mert a VAN abszolút értelemben felülmúlja a NINCS-et.

De ezt most nem tudjuk. Nem várjuk el az üdvösséget, mint alanyi jogon járó juttatást. Nagyszombat a létezők kiszolgáltatottságának, függőségének emléknapja. totális vákuum; levegővétel nélküli víz alá bukás.

Sokan, sok helyen menekülnek az üresség borzalma, a horror vacui elől. Náluk nagypéntekre rögtön húsvét következik: már szombat ebédre sonkával, tojással, és szombat délután megtartott körmenettel. A templomi hirdetőtáblák jelentős részén nagyszombati szertartásról olvasunk, holott nincs olyan, hogy nagyszombati szertartás, mert nagyszombaton nincs szertartás. Csak olyan van, hogy húsvét vigiliája; ez már vasárnapi ünnep – s mert a zsidó hagyomány szerint napszállta után már másnap van, technikailag ezért kezdődik a szertartás a mi időszámításunk szerint szombaton.

Amikor itt a gép előtt tűnődtem, hogy mi a fenét írjak, rájöttem, hogy van nekem kifejezetten nagyszombati versem. Szerepel is a kötetemben. Nem tartom különösebben nagy műalkotásnak; ifjú voltam és bohó, amikor írtam; a címe is mutatja, hogy enyhén szólva didaktikus – de talán nem érdektelen, hogy idézzem. Már csak azért sem, mert homlokegyenest másról szól, mint amiről itt írtam. Nem véletlenül. A kivételeket többnyire a statisztika produkálja – de megesik, hogy tudatos (alkalmasint öröktől való) tervezés eredményei...

Apologetika – 1. ha látnád őt a kis szobában miután minden befejeződni látszott s helyére gördült a szikla ha látnád arcára róva a tegnap ha egyszer arra járnál könnyek közötti mosolyból értenéd-e beavatott már tudja várja

Címkék: Vallás, Vers

---