Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, április 10, 2006
23:04
 
Békák és barátok


Természetesen könyékig rágtam mind a tíz ujjam tegnap este, és természetesen én se tudtam se köpni, se nyelni, hogy bejutott az MDF. Gyönyörű disszociációt éltem át: a lelkem koalíciót féltő része azon drukkolt, hogy álljanak meg 4,99 %-nál; a lelkem demokrata része azon drukkolt, hogy lépjék át a küszöböt, mert minél színesebb a parlament, annál jobb. Amióta pedig átlépték, azon görcsölök, hogy na, akkor vajon most mi a nyű lesz itten... A politológusnak hívott levelibékák persze csaknem egyöntetűen azt jósolják, hogy marad a koalíció, de azért Magyarország látott már nagy csodákat és nagy disznóságokat.

Aztán, mire eljutottam odáig, hogy kilőjem a tévét, beütött az övön aluli frusztráció, onnan, ahonnan a legkevésbé számítottam rá. Egy nappal korábban megígértem egy tévével nem rendelkező barátomnak, hogy este tíz körül dobok neki egy SMS-t, hogy mi a helyzet. Nemcsak ő és én: mindenki arra számított, hogy addigra bőven elődl, milyen kormány lesz. Persze nem dőlt el. És végig azon görcsöltem, hogy meg kéne írnom azt az SMS-t, hiszen megígértem, de hogy a bánatba lehetne besűríteni akár 5×160 karakterbe is azt a feszültséget, azt az ordas nagy bizonytalanságot, azt a teljes körvonalazatlanságot, ami van. Percről percre, negyedóráról negyedórára változott a dolog, és ma már nyilván ez a barátom is tudja, hogy nem lehet tudni semmi biztosat.

Csakhogy, amint írtam, mihelyt a tévét kikapcsoltam, pittyeg a mobilom. Az illető barátom írt, teljesen számonkérő stílusban, hogy ő várta az SMS-t, de én arra se méltatom őt, hogy pár sort írjak neki... – Gyorsan válaszoltam, hogy figyelj, ne már, azért nem írtam, mert nem volt mit, és hogy beszéljünk telefonon. (Hosszú órákat szoktunk beszélgetni.) Kisvártatva jött a válasz-SMS, miszerint nem, ne beszéljünk telefonon, és elege van belőlem, meg a blogomból is, meg a virtuális kapcsolatunkból, és nem tekint a barátjának.

Borzasztó volt olvasni.

Hívtam – kinyomott. Írtam még SMS-t – nem válaszolt. Nagyon fáj. :-( Jobban,mint ahogy azt szavakba tudom itt foglalni.

Ez a tejcukor-érzékenység meg jobban kiborít, mint elsőre gondoltam volna. Nagyon nehezen viselem a gondolatát, nagyon nehezen viselem önmagamat ebben az állapotban. Rengeteg macera, rengeteg odafigyelés – más se hiányzott nekem most, amúgy is olyan habkönnyű és vidámka volt a pici életem... A mai napon meg lett fejelve mindez egy csomó soron kívül munkával; 6 óra helyett 1/4 9-kor indultam haza, addigra már abszolválva a második dilibogyót is.

Tomi aranyos volt ma (is). Utánajárt, és vett nekem tejcukor-mentes tejet meg margarint meg joghurtot; vett olyan zsömlét, amely nem tejjel készült, mégis finom – szóval nagyon aggódik értem; kedves és figyelmes. (Mondhatnám: laktózmentes tejben-vajban füröszt. ;-)) Az élet minden elbaszottságának dacára azért baromi szerencsés vagyok, hogy ő van.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Nem tekint barátjának, mert nem írtad meg időben az eredményt? Eztet én nem értem, pedig gyakran én is hülye vagyok, mint tudjuk. Most mi van?



Abban egyetértek ezzel a barátoddal, hogy simán megírhattad volna anélkül, hogy bármi spekulációba bocsátkoznál. Mondjuk ennyit: "Az első fordulót az MSZP nyerte; az SZDSZ nélkül is 1%-kal több voksot kapott, mint a Fidesz. Az MDF épp hogy, de szintén bejutott; 4 párti parlament lesz. B." Ez 158 karakter; 2 még üresen is marad. Más kérdés, hogy ebből még nem tudsz a végleges eredményre következtetni -- mint ahogy más se tudna, a Jóistent leszámítva. Énszerintem ezt nem is várta el tőled az illető.

Mindenesetre ha ennyire ki van bukva rajtad, és fontosabb neki a naprakész tájékoztatás, mint a barátságotok, akkor én a helyedben egy egész más skatulyába tenném őt, de igen gyorsan, és végső soron hálás lennék a sorsnak, hogy kiszabadultam a "barátsága" béklyójából.

Ádám



A dolog azért problematikus, mert a fenti 158 karakternyi információ sem volt még meg 11 óra előtt; az ígért 10 órás időpontban emlékezetem szerint még az sem volt biztos, hogy melyik nagy párt vezet, és nem hogy az MDF, de az SZDSZ 5 %-a sem volt egyértelmű.



Én vagyok a tévétlen, barátságtalan barát. Na látod, csak ránéztem a blogodra, mi van veled... A lényeget nem érted, Balázs. Nem az eredmény tudósítása a fontos, hanem a közös szurkolás, körömrágás - amit nekem, jól tudod, nincs kivel, amióta meghalt, akivel. Ne higgyétek, hogy tévé nélkül nincs hír, a rádió is bemondta, hogy narancsos buktát esznek. Csak unom már, hogy a barátaimmal kizárólag virtuálisan tudok érintkezni, mert éjjel-nappal ide vagyok láncolva az egy év alatti gyerekemhez a lakásba. Oszt még egy beígért sms is olyan nagy fáradság...



Kedves társtalan, barátságtalan barát!
Bár úgy gondolom, hogy az egész probléma "lényegét" nem értem /mint szerinted Balázs/, az alapvető gond nálad is ez. Talán nem ártana, ha időnként önmagadon túl is néznél, irányt keresnél.
Ami " az egy év alatti gyermek"-edhez láncoltságot illeti..., hát... S a másiknak " még egy beígért sms is" fáradság.../?/
Lehet, ha többet tudnék a "helyzeted"-ről, kicsit változna a véleményem..., így, sajnos elég elkeserítő.



Arra szeretnék kérni minden blog-olvasót, hogy ezt a barátság-sms-stb. témát itt a blogon belül ejtsük. A továbbiakat szeretném belső fórumon rendezni az illetővel, és nem szeretném, ha a nyilvános diszkusszió ennek gátját képezné.

Kösz mindenkinek a megértésért.



Feltaláltátok a virtuális megkövezés műfaját. Milyen érzés?


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta