Isten nagyobb dicsőségére sikerült beleokádni a húsvét vasárnapom közepébe.

Ott kezdődik, hogy adva van, immár tizeniksz éve, egy roppant katolikus könyvkiadó, amely aktuálisan a Szent Gellért Kiadó és Nyomda nevet viseli. A cég tulajdonosa, igazgatója, tótumfaktuma egy hölgypár, akiket én 1992 óta ismerek. A pár egyik fele, Szendi (Nagy Alexandra) az, akivel évekkel ezelőtt aránylag jó kapcsolatban voltam. Kétszer is úgy volt, hogy komoly segítséget kapok tőle/tőlük.

Először '92-ben, amikor otthagytam a szemináriumot, és munkát kerestem. Akkor tévedtem be a Szent Gellért könyvesboltba (Ferenciek tere), ahol Szendivel roppant szimpatikusnak találtuk egymást. Nagyon lelkes vol, és gyakorlatilag konkrét állásajánlatot kaptam tőle a boltban – ez akkor anyagi és morális értelemben is nagyjából az életben maradást jelentette nekem. Aztán pár napra rá kiderült, hogy borzasztóan sajnálja, de vissza az egész. Az indok az volt, hogy a bolt vevőköre elegánsabb, nálam konzervatívabban kinéző eladókhoz van szokva. (Később kiderült, hogy egy közös pap ismerősünk, egykori lelki vezetőm – Katona István atya, az Emmausz közösség vezetője – járt közben azért, hogy nehogy véletlenül el tudjak helyezkedni.) Ezután nem sokkal következtek az öngyilkossági kísérleteim, a pszichiátria, a közösségből való kizárásom (a melegségem miatt) – és apránként túléltem a történteket. Eközben Szendi és Teri cége egyre jobban felfutott és azóta is prosperál.

Aztán eljutottam oda, hogy megírtam a Halállal lakoljanak? c. könyvemet, és 1996-ban bejelentkeztem vele Szendinél. Nagyon lelkes volt a témától, a megközelítéstől, és gyakorlatilag konkrét ígéretet kaptam tőle, hogy kiadja a könyvet. Aztán történelmileg úgy alakult, hogy nem adta ki. OK – megértettem. A könyv megjelent máshol, és mutattam Szendinek, aki ugye nemcsak kiadó, hanem saját boltja is van. Természetesen ismét nagyon lelkes volt, és mondta, hogy persze, átvesz ennyi és ennyi példányt, és terjeszteni fogja. nem vett át, nem terjesztette.

Teltek az évek, nagyrészt kikoptunk egymás életéből. Egyszer ugyan kért tőlem egy szívességet: meg akartak jelentetni második kiadásban egy Gyökössy-könyvet, de nem volt belőle saját példányuk, amely alapul szolgálhatott volna. Elkérték kölcsön az enyémet, amit szkennelés után vissza is kaptam – lapokra tépve. (ja, bocs, de csak így lehetett beszkennelni...)

A 2004. december 5-i tömeghisztéria előtt Szendinek ismételten eszébe jutottam: kaptam tőle egy SMS-t, hogy feltétlenül vigyek majd saját tollat a szavazáskor, mert a komcsik eltűnő tintás tollat tesznek ki a fülkékben...

És ma, húsvét vasárnapján megértem azt, hogy Szendi ismét gondolt rám. Megérkeztünk Tomi szüleihez, épp asztalhoz akartunk ülni, amikor a következő SMS érkezett:

Add tovább a MI locsolóversünket! MSZPnél jártam, Ibolyát láttam; le volt már fizetve - SZAVAZZ A FIDESZRE!

A jólneveltség azt diktálta, hogy a húsvéti köszöntést ne hagyjam viszonzatlanul. Ezt feleltem:

Nagyon kiábrándító Jézus feltámadásának főünnepén pártpolitikai sms-t kapni. Ördögi. Áldott, BÉKÉS(!) húsvétot - legalább neked... :-(

Szendi nyilván megszólítva érezhette magát, mert pár percen belül jött a válasz:

No és milyen remek lesz Isten adta 4 éven keresztül élni kedvenceink kormányzáésa alatt. Akinek szíve tiszta s Jézussal teli, annak minden tiszta...

Ez utóbbi mondattal mélyen egyetértek, s ezt nem voltam rest megírni:

Igen - annak minden tiszta. Az egész ország az, nemcsak az egyik fele.

És megjöve a lényegre tapintó válasz, újabb néhány perc múltán:

Érdekes, sajnos ANNYIAN azért nem voltak templomban a szent három napban, sem ma, legalábbis mifelénk. No de igazad van, előre azért, h. újra egyek legyünk.

Nem feleltem – mit is felelhettem volna? :-(

Címkék: Emlék, Politika, Vallás

---