Intoleráns vagyok
Tudom, hogy ez sokaknak nem újság, de most már papírom is van róla. Persze nem mindenre vagyok intoleráns; van, amire jobban, van, amire kevésbé.
A laktózra például kifejezetten.
A laktóz magyarul tejcukor. Ez egy olyan összetett molekula, amely két cukormolekulából áll. Ez a tejjel, ill. tejtermékekkel kerül a szervezetbe. Felszívódni pedig csak úgy tud, ha előtte lebomlik, vissza arra a bizonyos 2 db egyszerű cukorra. Ezt a hasítást végzi a laktáz nevű enzim. Már akiben. Bennem nem.
Ha pedig nem hasad szét a laktóz a vékonybélben, akkor a vastagbélbe kerül, ahol viszont csúful bomlik le. Hogy molekulárisan hogyan, az melléékes, de az eredmény az puffadtság, émelygés, hasi görcs és hasmenés. Ez az ún. laktóz-intolerancia, más néven tejcukor-érzékenység. A tünetek stimmeltek eddig is, már régóta – a tanár úr pont ezért javasolta a vizsgálatot. Ez két körben történt, kedden és pénteken. Tegnap kaptam meg a pozitív leletet.
Most az van, hogy egyelőre egy hónapig szigorú diéta. Ki kell vonni a laktózt a szervezetből. Nincs tej, tejszín, tejföl, joghurt, kefír, sajt, tejcsoki, körözött, kifli, fehér kenyér, Túró Rudi; ki van zárva egy csomó konzerv és felvágott, mert azokban is van tejsavó, abban meg laktóz. Aztán majd lehet, hogy apránként ezek visszaépíthetők az étrendbe. Egyszer. Idővel.
Ma elmentünk az állatkertbe. Kiderült, hogy a zsiráfokat újabban nem szabad etetni, még zoocsemegével sem. Nagyon-nagyon el voltam keseredve. Jonas egyszer-kétszer hagyta, hogy futólag megsimogassam az állát, de Santana épp csak oda-odalesett, és iszonyatosan nem törődött velem.
Bánatos vagyok. Ja, meg intoleráns. De ezt már írtam.
Címkék: Gasztro, Szomatik