Birtalan Balázs naplója: ÁPRILIS 9.

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, április 07, 2006
13:46

ÁPRILIS 9.

(FLAME is lesz ebben a posztban, szólok jó előre.)

* * *

Tudjátok, mi lesz most április 9-én, holnapután? Ki nem találnátok.

     (...)

Na...?

     (...)

Még próbálkozás...?

     (...)

Senki többet...?

Jó, akkor megmondom.

Virágvasárnap lesz. Annak ünnepe, hogy Jézus mint ünnepelt Messiás szamárháton bevonult Jeruzsálembe. Azért szamár- és nem lóháton, mert a lovaglás státuszszimbólum volt, mint ma egy luxusautó. Mai díszletezésben így hangoznék a HÍRADÁS: nem BMW-vel érkezett, hanem kispolszkival.

Virágvasárnap a nagyhét kezdete, csúcsán a Húsvéti Szent Háromnappal. A hívő közösség Jézus szenvedésében mélyed el: az elárulás, az elhagyatottság, a halál és a sír csöndjében, amely húsvét hajnalán átcsap a feltámadás örömünnepébe: az Élet diadalába. A húsvéti öröm áthatja az egész keresztény egzisztenciát, de kiemelten is jelen van húsvét nyolcadában, vagyis a húsvét vasárnappal kezdődő egy hétben.

Húsvét ünnepe, az azt megelőző és az azt követő egy-egy héttel, az egész egyház szíve. Az egyház szándéka szerint ilyenkor az egyén és a közösség figyelme koncentráltan fordul el a látható világtól, és néz azon túlra: az élet és halál misztériumának bensőséges átelmélkedése évről évre viszi közelebb az embert a Lét megértéséhez, és mélyíti el a hitben, reményben és szeretetben.

* * *

2006-ban úgy rendeltetett Magyarországon, hogy ez a csodás ajándék erővel elvétetik a Jézust szeretőktől. Idén ez a két hét – nagyhét és húsvét nyolcada – nem a csöndes befelé fordulás és ujjongva Istenhez emelkedés ideje lesz, hanem (amennyiben okulhatunk 2002 eseményeiből) a választási kampány legbrutálisabb időszaka. Négy éve ugyanezt a két hetet olyan kifejezések jellemezték, mint suttogó propaganda; 40, majd 70%-os gázáremelés; beszéd a Testnevelési Tudományegyetemen (vagy hogy híjják ma a TF-et); „alakítsunk polgári köröket”; kétmillió ember a Kossuth téren; és persze „Mindenki hozzon magával MÉG - EGY - EMBERT”.

Most se lehet másra számítani. Esetleg valamivel rosszabbra.

Azóta fáj ez, hogy a köztársasági elnök kitűzte az időpontot. Ismerem magamat: nem leszek képes kivonni magam a politika nyomása alól. Utálni fogom magam emiatt, romokban lesz az énképem. Utálni fogom Sólyom Lászlót, mert elvette a húsvétomat; mert választhatott volna korábbi vagy későbbi időpontot – bármit, csak ne ezt a két hetet. És torokszorító harag lesz bennem a habzó szájú vérkeresztények iránt, akik tele pofával tudnak gyűlölködni, ha egy kis plusz zsére kell megvágni az államot, teszem azt „egyházi iskolák” címén – de akik hónapok óta egy kurva szót nem szóltak, egyetlen egyszer sem, ez ellen a méltatlan, minden Jézus-hívőt megalázó és semmibe vevő időzítés ellen.

Keresztény Magyarország! No hiszen! :-(