Birtalan Balázs naplója: Surrexit Dominus vere

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, április 16, 2006
12:37

Surrexit Dominus vere

„Valóban feltámadott az Úr” – hangzik fel a bizonyságtétel az evangéliumok szereplőinek ajkán, és ismétlődik e mondat azóta is a húsvéti liturgiában. A keleti kereszténységben bevett szokás, hogy a húsvéti időben a keresztények így köszönnek egymásnak: „krisztus feltámadt!” – Amire a válaszköszöntés: „Valóban feltámadt!” Az oroszoknál bevett szokás, hogy húsvét éjszakáján ismeretlenek, boldog-boldogtalan egymásra köszön a fenti módon.

Az öreg és síkhülye Leonyid Brezsnyevről mondták a következő anekdotát:

Brezsnyev késő este, az egész napos, megfeszített munka után elhagyja a Kremlt. Miközben az autója felé tart, egy ismeretlen derűs arccal így szól hozzá:
   – Krisztus feltámadt! – Brezsnyev oda se figyelve válaszol:
   – Köszönöm...
   Megy tovább még pár lépést, amikor valaki megint megszólítja:
   – Krisztus feltámadt! – Mire Brezsnyev:
   – Köszönöm, már jelentették.

Történelmileg úgy alakult, hogy tegnap/ma mégis volt/van húsvétom. Tomi egész nap dolgozott, gürcölt, piacra ment, sütött-főzött, és készülődött az Öt Kenyérbe, a vigíliára (meg nekem is próbált az elcseszett hangulatba némi húsvéti örömöt adagolni) – aztán este egyszer csak azon vettem észre magam, hogy borotválkozom meg zuhanyozom, és menni készülök vele. Szemlátomást örültek nekem, és volt, aki azt mondta, hogy erre aztán nem számított. Meg kell mondjam: én számítottam rá a legkevésbé. Örülök, hogy elmentem; azóta se tudom, hogy Tomi milyen bűbájt alkalmazott...

Gyóntam is, áldoztam is, jó volt. A szent és tiszta áldozattal kapcsolatban megemlítendő, hogy oly mértékben tiszta volt, hogy Tomi utólag határozottan állította: Krisztus testének kifejezett és intenzív mosogatószer-mellékíze volt. Ami persze nem von le semmit az Eukharisztia értékéből. Valamikor régen, vagy tíz éve, egyszer Brúnó itt misézett nálunk (hárman voltunk összesen). Mint kiderült, sikerült az áldozathoz valami lejárt szavatosságú, némileg megecetesedett bort szereznünk. Amikor Brúnó ivott a kehelyből („Krisztus Vére őrizzen meg engem az örök életre”), misztikus öröm helyett enhye fintor jelent meg az arcán, és így szóla:

– De savanyú vagy, Uram!

És még egy sztori, pár napja hallottam. A nagypénteki szertartásban szerepel az a szentírási mondat Jézusról, hogy „a gonosztevők közé számították”. Meglehetősen kínos volt, amikor a szent áhítat perceiben valakin kitört az akut diszlexia, és a fenti szöveget így vezette elő:

– A gonosz tevék közé számították...

Címkék: 5K, Humor, Sztori, Ünnep, Vallás