Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
szerda, május 31, 2006
13:00 Nem engem lőttek le
Címkék: Halál, Sztori, Világ+ember 
Hozzászólások:
Klikk link... Ott van az esemény is, képekkel. Két kép is van, amelyiken látszik a második emeleti ablakom.   szerint:
Hiszel benne, hogy nincsenek véletlenek? (Nem mondom, hogy kéne hinni benne, meg azt se, hogy nem, csak kérdezem.) Szent Lajos király hídja meg hasonlók jutnak eszembe...
Abban hiszek, hogy a makrovilágban nincsenek véletlenek. És abban is, hogy szubatomi szinten vannak. :) szerint:
NEM tehelyetted lőtték le, Balázs. És NEM "jogerősen".
Egy ájtatos öreg néni a háború után: szerint:
Lehetnek tehát olyan helyzetek, amikor a nemimádkozás szolgálja inkább a lélek nyugalmát. :) << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |