– Ahol tágas, ott egyenes – súgta Csalavér a családnak, s ahányan voltak, annyi felé szaladtak. Mackó úr Csalavérnak ragadt az inába, s nem győzött kiabálni:
– Állj meg, te gézengúz, állj meg, te semmiházi!
– Álljon meg maga, Mackó úr, magát senki se kergeti – vigyorgott vissza futtában Csalavér.
– A fickónak igaza van – hökkent meg Mackó úr, s megállt egy pillanatra, hogy a hálósapka csücskével megtörülje verejtékes homlokát.
El is tűnt ezalatt Csalavér, mintha a föld nyelte volna el.

(Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavér)

Ma este voltunk futni Tomival. Régóta terveztük, hogy elmegyünk együtt futni vagy úszni vagy kondizni vagy akármi. Tomi azért, mert csak (vagy ha nem, majd bekommenteli, hogy nem), én meg azért, mert megint kezdek olyan kövér disznó lenni, hogy már lötyög bennem az egóm, pedig az se kicsi.

Szóval futottunk. Nem sokat, olyan 20–25 percet, de jó volt. A végére hellyel-közzel kiköptük a tüdőnket, de utána pici levezető séta, zuhany, Martini-koktél jéggel (fúúú, ez már gusztustalanul amerikaifilmesen hangzik!), és beraktuk sülni a tejfölös csirkecombot a sütőbe. Igen, tejfölös. Ma beszéltem a belgyógyásszal telefonon, és azt mondta, hogy kezdjem el egyesével visszarakni a tejtermékeket az étrendembe, és figyeljem meg, hogy mit bírok, mit nem.

Most sül a csirke, hamarosan eszünk. Itthon vagyunk, lefáradva, de felfrissülve. És együtt. És jó nekünk.

Ma este jól érzem magam.

Címkék: Súlyos

---