Névtelen szerint:

Látod ezér nem jó a melegség meg amit ti csinálltok.

 Névtelen szerint:

Én lehet, hogy azt mondtam volna, hogy élettársi kapcsolatban élek. Ez törvényileg bizonyítható (legrosszabb esetben rákérdeznek a szomszéd nénitől, ill. papírt kell kérned az önkorm.-tól), és mégse kell szegény ügyintéző nénit sokkolni azzal, hogy buzit mint buzit lásson, meg coming-outolnod sem muszáj. Aztán hogy ő ezt az élettársi kapcsolatot hová, melyik rubrikába sorolja be, az már legyen az ő baja. Neki égjen a képe, ha nincs ilyen rubrikájuk, ne neked. Nem igaz?

 Balázs szerint:

Nem az a kérdés, hogy tudok-e frappáns válaszokat adni adott szituációban. De kurvára nem akartam kitenni magam (Tomiról nem is beszélve) annak, hogy az "Élettársi kapcsolatban élek" válaszomra föltegye a kérdést, hogy "Az élettársa neve?"

Persze, neki égjen a képe, ha..., meg persze, kérdezzék meg a szomszéd nénit, hogy... -- de én nem azért mentem oda, hogy melegpolitikai kérdésekről szenvelegjek a gyakorlatban, hanem hogy elhozzam azt a rohadt készüléket. Aznap.

És nem az a kérdés, hogy morálisan vagy pragmatikusan mi a megoldása a szituációnak. Hanem az, hogy ipso facto kínos és megalázó.

 Névtelen szerint:

Na jó, de akkor ezt ne a melegséghez kösd. Egy heteroszexuális férfinak, aki (ő tudja, miért) élettársi kapcsolatban él egy nővel, pont ugyanilyen megalázó lett volna, ha a "házas" és az "egyedülálló" közül az utóbbit kell választania, nem?

Az "élettársa neve" kérdést valószínűleg föl se tehette volna az ügyintéző, mivel beszámolód szerint az íven csak "házas" és "egyedülálló" kategória szerepelt (úgyhogy ennek csak annyiban lett volna jelentősége, hogy az ügyintéző felismerje, hogy valami hibádzik).

Ezek fényében viszont nem egészen értem, mit jelent számodra vállalni a melegségedet (pl. a honlapodon), ha ugyanakkor nyűgnek tartod vállalni ("melegpolitikai kérdésekről szenvelegjek"), hogy Tomi hozzád tartozik. Ne haragudj rám ezért, hogy így kerek perec rákérdezek, csak ez nekem valahogy nem jön össze...

Valószínűleg én is kínosan éreztem volna magam a helyedben, de én eleve nem is vállalom a melegségemet. Azért kérdezem ezeket tőled, mert úgy ismertelek meg, mint aki azt tartja nyűgnek, hogy az embernek titkolóznia kell, ill. a heterók érzékenységére kell tekintettel lennie.

 Névtelen szerint:

Szia, ebbe a szituációba én is sajna állandóan beleütközöm, pedig én az állítólag felvilágosult USA-ban élek amerikai barátnömmel. Itt még ráadásul nincs is hivatalosan elismert élettársi kapcsolat (heteróknak se), mint Magyarországon. Összeházasodni nem tudunk, mert nem vagyok amerikai állampolgár. Mi is utáljuk, hogy hivatalos iratokon "single"-nek kell vallanunk magunkat. Na mindegy, szerintem nagy fej vagy, Balázs. Majd ha Pestre költözünk, remélem, találkozunk egyszer.

 Balázs szerint:

Ádám:
Nem vitát akartam nyitni ezzel. Egy érzést akartam megosztani, amelyet egy szituációban éltem át. Ha valaki képes a beleérzésre, jó, ha nem, úgy is jó.

Lina:
A nő alapvetően kedves volt. Nem kíváncsiskodott, hanem végezte a munkáját, és töltötte épp kifele az űrlapot, amelyet, ha nincs kitöltve végig, a program vsz. nem hagy elokézni.
Azt is elfogadom, hogy a hitelnyújtó számára lényeges, hogy a munkáltatói jövedelemigazoláson látott összeg 1 vagy 15 részre oszlik szét, hiszen az egész kérdezősdi pont arra vonatkozik, hogy az adósnak lesz-e miből visszafizetni a hitelt. Elbaszva ott van a dolog, hogy a fölkínált lehetőségeket nem az életből veszik, hanem egy lejárt szavatosságú hittankönyvből.

Lujza:
Ne dicsérj, mert belepirulok! ;-)

 Balázs szerint:

A nő előtt minden bizonnyal egy legördülő lista volt. A lista címe ez: "A kérelmező családi állapota:", a választható elemek pedig:
"Házas", "Egyedülálló", "Elvált", "Özvegy".

Szegényt a legkevésbé sem hibáztatom. Ha pl. adva van egy pszichológus-hallgató, akinek csak úgy írják alá az indexét, hogy lekérdez (standard módon) egy csomó emberen valami elmebeteg kérdőívet, akkor a kérdőív hülye kérdéseiért vajon terheli őt felelősség?

 Névtelen szerint:

frappáns válasz: "nőtlen" :-)

 Balázs szerint:

Frappáns válasz, a valóságnak meg is felel, de az igazságnak nem.

A "nőtlen" szó (amint a "hajadon" is) a nyelvhasználatban az ideiglenesség, a befejezetlenség, a "még nem kész" érzését hordozza. A "nőtlen" bír releváns információval, aki tudna "nős" is lenni. Márpedig az a vélelem, hogy egy férfi ab start alkalmas arra, hogy adott esetben nős legyen, egyszerűen nem igaz. Maga a megfogalmazás tagadja a homoszexuálisok puszta létét.

A továbbiakért lásd Orwell-nél az újbeszél nyelv ideológiai hátterét.

 Balázs szerint:

Az egyik előző mondatom némileg híján volt a szövegkohéziónak. Bocs.

 la cheshire kato szerint:

én inkább az első párbexédre koncentrálnék... annyira édes :D ezek xerint ami neked nem ízlik azt ő exi meg... :D ez teccik

 Névtelen szerint:

Kedves mindenki, örömmel jelenthetem, hogy egy hetero is kerülhet megalázó helyzetbe, ha csak kicsit is nonkonform a családi élete. Pl. mikor élettársi kapcsolatban, hivatalosan elváltként szültem egy gyereket, és úgy mentem szülni, hogy a gyerekem apja (még) nem tett hivatalos apasági nyilatkozatot. Vagyis de jure nem volt apja a gyerekemnek. A de facto meg csak minket érdekelt. "Hát akkor ki a gyerekének az apja???" - kérdezte hökkenten a hivatalos hölgy. Van erre a kérdésre méltó válasz??

 Névtelen szerint:

Nem akarom a magam helyzetét súlyosabbnak feltüntetni, mint amilyen, de az is elég kínos, amikor a fent agyonelemzett kérdésre már huszonhatodik évében azt kell válaszolni az embernek: özvegy. Erre jön az obligát álegyüttérző arc, a zavart bocsánatkérés (amit mellesleg sosem értettem, hiszen miért kellene neki tőlem azért elnézést kérnie, mert én fiatalon özvegy lettem), esetleg faggatózás. Nagyon utálom beírni bárhová is a családi állapotomat. Meg azonkívül, ha E. meg is halt, én attól még mindig a férje maradtam, elvégre az eskü holtomiglan szólt. Szimre

 Balázs szerint:

Hölgyeim és uraim, némi döbbenettel elegy megszeppenéssel bátorkodom jelezni: eszem ágában sem volt kisajátítani a buzik számára a megalázó helyzetek lehetőségét. Nem gondolom, hogy zéró összegű játéknak kéne tekinteni ezt a helyzetet: attól, hogy ha az én (úgy is mint: saját) blogomban megosztom egy érzésemet, miszerint: SZAR -- attól másnak az ugyanolyan szar vagy még szarabb érzése nem bagatellizálódik.

Újraolvasva a bejegyzésemet sem gondolom, hogy soraim ezt implikálták volna, ezért állok némileg értetlenül a nem "szintén megosztó", hanem direkte tromfoló kommentek előtt.

 Névtelen szerint:

Írod:
"attól másnak az ugyanolyan szar vagy még szarabb érzése nem bagatellizálódik. -- Újraolvasva a bejegyzésemet sem gondolom, hogy soraim ezt implikálták volna"

Akkor idézem, amit fentebb írtál: "Ezt a heterók soha a büdös életben nem fogják megérteni." Más szóval: csak a melegeknek lehet olyan SZAR, mint neked volt.

De örülök, hogy leesett a tantusz, és mégiscsak képes vagy a beleérzésre, nem csak másokon tudod számon kérni (vö. szálka és gerenda). Tudtam, hogy képes vagy rá; csak én nem tudok jól kommunikálni. :-((( A lényeg, hogy a többiek átadták helyettem.

 Névtelen szerint:

Én is azt akartam a saját történetemmel mondani, hogy dehogynem, értheti egy hetero is. Ha nem a többségi konform életformát választod (vagy nem az adatik neked) - bármi legyen is ennek a tartalma - a többség laza felsőbbrendűséggel bélyegez annak, aminek csak akar. Mondjuk "rohadtbuzinak", vagy "felelőtlenleányanyának". Aztán gondolkodhatsz, hogy a "nem vagyok buzi" vagy a "nem vagyok felelőtlen" vajon méltó válasz-e. És méltó válasz-e nem válaszolni?

 Névtelen szerint:

Mindenkit le akarok alázni és kinyírni...Akár meleg, akár hetero és rendezetlen az élete, akár kisebbségi, cigány, roma vagy zsidó... Mindenkit ki kell nyírni itt szerintem, akkor lesz majd rend az országban.

 Névtelen szerint:

3.06 DU!
Ugye, Te egy kisebbségbe szorult homoszexuális buzi vagy? Ha nem, akkor miért vered itt a nyálad? Bár igaz: szabad országban élünk...