Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, június 16, 2006
20:41 Két párbeszéd
Hozzászólások:
Én lehet, hogy azt mondtam volna, hogy élettársi kapcsolatban élek. Ez törvényileg bizonyítható (legrosszabb esetben rákérdeznek a szomszéd nénitől, ill. papírt kell kérned az önkorm.-tól), és mégse kell szegény ügyintéző nénit sokkolni azzal, hogy buzit mint buzit lásson, meg coming-outolnod sem muszáj. Aztán hogy ő ezt az élettársi kapcsolatot hová, melyik rubrikába sorolja be, az már legyen az ő baja. Neki égjen a képe, ha nincs ilyen rubrikájuk, ne neked. Nem igaz?
Nem az a kérdés, hogy tudok-e frappáns válaszokat adni adott szituációban. De kurvára nem akartam kitenni magam (Tomiról nem is beszélve) annak, hogy az "Élettársi kapcsolatban élek" válaszomra föltegye a kérdést, hogy "Az élettársa neve?"
Na jó, de akkor ezt ne a melegséghez kösd. Egy heteroszexuális férfinak, aki (ő tudja, miért) élettársi kapcsolatban él egy nővel, pont ugyanilyen megalázó lett volna, ha a "házas" és az "egyedülálló" közül az utóbbit kell választania, nem?
Szia, ebbe a szituációba én is sajna állandóan beleütközöm, pedig én az állítólag felvilágosult USA-ban élek amerikai barátnömmel. Itt még ráadásul nincs is hivatalosan elismert élettársi kapcsolat (heteróknak se), mint Magyarországon. Összeházasodni nem tudunk, mert nem vagyok amerikai állampolgár. Mi is utáljuk, hogy hivatalos iratokon "single"-nek kell vallanunk magunkat. Na mindegy, szerintem nagy fej vagy, Balázs. Majd ha Pestre költözünk, remélem, találkozunk egyszer.
Ádám:
A nő előtt minden bizonnyal egy legördülő lista volt. A lista címe ez: "A kérelmező családi állapota:", a választható elemek pedig:
Frappáns válasz, a valóságnak meg is felel, de az igazságnak nem.
én inkább az első párbexédre koncentrálnék... annyira édes :D ezek xerint ami neked nem ízlik azt ő exi meg... :D ez teccik
Kedves mindenki, örömmel jelenthetem, hogy egy hetero is kerülhet megalázó helyzetbe, ha csak kicsit is nonkonform a családi élete. Pl. mikor élettársi kapcsolatban, hivatalosan elváltként szültem egy gyereket, és úgy mentem szülni, hogy a gyerekem apja (még) nem tett hivatalos apasági nyilatkozatot. Vagyis de jure nem volt apja a gyerekemnek. A de facto meg csak minket érdekelt. "Hát akkor ki a gyerekének az apja???" - kérdezte hökkenten a hivatalos hölgy. Van erre a kérdésre méltó válasz??
Nem akarom a magam helyzetét súlyosabbnak feltüntetni, mint amilyen, de az is elég kínos, amikor a fent agyonelemzett kérdésre már huszonhatodik évében azt kell válaszolni az embernek: özvegy. Erre jön az obligát álegyüttérző arc, a zavart bocsánatkérés (amit mellesleg sosem értettem, hiszen miért kellene neki tőlem azért elnézést kérnie, mert én fiatalon özvegy lettem), esetleg faggatózás. Nagyon utálom beírni bárhová is a családi állapotomat. Meg azonkívül, ha E. meg is halt, én attól még mindig a férje maradtam, elvégre az eskü holtomiglan szólt. Szimre
Hölgyeim és uraim, némi döbbenettel elegy megszeppenéssel bátorkodom jelezni: eszem ágában sem volt kisajátítani a buzik számára a megalázó helyzetek lehetőségét. Nem gondolom, hogy zéró összegű játéknak kéne tekinteni ezt a helyzetet: attól, hogy ha az én (úgy is mint: saját) blogomban megosztom egy érzésemet, miszerint: SZAR -- attól másnak az ugyanolyan szar vagy még szarabb érzése nem bagatellizálódik.
Írod:
Én is azt akartam a saját történetemmel mondani, hogy dehogynem, értheti egy hetero is. Ha nem a többségi konform életformát választod (vagy nem az adatik neked) - bármi legyen is ennek a tartalma - a többség laza felsőbbrendűséggel bélyegez annak, aminek csak akar. Mondjuk "rohadtbuzinak", vagy "felelőtlenleányanyának". Aztán gondolkodhatsz, hogy a "nem vagyok buzi" vagy a "nem vagyok felelőtlen" vajon méltó válasz-e. És méltó válasz-e nem válaszolni?
Mindenkit le akarok alázni és kinyírni...Akár meleg, akár hetero és rendezetlen az élete, akár kisebbségi, cigány, roma vagy zsidó... Mindenkit ki kell nyírni itt szerintem, akkor lesz majd rend az országban.
3.06 DU! << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |