Álom ma hajnalban
Épp vége a terápiás órának, amely – érdekes módon – egy körúti, utcára nyíló üzlethelyiségben van. Az ajtóban búcsúzkodunk a terapeutámmal, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel (!). Azt mondja barátságosan, kicsit viccelődve:
– Majd zavard be hozzám anyádat! – Ez némileg rosszul érint, mert már a múltkor is volt valami hasonló megjegyzése, és már akkor is emlékeztettem arra, amiről egy elég hosszú terápiában csak illene tudnia. Némileg pikírten válaszolok, bár közben kicsit zavarban vagyok, hogy az ember megengedhet-e ilyen hangvételt a miniszterelnökkel szemben:
– Nem zavarom be, mert anyám még mindig meg van halva, és ezt a tevékenységét már elég régóta csinálja, mint említettem többször...
– Ja, igen, ezt mindig elfelejtem – feleli ő, a zavar legkisebb jele nélkül.
– Esetleg utána kéne menni, hogy mi az oka az ellenállásodnak – húzom el a számat, aztán vagy másik álom jön, vagy fölébredek.
Pénteken majd megbeszélem Dáviddal, akire egyébként ez a felületesség egyáltalán nem jellemző.
Na húzzunk bele, drága barátaim!
Címkék: Halál, Pszicho