Indulunk, vagy mi
Hétfőn (meg kedden is) Tomi még dolgozott, én meg szabadságosat játszottam. Egyebek közt elmentem a Corvinba, és megnéztem A Da Vinci-kód c. filmet. Annyi rosszat írtak róla, hogy kíváncsi voltam, tényleg annyira szar-e a film. Hát tényleg. Ami a regény erénye, nevezetesen a jól szerkesztettség és izgalmasság, azt teljesen sikerült kipusztítani belőle a csapnivaló dramaturgiával. Ami pedig a könyvben nagyon gáz, nevezetesen a tudálékoskodó ostobaság, az viszont annál ékesebben kirajzolódik. Nemtommár, melyik szereplő, de szinte beleközli a néző pofájába, hogy „Jézus csak ember volt, és ez olyan szép és jóóóó” – a fíling leginkább a néhai Szomszédok Etusát idézi. Emellett, mivel a nagy melegre való tekintettel bekészítettem magamnak egy másfél literes ásványvizet, a film első harmadától kezdve leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy irdatlanul kell pisilni. Ami azért volt jó, mert legalább nekem is maradt valami izgulni való, valami megválaszolatlan kérdés egész a végéig: hogy kibírom-e.
Ugyancsak hétfőn vettem egy görög útiszótárat. Aki még nem látott ilyesmit, annak írom: ez egy három hasábos konstrukció. Magyar szöveg – görög szöveg fonetikusan – görög szöveg görög betűkkel. Nem felvágni akarok, és úgy csinálni, mintha tudnék ógörögül, mert nem tudok. De ismerek sok szót, és tudom olvasni a görög szöveget. Mármint az ó-t. Az új viszont leizzaszt: folyamatosan az az érzésem, amikor a fonetikus részt olvasom, hogy ezek a buta mai görögök nem is tudnak görögül. A szememnek és fülemnek egyaránt abszolút idegen szavak tömege, mármint ha a középső hasábot nézem. Aztán átvándorol a szemem jobbra, a görög betűkre. Kiolvasom (nyilván teljesen fölöslegesen) ógörög kiejtéssel – és rácsodálkozom, hogy nahát! ezt is ismerem, meg ezt is, meg ezt is! A legnagyobb döbbenetet számomra az általam véletlenül korábbról is hallott és nagy nehezen megjegyzett efarisztó szó jelentette, amely annyit tesz: köszönöm. (Ezzel aktív újgörög szókincsemnek mintegy 10 %-át ismertettem.) Megnéztem az írásképét: hát eukharisztó! Vagyis Eucharisztia. Ha agyonütnek, se jöttem volna rá, hogy az -ukh- hangkapcsolat fogata magát, és lazán átment egy darab -f- hangba. Arra is rá kellett jönnöm, hogy nyaralásunk helye, Agios Sostis valószínűleg nem [ágiosz szosztisz], ahogy azt normálisan gondolná az ember, hanem [ájosz szosztisz]. Így persze már az is érthető, hogy a Szent Bölcsesség székesegyház, hogyan lett [hágia szofía]-ból [ájá szofíja]. És hogy egykori gimnáziumi osztálytársnőm, Giovantsi Sofia vezetékneve miért úgy ejtendő, hogy [jovancsi]. De teljesen együtt tudok érezni azzal a tanárnővel, aki a naplót silabizálva a következőképpen hívta őt felelni: – Dzso-van-csics Zsófia!
Tegnap főleg pakolás volt. Amíg Tomi a munkahelyén azzal foglalatoskodott, hogy elmagyarázza a főnökének, mit kell csinálnia a távollétében (aki ennek ellenére még kétszer kereste őt este mobilon), addig én kirakodóvásárt csináltam a lakásból. 2×14 alsógatya, 2×14 póló, úszógatyák, melegítők (hátha kitör a jégkorszak), papucsok, napszemüvegek – meg annyi gyógyszer, hogy valószínűleg Zakynthosz lakosságának jelentős részét ki lehetne irtani vele. Mire Tomi megjött, már csak a bőröndökbe kellett berámolni.
Ma reggel nyolckor arra ébredtem, hogy jaj, továbbá kavarog a gyomrom. Kicsit nem figyelek oda, és pár óra múlva kiszalad a föld a talpam alól. Szent ég, hogy adhattam ilyesmire a fejemet! Micsoda Istentől elrugaszkodott, pogány dolog, hogy a két lábbal a földön járó ember fölmenjen a levegőbe! Hirtelen megvilágosodtam: a Daedalon (amellyel kapcsolatban Tominak mondtam, hogy vegyük ki a bőröndből, és legyen csak a kézipoggyászban) valójában Daedalus-ról (másként: Daidalosz) kapta a nevét. De aztán azt is megbeszéltük gyorsan Tomival, hogy biztos nem fogok hányni: nem is fogok tudni, hiszen összeszorított szájjal fogok nyüszíteni.
Aztán reggeliztem meg ittam egy kávét; most már jobb. Beraktunk még egy adag mosni- meg mosogatnivalót a megfelelő ojjektumokba. Tomi lemosta a tűzhelyet, most épp valami kommersz agybutíót bámul a tévében. (Most elkapcsolt.) Én blogolok. Aztán az erkélyről mindjárt behozom a rózsát meg a veteményeskertet (virágládában bazsalikom meg citromfű meg majoranna meg petrezselyem meg még valami, ami nem jut eszembe). A bőröndök készen; fél háromra jön a taxi és megyünk a reptérre.
Ha oda- meg vissza is érünk, akkor 19-én este (vagy 20-án, ha túl fáradt leszek) beszámolok a nyaralás verbalizálható részéről. Azoknak pedig, akik rutinszerűen, hetente kétszer-háromszor utaznak repülőgéppel, van bő két hetük, hogy röhögjenek rajtam. :-)
Egyébként meg fölfejlesztettük a konyhafelszerelést. Vettünk egy teatojást.
Üdv mindenkinek:
Darth Birtalan
Címkék: Emlék, Film, Nyaralás