Nem akarok az önkormányzati választások kapcsán ugyanúgy elhülyülni, mint tavasszal. Azonban a sors úgy hozta, hogy bő négy éve szereztem egy személyes élményt az egyik jelöltről. Az élményt akkor meg is írtam, meg is jelent a Mások hasábjain. Most megtaláltam a winchester egy eldugott sarkában – gondolom, egy poszt erejéig miért ne idézném fel a kedves emlékeket. Tehát 2002-es szöveg következik, szó szerint.

Mégsem vert meg Tarlós István Pedig, szó ami szó, meglehetősen közel állt hozzá. Vigyázzak a számra – förmedt rám, a kis buzira, ő, a tekintetes polgármester –, mert ő sváb gyerek, aztán, ha elveszti a türelmét... Egy tévéfelvétel után történt, a stúdió előtti folyosón, mintegy „baráti” beszélgetés keretében. A felvétel során a polgármester úr egyebek között tajtékozva kérte ki magának, hogy márpedig ő nem rasszista, majd odakint előadta, hogy a homokosokat alacsonyabb rendűnek tekinti. Kiderült, hogy a fő baja a Szigettel az volt, hogy ott „propaganda” folyt: ez a szó, szemlátomást, módfelett tetszett neki, mert másfél percenként alkalmazta. Kérdésemre, hogy valaha valaki elmagyarázta-e neki, mit is takart voltaképpen a nyári programban az „interaktivitás”, illetve a „saját élmény” kifejezés, azt felelte, hogy nem, és ajánlkozásomra pánikszerű gyorsasággal közölte, hogy nem is érdekli. Neki – mondta – ne magyarázzon senki semmit, tudja ő azt nagyon is jól, elvégre latin-görög szakon érettségizett; ne akarjam neki bemesélni, hogy az interaktivitás nem testi érintkezést jelent. A továbbiakban arcpirulás nélkül keverte össze a civil szervezetek utcájában felállított melegsátrát a Magic Mirror-ral, mondván, hogy az utóbbi ellen neki soha egyetlen szava sem volt, és kerek perec letagadta ominózus mondatát, miszerint „sajnálom, hogy nem tilthatom ki őket, mert az már diszkrimináció lenne”. Amikor diszkréten megjegyeztem, hogy ez hazugság – nos, akkor szereztem tudomást sváb származásáról, a fentebb említettek szerint. A hangerő időközben elérte a balkáni normát, a körülöttünk mászkálók mind furcsábban néztek, a polgármester úr még gyorsan kétségbe vonta azt, hogy a melegek is adófizető állampolgárok lennének, majd lehordta az egész tévétársaságot, végül sebzett önérzettel elviharzott. Mi a történet tanulsága? Egyelőre talán nincs neki olyanja. Viszont a latin-görög szakon érettségizett sváb gyerek idén ősszel készül beleülni Budapest főpolgármesteri székébe. Ha összejön neki, kérdéses, hogy egyáltalán lesz-e még lehetőségünk holmi tanulságokon gondolkodni.

Címkék: Emlék, Melegség, Politika, Sztori

Eddig 12 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Beindult az agyam.

8 db Ö:
Mi közöm ahhoz, hogy a boldogságtól zokogtatok? Más szóval: mi közöm a ti örömkönny-özönötökhöz?

9 db A:
Valakinek a mély hangolású balaljkákból álló együttesre írott zeneműve: az illető altbalalajkakar-darabja.

11 db Á:
Azon optikai jelenségnél, amelyben valaki a becsapott szemlélő számára egy márványból faragott ifjú, nőnemű sárkány nyálának tűnik fel – vagyis az illető álmárványsárkánylánynyál-látványánál.

13 db É:
Felmerül a gyanú, hogy bűncselekmény történt, éppen akkor, amikor a vezérigazgató azon beszédének utolsó mondatainál tartott, amelynek során indítványozta, hogy határozzák meg a társaságuk által kibocsátott részvényeken feltüntetett névértékek összegét. A rendőrségnek tanúkra van szüksége, így azt firtatja, hogy ki volt jelen a vezérigazgató cégrészvénynévértékméréskérés-végénél.

Címkék: Agymenés

Eddig 6 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ideje lenne elvégezni az

összetettszóhosszúságvilágrekorddöntéskényszerneurózistünetegyüttes-
megnyilvánulásfejleszthetőségvizsgálatszervezésellenőrzésiügyosztály-
létszámleépítésellenesakciócsoporttagságiigazolványmegújításikérelem-
elutasítóhatározatgyűjteményértékesítőnagyvállalatátalakításutó-
finanszírozáspályázatelbírálóalapítványkuratóriumelnökhelyettesellenes-
merényletkivizsgálóbizottságiüléselnapolásiindítványbenyújtásiforma-
nyomtatványkitöltögetésellenőrizhetőség-próbát.

Vagy ha így jobban érthető: az

összetettszóhosszúság-
       -világrekorddöntés-
              -kényszerneurózis-
                     -tünetegyüttesmegnyilvánulás-
                            -fejleszthetőségvizsgálat-
                                   -szervezésellenőrzésiügyosztály-
                                          -létszámleépítésellenesakciócsoport-
                                                 -tagságiigazolványmegújításikérelem-
                                                        -elutasítóhatározatgyűjtemény-
                                                               -értékesítőnagyvállalatátalakítás-
                                                                      -utófinanszírozáspályázat-
                                                                             -elbírálóalapítvány-
                                                                                    -kuratóriumelnökhelyettesellenes-
                                                                                           -merényletkivizsgálóbizottságiülés-
                                                                                                  -elnapolásiindítványbenyújtási-
                                                                                                         -formanyomtatványkitöltögetés-
                                                                                                                       -ellenőrizhetőség-próbát.

Címkék: Agymenés

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Címkék: 5K

Eddig 6 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Amennyiben valaki szeretne bekapcsolódni a

összetettszóhosszúságvilágrekorddöntéskényszerneurózistünetegyüttesmegnyilvánulásfejleszthetőségvizsgálat-szervezési

tevékenységembe, nálam jelentkezzen.

Uááááááááááááááá! :-D

Címkék: Agymenés

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

A cím az előző bejegyzésemre utal, amelyben leírtam, hogy mennyi örömöt találtam a Wikipédiában. És prognosztizáltam a wiki-függőségemet. Hát nem jött be.

Tegnap véletlenül úgy alakult, hogy nemigen volt munkám. Ezt tudtam is előre. Ezért fölfegyvereztem magam a szakirodalommal, és az irodában nagyjából egész nap cikket írtam: elhatározásom szerint a hipnózisról. Jó sok órát belefeccöltem; úgy du. 1/4 6 tájban jutott eszembe, hogy ebédelnem is kéne... Aztán el kellett indulnom, mert itthon volt egy fix programom. Annak végeztével nekiültem, hogy folytatom a cikket. Elhatároztam, hogy még este befejezem. Ahogy megnyitom az oldalt, a következő látvány tárul a szemem elé:

Ezen szócikk semlegessége vitatott. Lásd a vitalapját.

Köpni-nyelni nem tudtam. Megnéztem az oldal vitalapját: egy szerkesztő (egyébként negyedéves medikus) közölte, hogy nemcsak vitatott a cikk semlegessége, hanem egész egyszerűen nem semleges, és legjobb volna törölni az egészet.

Hisztis picsa vagyok, nem vitás. De annyira örültem ennek az egész wikipédiásdinak, annyira élveztem a cikk írását, hogy ez a csuklóból odabaszott pár szó a lehető legrosszabbul érintett. Ezt meg is írtam válaszként, és töröltem a cikket. Persze simán vissza tudják állítani, de jeleztem, hogy mint szerző ehhez nem járulok hozzá.

Hogy a cikk semleges volt-e vagy sem, szinte mellékes. Egy későbbi gondolatcseréből kiderült, hogy mi volt a baja az illetőnek: az ő normái szerint semleges és enciklopédiába méltó az a cikk, amelyben az olyan állítások is szakirodalmi hivatkozással vannak alátámasztva, mint „ a felhők fölött mindig kék az ég” vagy hogy „rohanó világban élünk”.

Persze így is lehet szemlélni a dolgokat. Én azt válaszoltam, hogy számomra a verifikálhatóságnál fontosabb az igazság (cf.: „azt hiszem, a szex jobb, mint a logika, csak nem tudom bizonyítani”), és kénytelen vagyok belátni, hogy nem vagyok alkalmas az enciklopédista szerepére. Szomorú felismerés volt, de ez van. A Wikipédia jó játék – csak nem az én játékom. Ki-ki játsszon a sajátjával...

Egyébként nagyon elkeseredtem; csalódott, frusztrált és szomorú voltam, egyszerre és felváltva.

Aztán búfelejtésnek belepillantottam két hosszú szócikkbe, a Jézus, ill. a Szentháromság című opuszokba. Sok más szöveggel együtt ezekre is igaz, hogy nem virít rajtuk a semlegeséget hiányoló billog. Keserű elégtételt jelentett, amikor megállapítottam: lehet, hogy az én szövegem a Wikipédia normái szerint nem volt tudományosan semleges – de az én cikkemnek – szemben ezekkel – legalább volt logikus felépítése, és fix, hogy nem írtam le benne kifejezett és eget rengető baromságokat (értsd: tárgyi tévedéseket) a témáról.

Komoly vigasz, mondhatom. :-(

Címkék: Virtuál

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Eddig is tudtam, hogy létezik a Wikipédia, a mindenki által szabadon szerkeszthető lexikon. Néhányszor jártam is arra. De azt, hogy milyen jó játék, csak tegnap fedeztem fel. Természetesen tettem mindezt éjszaka, és kb. hajnali 5-kor feküdtem le aludni. Beleszerkesztettem, javítottam egy csomó szócikkbe, és már most érzem, hogy függő leszek. :-) Nagyon élveztem.

És létrehoztam két önálló szócikket is. Az egyik egy Birtalan Ferenc c. oldal, a másik pedig a Közjegyzői okirat címet viseli. Különböző okokból ugyan, de mindkét témában elég kompetens vagyok...

Persze kompetensnek érezném magam egy Birtalan Balázs c. szócikk összeállításához is. A két megjelent könyvem meg a több mint egy évtizedes melegmozgalmi rúgkapálásom szerintem elég alapot szolgáltatna hozzá. Az arcom viszont nem elég nagy ahoz, hogy saját magamat megwikizzem. Ezzel szemben feltett szándékom, hogy megírom a hiányzó Hipnózis szócikket.

Más. Mivel ma augusztus 7-e van, alapfokú matematikai képességekkel kiszámítható, hogy tegnap augusztus 6-a volt. Ennek kapcsán másolok most ide egy verset Rónay Györgytől. Évekkel ezelőtt olvastam, akkor nagyon tetszett, de azóta sem tudom eldönteni, hogy szép vers vagy giccs. Valaki esetleg segítene?

A világ legszebb délelőttje Ez volt a világ legszebb délelőttje május az ég makulátlan minden egyszerre virágzott orgona akác eukaliptusz rózsa a város vasbeton szirmai nyíltak csillant a folyó kristály tükre a fényben fölötte fűzek selyme barka mimóza ez volt a világ legszebb délelőttje szerelmes pár sétált a parton karoló inda a fiú karja a lány haja lágy folyondár tíz perc múlva tizenkettő mondta a lány ma délutános vagyok még elmegyünk addig a fáig soha nem volt még ilyen édes a napfény mintha méz csordulna az égből s ez a sűrű illat ahogy minden egyszerre virágzik mondta a lány a fiú nem szólt semmit csak egy kicsit szorosabban ölelte s még elmentek addig a fáig tele volt minden ága virággal álltak a virágboltív alatt a fiú karja a lány derekán a lány feje a fiú vállán a kék magasban madarak úsztak nyújtott nyakkal ragyogó szárnnyal mint a teremtés hajnalán mert ez volt a világ legszebb délelőttje kócsagok szálltak gémek flamingók gulipánok pacsirták ezüst éneke csobbant zöld és sárga örvényt kavart a papagájok szárnya még hat perc súgta a lány és nedves volt az ajka s egy parányi madarat látott ezüst szárnnyal egy parányi madarat messze egy ezüst szárnyú dongót és nedves ajkkal a fiú fülébe súgta ez a világ legszebb délelőttje és hozzá simult és szerettek vona hosszan egymás szemébe nézni mert ez volt a világ legszebb délelőttje de nem bírták levenni szemüket az ezüst szárnyú madárról ahogy csillogva szállt a napban a zöld mezők fölött és kék folyó fölött s a fák fölött a sűrű sűrű illatárban mert minden egyszerre virágzott orgona akác eukaliptusz rózsa liliom jázmin nárcisz szállt a madár az égen ragyogott ezüst szárnya egyre nagyobb lett már látszott horgas csőre mind a huszonnégy karma forgó szemében a tűz pedig az volt a világ legszebb délelőttje álltak a virágboltív alatt a karjuk összefonódott akkor lobbant a láng egy gomba nyílt a föld fölött egy óriási ernyő hamu szitált a csendben s két cérnavékony kicsi fényszál villant még eltünőben mielőtt a harangok emléke délre kondult a semmiben ahol tornyaik álltak egykor...

Címkék: Vers, Virtuál

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

16 év nagyon hosszú idő.
16 évbe belefér négy parlamenti ciklus.
16 év egy fél József Attila.
Egy 16 éve született kisfiú mára – már bocsánat – szemrevaló kamasz.
Aki 16 éve kezdte az általános iskolát, ma már a főiskolai diplomájával áll sorba munkanélküli segélyért.
16 év alatt elvileg aránylag komoly veszteségeket is föl lehet dolgozni...

...16 éve, augusztus 4-én, szombaton, rekkenő hőség volt. Előző este, pénteken köziben (értsd: közösségben) voltam. Nagyon vidám volt a hangulat, mint mindig: remekül imádkoztunk, allelujáztunk: ahogy az egy karizmatikus kisközösségben el is várható. (Ez az a közösség, amelyből nem egészen három évvel később kizártak a homoszexualitásom miatt.) Másfél évvel voltam a megtérésem után: a vallás elsődleges helyen volt az életemben. Igyekeztem részt venni mindenben, ami katolikus, ami magasztos – és mindeközben meglehetős gyakorlatra tettem szert abban, hogy a valóságot mint olyat kizárjam az életemből.

Közösség előtt még beugrottam anyámhoz a kórházba. Tele volt a fejem az aznap este, a köziben elmondandó, vidám tanúságtételekkel, és a szívem az Isten iránti szeretettel. Frusztrált voltam, hogy anyámmal nemigen lehet ilyesmiről beszélgetni; igazság szerint az utóbbi dőben mintha semmiről nem lehetett volna beszélgetni vele. A lelkem mélyén nehezteltem is rá emiatt. Nem is igen akartam sokáig ott maradni: pár percet, ha lehettem nála; láttam, hogy nincs túl jó passzban, meg amúgy is késésben voltam. És nem akartam nagyon megvárakoztatni a testvéreket.

Szombaton, amint említettem, kánikula volt. Én akkor ezt még aránylag jól bírtam, Apa már akkor is aránylag rosszul. Csirkehúslevest főzött aznap: anyám egyik kedvencét. Megebédeltünk, aztán ő megtöltötte a termoszt, és úgy 2 óra körül elindult a kórházba. Én nekiálltam mosogatni. Ahogy írtam már, nemigen engedtem meg a valóságnak, hogy megzavarja a vallásos mindennapjaimat, de azért a házimunka rám eső részét úgy-ahogy elvégeztem.

Itt meg kell említenem egy családi sajátosságunkat. Apa is, én is rendszeresen publikáltunk verseket mindenféle újságokban meg irodalmi folyóiratokban. Ezeken a helyeken a leglehetetlenebb időkben van lapzárta, és bizony, megesett, hogy hétvégén hozott ki a posta egy-egy expressz levelet, benne a sürgősen visszaküldendő korrektúrával. Így alakult ki az a szokásunk, hogy jövet vagy menet, a legképtelenebb időkben is (beleértve a hétvégét és az éjszakát) rápillantsunk a levélszekrényre, nincs-e benne véletlenül valami. Ha nincs ez a szokásunk, Apának aznap lett volna a tűző napon egy csöppet sem szívderítő útja.

Mosogattam tehát, de három perccel azután, hogy Apa elment, látom és hallom, hogy Morzsa az ajtónál van; kulcscsörgés: Apa áll ott. Na, mondom magamban, mit hagyhatott itthon. A kezében nyitott, zöld boríték (annak idején iylenben kézbesítették a táviratokat).

– Baj van – mondta. – Mama meghalt.

Ez nagyon rosszul hangzott. Nem tudtam, mit kell ilyenkor mondani, csinálni. Ezt senki nem tanította meg. Menjen ilyenkor oda az ember a saját apjához, és mondja azt, hogy részvétem? Leraktam a mosogatókefét (pontosabban elejtettem; emlékszem, már eközben reflektáltam rá, hogy ez az elejtés meglehetősen teátrális gesztus), elzártam a vízcsapot. Apám közben becsukta az ajtót, és olyan tanácstalanul állt az előszobában, amilyennek még sohasem láttam.

– Hát most mit csináljak? – kérdezte; a kérdés nyilván nem várt választ. A távirat szövege emlékezetem szerint a következő volt:

ERTESITJUK HOGY BIRTALAN FERENCNE /SZULETETT SAJTOS JUDIT 1944/ 1990. AUGUSZTUS 4-ÉN 11 ORAKOR ELHUNYT. UDVOZLETTEL JANOS KORHAZ

...Aztán Apa azt mondta, hogy ha van valami vallásos tennivalóm, amit szeretnék elintézni, menjek el nyugodtan. Úgyhogy elmentem misére, ministráltam is; Viktor atyának mondtam, hogy mi történt, ő pedig a kánonban soron kívül megemlékezett „elhunyt Judit nővérünkről, akit most magadhoz szólítottál ebből a világból”. Hétfőn elhoztuk a kórházból a holmit; az ügyeletes orvos kérdezte, meg akarjuk-e nézni utoljára, mondtuk, hogy nem, minek.

Pár napra rá találkoztam az 5-ös megállójában egy karizmatikus testvérrel. Nem a köziből ismertem, hanem a teológiáról. Kérdezte, hogy vagyok. Mondtam, nem a legjobban, meghalt az anyám. Mire ő, nagy vidáman, az örök életbe vetett töretlen lelkesedéssel:

– De hisz az tök jó, nem?

Valahogy nem tudtam úgy érezni, hogy ez tök jó lenne, de nehezen tudtam volna kifejezni, mit is érzek valójában. Így azon a nyelven válaszoltam, amiről tudtam, hogy megérti:

– Nem volt megtérve. – Erre elkomolyodott, és gondterhelt ábrázattal válaszolta: – Hű, az viszont baj. Az nagyon nagy baj...

Aztán elmentem egy hétre lelkigyakorlatra. Egyrészt már rég be volt fizetve, másrészt nem emlékszem, hogy egy percre is fölmerült volna bennem, hogy apám mellett lenne most a helyem, legalább addig, amíg anyámat eltemetjük. Önfeledt lelkesedéssel vetettem bele magam Pannonhalmán a teológiai eszmecserékbe, és hálatelt szívvel köszöntem meg Istennek, ha a kézrátételes imánk hatására valaki elkezdett nyelveken szólni. Amire visszajöttem, Apa megírta az alábbi verset:

De profundis nem kell több szombati vers ezután ha közeledik az ünnep csak a sámánok dobzaja lüktet zeng az őrült tá-ti-ti zeng csak dübörög döng a nem vagy a nem vagy pedig hát tudtad: én vagyok ácsolni föléd holnapot megbúni fagy és szél elől együtt a föld az ég ha dől hogy holtomiglan hogy holtodiglan de csak a dobszó csak a nincs van egy zöld boríték egy fecni papír rajta a nincsen a nem vagy a hír hogy gémberedik hűl fogy a tested s én sírom e tá-ti-ti iszonyú verset még menni kéne menni messze nem látszik még a völgyeresz se most érnénk épp a hegyre fel csak ki engedte hogy szökj hogy elhagyj por lettél semmi arctalan por vagyok semmi én magam por a te szemed por a szád száll a mindenség pora rád és hull szitál akárha köd és eltemet veled beföd lekoppan hat nap hat feje rá dübörög a nem vagy a tá-ti-ti tá

...Szeptember 13-án pedig elköltöztem Esztergomba, bevonultam a szemináriumba. Lelkesen, készülvén a papi hivatásra. Számtalan új ember, új élmény, új szokás – egy teljesen új világ. Az izoláció csaknem tökéletes volt.

Aztán, valamikor októberben vagy novemberben, volt egy álmom. Nem volt története, nem volt benne hang sem: egyetlen kép volt az egész. Egy koszos nejlonzacskót láttam (olyasmit, amibe a tepertőt mérik a hentesnél). A levegőben (vagy a semmiben) volt, enyhén balra döntve. Félig volt fekete földdel, a földben pedig kukacok nyüzsögtek – roppant undorító volt, ahogy mozgott az egész. És akkor, ott, álmomban tudtam: ez itt, ez a kukacos földdel teli nejlonzacskó: az anyám.

Azt hiszem, akkor kezdtem el beengedni az életembe újra a valóságot.

Hát, valahogy így történt.

Címkék: Apa, Emlék, Halál, Vallás, Vers

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

A blogom az létezik, itt írom éppen az új posztot. Ha beírom egy régebbi poszt url-jét, akkor simán bejön. Maga a blogger bejön. Ha viszont pusztán a blog címét írom be (vagy a rámutató linkre kattintok), akkor nem jön be semmi.

Itt a blogom vége? Vagy mi van?!

:-(((

Kiegészítés: Most, hogy új posztot írtam, most meg jó. Nyuvadjak meg, ha értem. De örülök neki.

Címkék: Hüjeblogger

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ma reggel felébredvén egy némileg megterhelő álomból (automatizált koktélreceptkönyvet programoztam) atz vettem észre, hogy augusztus van. Méltó és igazságos, hogy álljon itt az a vers, amely a legelső asszociációm volt a fenti felismerést követően. A verset apám írta, 16 évvel ezelőtt.

Augusztus-átkozó légy százszor ezerszer átkozott jöjj szeptember október záporozd törd minden ágát fújd világgá ne lehessen újra nyárrá vakítsd meg szórj szemébe port virágtalanná semmivé tarold hozz keserves őszt rá gyász havát sosemvirradó éjszakát hóval verd jéggel ostorozd a gyümölccsel bájoló gonoszt mert árva lett halott minden itt s nézte nézte az Isten is ne lehessen újra nyárrá törd minden ágát fújd világgá jöjj szeptember október záporozd átkozott legyen átkozott

16 éve, augusztus 4-én halt meg anyám.

Címkék: Apa, Halál, Vers

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---