Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia


Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
kedd, szeptember 05, 2006
12:25 Megint vers; ezt történetesen én írtam
Hozzászólások:
És mi van a túlvilággal, a halál utáni élettel? Gondolom, ez kevésbé érezhető át, ha Édesanyádról van szó... De énszerintem boldogabb és nyugodtabb lenne ő is, hogyha a hamvai helyett az odaát továbbra is élő mivoltára tudnál koncentrálni, megkeresni a saját utadat az ő másfajta létezéséhez...
Bocsi,
Jó, ezt megértem. Lehet, hogy csak az zavart, hogy mindez versben szerepel. Már a zsiráfos versben is zavart a "bazmeg". Lehet, hogy le vagyok maradva 100-150 évvel, de nem hiszem, hogy egy versben szükség lenne vulgáris vagy naturális elemekre ahhoz, hogy eltalálja az olvasót. Ha pedig nem az olvasónak szól, akkor talán nem is a nyilvánosság elé való. Kb. úgy, mint a "Szabad ötletek jegyzéke" (J.A.) -- érdekes lehet a kutatóknak, de nem elsősorban az átlagolvasónak szól. Szerintem nem a nyilvánosság segíthet Balázsnak, hanem ha egyáltalán kimondja ezeket; kimondani/leírni viszont belső használatú naplóba vagy pszichológusnak is lehet. A versben abszolút helye lehet a traumának, de azt valahogy desztillálni kell, ha versként akarjuk közölni. Szerintem legalábbis.
Kedves X.Y.!
Kedves X.Y, kedves Anonymus!
Anonymous: félreértettél. Nem állítottam, hogy ne lenne joga hozzá. De attól, hogy joga van hozzá, még nem feltétlen lesz jó, gyümölcsöző, hasznos vagy célravezető. Akár a szerzőnek, akár a többi olvasónak. Erre akartam csak rákérdezni, hogy miért és mennyiben lehet jó. Másnak persze lehet, hogy mindez már ebben a formában is kellően desztillált egy vershez. Nekem sajnos nem. Elnézést mindenkitől, hogy szóvá tettem. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |