Névtelen szerint:

Balázs, olyan szépen összeszedted a verbális üzenetek dekódolását meghatározó tényezőket, körülményeket, hogy ahhoz csak gratulálhatok. :)
Azt viszont hozzáfűzném, hogy én még barátságból, sőt szerelmes gyöngédségből /:)/ sem tudnálak csökkent értelmi képességű hímvesszőnek titulálni. Aki így aposztrofál egy számára félig-meddig ismeretlen embert, önmagáról állít ki bizonyítványt. Egyébként nem nagyon értem, miért szerepel manapság oly gyakran a férfiak elsődleges nemi jellegét meghatározó testrész neve honfitársaink ajkán és tollán. Szerintem a szóban forgó szó kifejezetten kakofón. Akkor meg minek annyit emlegetni? Hétvégén régi évfolyamtársaimmal találkoztam, egyikük a halál hímtagját emlegette, s magamban azon gondolkodtam, felfogja-e az illető, hogy kijelentése implikálja azt a prekoncepciót, miszerint a halál hímnemű. (Szerencse, hogy nem volt feminista a társaságban!)
Visszatérve Rád: nem vagyok sem felkért prókátorod, sem a testőröd, mégis nagyon bánt engem is, hogy így neveztek Téged. Sejtem, hogy nem először szembesültél az életed folyamán a lelki durvaság verbális megnyilatkozásival, fel sem kell venni ezt a stílust, mégis jó lenne, ha az emberek nem engednék meg ezt a hangnemet maguknak embertársukkal szemben.
A verbális érintés, a megszólítás íratlan szabályrendszerének (mely mégis egy régi, hallgatólagos társadalmi konszenzuson alapul)része az is, hogy a puszta vezetéknéven szólítás nem udvarias, bizonyos esetekben kifejezetten sértő. Mikor jutunk el oda, hogy európai stílusban vitatjuk meg azokat a kérdéseket, melyekben különböző álláspontot képviselünk? (A kérdés költői.)

Szentimre

 Balázs szerint:

Köszönöm a bókot. :)
Ami a többit illeti: Steve barátunk nem sértett meg, azzal, hogy hülye fasznak titulált: a diszkusszióval pont azt akartam éreztetni, hogy nem lehet primer és vitathatatlan jelentésről beszélni. Meg lehet engem sérteni, nagyon is -- de az ilyen mondatok erre alkalmatlanok.

Ez régi téma köztünk: meggyőződésem, hogy a vulgaritás fontos rétege a nyelvnek, és mind a beszédet, mind a beszélőt (annak pszichés világát) szegényebbé tenné, ha erővel eliminálnánk megszólalásainkból az ún. obszcén kifejezéseket.

A vezetéknéven való megszólítás szintén kontextusfüggő. Nekem volt olyan baráti köröm, ahol a standard megszólítás a keresztnév volt, de időről-időre előfordult, hogy valakit vagy megszólításban, vagy harmadik személyben emlegetve vezetéknéven neveztünk. Ezek az esetek -- ebben a körben -- mindig és kifejezetten a tisztelet, a megbecsülés, az "összetartozunk-érzés" megnyilvánulásai voltak.

 Névtelen szerint:

Akár sikerült megsértenie Téged a jó öreg Steve-nek, akár nem, azért egy kommunikációs tréning ráférne a fiúra. (Mert bizony én azért azt gyanítom, ő nem szerelmes gyöngédséggel írta ama bizonyos megszólítást. Bár Gráf Miklós egyik novellájának elolvasása után már tudom - az Öt Kenyér teázójában találkoztam eme írással - , hogy néha a legvaskosabb obszcenitásokkal is lehet szeretetteljesen, sőt a legnagyobb gyöngédséggel becézni a másikat. (Én mégsem örülnék, ha valaki mondjuk - puszta szeretetből - mondjuk anyagcsere-végtermék minőségű orrváladéknak titulálna engem.) Persze annakidején én kaptam kétes értékű bókként felfogható becéző szavakat, de azoknak mégis örültem, mert számomra kedves ember ajkáról hangzottak el.
Mindazonáltal én sose tudnálak Téged vezetéknéven szólítani, mert - bár elfogadom, hogy az Általad idézett szituációban a vezetéknéven említéshez pozitív érzelmek társultak, így nem lett a szónak kellemetlen konnotációja - mégis úgy hiszem, hogy az esetek többségében a puszta vezetéknéven történő szólítás vagy emlíytés nem a rokonszenv vagy a barátság/tisztelet jele. Tanárként az életben nem szólítottam egy diákomat sem a vezetéknevén.
Arról pedig, hogy a vulgáris elemek egyre markánsabb jelenléte kortársaink nyelvhasználatában pozitív jelenség-e, halálunkig fogunk vitatkozni, tehát még kb. 40-50 évig. :)
Szimre

 Névtelen szerint:

Balázs, én eddig csak olvastalak, de most muszáj hozzászólnom, valami kikívánkozik belőlem.

Mégpedig az,hogy egyre inkább úgy érzem, hogy neked egy igazság létezik: a tiéd. Abszolút nem fogadod el, ha esetleg másnak más a véleménye, mint a tiéd. Ezek a megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatások nem valami szimpatikusak. És akkor még finoman fejeztem ki magam. (Még mielőtt megkapnám: én is tudom, hogy éssel és háttal nem kezdünk mondatot.)

Ja, még valami: még azt is éreztem a blogod és kommentek olvasásakor, mintha még szeretnél is konfrontálódni. Ez sem valami szimpatikus.

Végül is a te blogod, azt csinálsz, amit akarsz, én azt hiszem, ezentúl nem jövök.

 Balázs szerint:

"egyre inkább úgy érzem, hogy neked egy igazság létezik: a tiéd."

Elgondolkodtató ezt olvasni épp egy olyan posztom kommentjeként, amely így végződik: "aki [...] minden további nélkül egyértelmű jelentést tulajdonít, az egyszerűen hazudik. Vagy seggfej. Vagy... Vagy..."

"Vagy... vagy... vagy..." --
Hát igen: teljesen adekvát példája az "abszolút igazságnak", a "megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásnak".

 Névtelen szerint:

A kioktató stílust kihagytam...

 Balázs szerint:

Még valamit. Hát én igenis szoktam mondatot kezdeni és-sel. És bizony szoktam hát-tal is.

Nem szokásom belekötni mások helyesírásába vagy nyelvhasználatába. (Már csak azért sem, mert én is gyakorta hibázok mindkét vonalon.) Többnyire akkor vetemedek ilyesmire, amikor valaki teliszájjal próbálja elmagyarázni, hogy ki az igaz magyar.

"A kioktató stílust kihagytam..."

Dehogy hagytad! Egyszerűen elkerülte a figyelmedet, hogy azt alkalmazod. :)

 Névtelen szerint:

Szerintem Balázs sok dologra vágyik az életben, azt viszont nem gondolnám róla, hogy direkt keresné a konfliktust. (Bár nem is kifejezetten konfliktuskerülő típus.) Inkább azt mondanám róla, hogy nem képes lenyelni a hamis következtetéseket, a csúsztatásokat, a diszkriminációt, a hipokrita megfogalmazásokat. Ezért irigykedem rá : én már jóval megalkuvóbb vagyok nála, nem mondom ki a véleményemet olyan helyzetekben sem - pusztán gyávaságból - , amikor megszólalni kötelességem volna. Szerintem Balázs nem elmarasztalást érdemel, hanem tiszteletet, hiszen hallgatni mindig a könnyebb választás, ez a kényelmesebb magatartás. Bocs, Balázs, hogy szentté avattalak, ígérem, ez a közeljövőben még egyszer (két napon belül legalábbis) nem fordul elő. Szimre

 Névtelen szerint:

Megszólíttattál a "Összemosás és bocsánatkérés" postban!

 Névtelen szerint:

Kataval ertek egyet. Es a legszomorubb, hogy Balazs mar eszte sem veszi, hogy mimdig mindenkit kioktat. Valamint igenis szokasa a nyelvtani hibak felhanytorgatasa, mintha o talalta volna ki ekes anyanyelvunket. Egyre jobban kotozkodik es kotekedik. Nem is olyan regen pl. a blogjan leszolta egy beiro hozzaszolasat, de nemcsak a tartalma, hanem foleg a helyesirasi hibak miatt. Vagy a szohasznalat miatt. A kakan is csomot keres es tenyleg csak az o igazsaga letezik egyedul. En regrol ismertem ot, de egyre jobban kiabrandulok belole. Ja es meg egy o mindenkit kritizalhat, de o nem viseli el ha barki ugyanezt teszi vele. Sajnalom, oñyan igeretesnek indult...

 Balázs szerint:

"En regrol ismertem ot, de egyre jobban kiabrandulok belole."

Megdöbbentő számomra mindig, amikor valaki egy ilyen hozzászólást Anonymousként jegyez. Hogyan nem érzi át a névtelen levél írója ilyenkor a saját alattomos gyávaságát?

Csodálatos konstrukció az ember...

 Névtelen szerint:

Különben meg öregszem, ma reggel ébredtem tudatára annak, hogy nem Gráf Miklós egyik novellájára, hanem Nádasdy Ádám egyik írására utaltam, az Angolkeringőre.
Abban fordul elő, hogy obszcén szvakat használnak becéző szándékkal. Hát hülyülök, semmi kétség. Szimre

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs, nem akarom én vitafóummá tenni a blogodat, de nem tenne jót az egészségemnek, ha nem tenném ide a magam véleményét -- még az érzelmi zsarolástól sem visszariadva közlésem indoklásához. :-)

Meggyőződésem, hogy a vulgaritás ugyan része "rétege" a nyelvnek, de egyáltalán nem fontos. Valamint, hogy "mind a beszédet, mint a beszélőt (annak pszichés világát) "-gazdagabbá -"tenné, ha erővel eliminálnánk megszólalásainkból az ún. obszcén kifejezéseket". Hogy néha gőzkieresztésként szükséges, azt én sem vitatom. De a hétköznapi kommunikáció ha csak gőzkieresztés lenne - az nagy baj lenne, bár sajnos manapság efelé haladunk.

Szerintem a szexualitás és a nemi szervek intim dolog. Hogy az intimitás mit jelent, úgy érzem Balázs te igazán tudod. És nem annak ellenére, (vagy akár azért) hogy rendszeresen és nyilvánosan te és a sorsrársaid ki van téve a megsértésének, hanem meglátásom szerint alapból.
Ezért merem neked szóvátenni ellenkezésem annak a veszélye nélkül, hogy a prűdség látszatát kelteném.

Meggyőződésem, hogy a mondanivaló súlya, vagy a felháborodás mértéke, vagy éppen a bizalmas baráti viszony nem lesz kihangsúlyozottabb attól, hogy intim szférával spékelik meg a mondandót. Mert aki tudatosan kerüli a mára már természetesnek tartott obszcén kifejezést, annak bizony nemcsak szókincsének kell lennie többnek, de sokszor egész mondatokat kell átfogalmazni.

Eszembe jut egy régi Besenyő családi jelenet, ami nem is a Besenyő családról szólt, (csak a szereplők voltak azok) hanem egy olyan csapatról, akik éppen egy űrhajót vezetnek -- talán emlékszel a fő poénra: "egy fekete lyuk van a ruhádon".
Nomost minden vezényszó (indulás, lassíts, jobbra, balra, állj, leszállás, stb.) egyetlen cselekvést eredményezett: egyugyanaz a kar volt mindig mindenre meghúzva. Most eltekintve a poénos jelenettől - mennyire üzemképes lehet egy ilyen járgány?

Hogy az adott kifejezésre térjek, amivel téged illettek -- hogy is lehetne ezt másként kifejezni:
buta pasi, idióta srác, eszement alak, semmirekellő, gyagya gyerek -- és még biztosan sokan sokkal többet is tudnának.
Csak sajnos egyik sem adná azt a hatást, amit neked írtak. És ez baj, igen nagy baj, mert azt jelenti, hogy érzelmeink, belső képvilágunk is egyetlen műszer használatára kezdenek működni! És hogy ez a fogalmazásom esetleg félreérthető, pontosaban kétértelmű lehet -- szintén engem igazol!

Az intimitás azt is jelenti, hogy létezik nem intim légkör és helyzet is, ahol a szavak, a gondolatok a mondandó a környezetnek szól. És jó lenne, ha a helyére kerülnének a dolgok, legalábbis törekedni kellene rá.
Most meg Popper Péter jut eszembe arról, hogy mi is a szemét. Az, ami nincs a helyén. Pl. a vaj a kenyéren étel, de a ruhán piszok.
És jó lenne a fizikai tisztaság mellett törekedni egy másfajta tisztaságra is, azzal, hogy nevén nevezzük a piszkot, pontosabban azt, ami nincs a helyén.

Kata

 Balázs szerint:

Kedves Kata!

Az intimitás-kérdés túl nagy falat; lehet,hogy írok róla önálló posztot. Most csak a kommented egy marginális mondatára reagálnék: "Hogy néha gőzkieresztésként szükséges, azt én sem vitatom. De a hétköznapi kommunikáció ha csak gőzkieresztés lenne - az nagy baj lenne"

Konkrétan a CSAK szó használatára hívnám fel a figyelmedet: arra, hogy akaratlanul is beletrappoltál a a "hamis dilemma" nevű logikai csapdába. Öntudatlanul is ugyanazt az érv-típust használtad, mint amikor a homofóbok azzal jönnek, hogy "ha MINDENKI meleg lenne, akkor kihalna az emberiség"; implicit konklúzió: tehát SENKI ne legyen meleg.

A "mindenki" és a "senki" között azért bőven van átmenet; ugyanúgy a "csak" és az "egyáltalán nem" között is. Ezért a fenti érved hibás -- pontosabban irreleváns. Senki nem szorgalmazta ugyanis, hogy "a hétköznapi kommunikáció csak gőzkieresztés legyen".

A többit, mint mondtam, majd egyszer külön. :)

Balázs

 Névtelen szerint:

Kata, te is ki letél oktatva. :))

 kicsijosh szerint:

Kedves Gugli,
csak, hogy te is ki legyél oktatva:
leTTél...
Üdv:
K.

 Névtelen szerint:

"Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!..."

Ordenáré Petőfi Sándor: Mit nem beszél az a német...

Persze a teljesség igénye nélkül...

béefá

 Névtelen szerint:

kicsijosh, a helyesírásommal semmi baj, legfeljebb a rádiós billentyűzetemmel... szegény, nem mindig bírja a tempót. Úgyhogy ha helyesírási problémád van, szólj nekem nyugodtan, szívesen kisegítelek! Így tesz az összes barátom és ismerősöm.

 kicsijosh szerint:

Kedves Gugli,
köszönöm a felajánlott segítséget, igazán előzékeny és kedves.
Bár nem szívesen fársztalak a helyesírási problémáimmal. Ha az összes barátod és ismerősöd ezt teszi, akkor igencsak elfoglalt ember lehetsz.
Üdv:
K.

 Névtelen szerint:

Kedves kicsijosh, úgy jártál a "fársztalak"-kal, mint én a "lettél"-lel... Így jártunk... Azért ha meggondolod magad, szívesen állok rendelkezésedre! Sok minden belefér 24 órába!

Üdv: G.

 kicsijosh szerint:

Hiába, nekem is rádiós a bllntyztm...:o)

 Névtelen szerint:

Sziasztok!Abszolút véletlen találtam a blogra.Elolvastam a kommentárokat és a következőre jutottam.Én ugyan szeretek intelligensen reagálni. Megmutatni azt, hogy nem káposztalé van a fejemben.Sokszor előfordult még jelen kiforratlanságom miatt(21 éves vagyok), hogy pontosan abba a hibába estem amellyel itt találkozok.Empatikus készséget elég kevés kommentbe tapasztaltam.Ahogy érek szépen lassan kialakul bennem egy egészséges viselkedési és kommunikációs forma.Empátiát azért tartom fontosnak, mert azt látom hogy ezen kommentek írói(tisztelet a kivételnek) a saját értelmi szintjüket próbálják fitogtatni egymás előtt, így kialakul egyfajta rivalizálás amely éppoly pozitív hatású, mint negatív.
Különféle kommunikációs taktikákat az ember belevisz beszélgetéseibe és írásaiba.Ezen taktikák a ködösítés,utalás,komplex kifejezésmód,választékos szóhasználat...stb.Jelen esetbe megtalálható ezekből valamely taktika.Maga a főcikket jogosnak írtam, mert Steve "Loreal!Mert megérdemled" módjára visszakapja az unintelligens kommentjére amit érdemel.Erre viszont Balázs maga az intelligens, jól körülírt, indokló kommentet írta meg amivel teljesen visszadobta a "hülye fasz"
jelzőt.Igen Steve hülye fasz voltál, hogy így írtad meg.De ettől még nem tudjuk Steve lelkiállapotát vagy észbeli képességeit, mint kiderül Balázs verbális kommunikációt boncoló kommentjéből.Kevés az információ.Ezenkívül nem tudjuk meg soha mivel lehet másféle tudással rendelkezik avagy információt tud Steve és lehet abba nagyon is géniusz.Tehát sokan itt rivalizáltok szócsatákkal, szóforgatással és nyelvtani hibák amikről nem tudni véletlen történtek-e meg.Mégis kritizáljátok egymást, ezért merem feltételezni ezen téren béka segge alatt van az empatikus készségetek(kinek nem inge ne vegye magára).Tehát itt ezt a negatívumot említeném.Egymás felé nem úgy lehet nyitni, hogy rivalizálsz és kritizálod embertársad.Ezzel a módszerrel nem keltesz benne csodálatot briliáns szóhasználatod és tudásod által.
Kicsit elnézni a másik tökéletlenségét, ez a csodálatra méltó készség.Másik dolog, hogy kár kerülni a vulgáris szavakat néhol.Van olyan eset, ahol sokkal kifejezőbb és nagyobb hatású lehet.A túlontúl való vulgaritás kerülése teljesen nevetségessé teszi a beszélőjét/íróját.Néha kell egy erősebb hatás ami a korral változik.Régebben pl sokkal érzékenyebbek voltak ma már bagatelle szavakra.Harmadrészt a túlontúl ködösített válaszok vagy kezdeményezések amik sok összefüggést tartalmaznak egy új nyelvet alakítanak ki.Vannak akik ezt élvezik, hogy úm rébuszokban beszélnek.Igen ez néha jó és csodálatot kelt vagy esetleg frappáns, de túlzásba víve időpocsékoló és egy idő után megint csak használóját nevetségessé vagy unalmassá teheti egy olyan ember előtt aki előtt sokat alkalmaz ilyet.Ezeket kérlek fogadjátok meg.Ettől és a szócizellálással nem lesztek okosabbak.Az okos ember minél rövidebb idő alatt minél érthetőbben próbálja megértetni magát.Így mindenképp hatásossá válik az illető idő és konkrétség tekintetében.
Tehát a lényeg az arany középút, mindent módjával.Lehetőleg lényegre törően, kerülve a rébusz effektust.
Diplomatikusan és elnézve a másik tökéletlenségét vagy feltételezett észbeli képességeinek negatív megítélését.Ajánlom a rivalizálás csak pozitív hatásait kihasználni, ami nem teljesen sikerül, de ha törekedünk rá elég jó az arány.Az irányított sértésekre pedig próbáljuk figyelembe venni a mértéket és annak valóban kiérdemelhetőségét.Amennyiben ez nagyobb a kelleténél ajánlom a humort vagy a határozott, de nem elidőző választ egy kis szünettel ezután.Minden jót és ajánlom e-szerint!

Oresztész Maximilián