Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, október 08, 2006
11:51
 
Mus musculus


Tegnap hó eleji bevásárlást tartottunk az Auchanban. Ketten kettőt fordultunk, amíg mindent felrángattunk a kocsiból a harmadikra. Épp rámoltuk el a cuccot, amikor Tomi közölte, hogy nicsak. Én is odanéztem: hát tényleg nicsak. Valahogy nem rémlett egyikőnknek sem, hogy kifejezetten egérszarral raktuk volna körbe a konyhapultot. Hangulatos félóra következett, mert kb. 1/2 7-re járt az idő, 7-re vendégeket vártunk, a cuccokat el kellett rámolni, és közben ki kellett alakítani az egérügyi koncepciót. Nyáron már találtunk néhányszor egérszart az erkélyen (a gondnoknak mondtam; állítólag a tető alatt tanyáznak, tehát nem fel-, hanem lemásznak a lakásba), és akkor be is szereztünk egérfogót. Az egérke vélhetőleg jót mulatott a próbálkozáson, mindenesetre az augusztus 20-i felhőszakadás óta nem találkoztunk többé a nyomaival.

Szóval az egérfogót kitettük a konyhapultra (máshova nem nagyon lehet), és gondolatban már szoktattam hablelkemet a látványhoz, hogy milyen megnyerő is lesz majd a csendélet, amint a csempe, a szárítóban lévő tányérok és poharak mind tocsognak a felfröccsenő egérvérben.

Az egérnek több esze volt: közelébe se ment a fogónak, pedig rendkívül finom szalonnát helyeztünk el benne. Aztán megjöttek a fiúk, dumáltunk, ettünk, ittunk; térültünk-fordultunk a konyha és a szoba között számtalanszor, míg nem egyszer Tomi hallja ám, hogy a sütő alatti tepsitartóban valami motozás van. Kihúzta: hát ott van benne az egér, néz ártatlanul. Tomiból előjött az ősi macskaösztön, és az első keze ügyébe eső serpenyővel rávetette magát az egérre, aki persze nem volt hülye: fogta magát és pánikszerűen eliszkolt, be a beépített konyhabútor mögé. A csörömpölésre mi is kimentünk, és nekem is volt szerencsém egy futó pillantás erejéig meggyőződnöm arról, hogy igen, ez tényleg egy egér. A zakynthoszi patkányélmények után (heveny pánikrohamok estéről estére) nem volt túl szívderítő ez a tudás. Elemi erővel árasztott el valamilyen atavisztikus, territórium-féltő érzés. Áthelyeztük az egérfogót, ezúttal a sütő alá; a fiúk 3-kor elmentek, én pedig álmom nagy részében egerésztem; mondhatom, pihentető volt.

Mus musculusReggel láttam: szalonna van, egérszar és -tetem nincs. Kávé után esedékessé vált tehát a Tom és Jerry következő epizódja: Tomi nekiállt feltúrni a konyhaszekrény alját. Sehol semmi nyom, én azonban fölvetettem: nem lehet, hogy a kis édes bevette magát a felgyűlt hatszáz nejlonszatyor közé? Á, dehogy, mondta Tomi, de azért elkezdte átnézni, és hopp: az egyik nagy szatyortartó szatyorban rágott zacskó! Az erkélyen folytattuk a felderítő hadműveletet, a nagy szatyorból apránként minden kisebbet kirámoltunk – és az alján ott volt a vérszomjas fenevad. Gyönyörködtünk benne egy darabig: annyira aranyos volt a kis gombszemeivel, hogy teljes érzelmi ambivalenciába kerültünk egy pillanat alatt: simogassuk meg és adjunk puszit az orrára a kis drágának – avagy csapjuk agyon lapáttal a rohadékot. Végül átmeneti megoldás mellett döntöttünk: nyakon öntöttük vízzel az egeret: gondoltuk, ha a zacskó valamelyest megtelik vízzel, akkor várhatóan megfullad, ami lényegesen klasszicistább megoldás, mint ha Grand Guignol-t rendezünk az erkélyen. Az egérnek viszont esze ágában sem volt megfulladni. Némileg megfáradt a pancsolásban, relaxált kicsit – aztán Tomi egy jól irányzott mozdulattal (és gondolom, egy ki nem mondott, tudattalan, de annál vérfagyasztóbb nyávogás kíséretében) elkapta a farkát, és az egeret lágyan kibaszta a ház előtti füves részre. Oda is szaladt egy macska, és vártuk a végkifejletet, az azonban megállt úgy fél méterre a minden bizonnyal életben maradt, ám vélhetőleg kótyagos egértől, és nézett föl bután az erkélyre.

Tán máig is ott ül és néz, ha azóta az erőre kapott egér föl nem falta.

Címkék:


Hozzászólások:


Nahát, milyen kis gömbölyű: tisztára Szohó-forma! Biztos finom lehet nálatok a nejlonzacskó.



Szerintem az arany középutat kellett volna választani. Azaz meg kellett volna simogatni azt a rohadékot! :)



:D nekem a "szatyortartó szatyor" teccik :D :D de nagyon :D
v.honnan ismerős :D



Én bizony először ördőgűző praktikákat alkalmaztam volna, aztán vizes borogatást ettem volna a fejemre és vízszintbe vágtam volna magam, mialatt attól rettegtem volna, hogy az egér keresztülmászik rajtam. Hajnal felé hisztérikus sírásba törtem volna ki, elátkoztam volna minden állatfajt (szigorúan a latin nevüket használva), végül reggel elmentem volna a barátaimhoz, s egy fergeteges egérvadászatra hívtam volna őket (pizzasütéssel és "sírva vigad a magyar"-típusú énekléssel összekötve). Szimre



Korrekció következik. Nem ettem, hanem tettem volna a fejemre a borogatást. Szimre



Kedves Balázs!

"[...] avagy csapjuk agyon lapáttal a rohadékot. Végül átmeneti megoldás mellett döntöttünk: nyakon öntöttük vízzel az egeret: gondoltuk, ha a zacskó valamelyest megtelik vízzel, akkor várhatóan megfullad, ami lényegesen klasszicistább megoldás, mint ha Grand Guignol-t rendezünk az erkélyen.

Ez kivételesen nem illik bele a rólad alkotott képbe. Te, aki elsírod magad a Medvén, inkább szánsz egy gyötrelmes fulladásos halált az egérnek, mint hogy lapáttal egy pillanat alatt? Hiszen ha berakod a jószágot egy vagy több nejlonzacskóba (mintha lenne nálatok néhány), és úgy sújtod kupán, akkor még piszkot sem csináltál.



Ne alázz tovább... :-( Épp elég énképzavart okozott nekem a gyilkossági kísérlet puszta ténye. Vedd hozzá, hogy nem vagyok egy rutinos egérpusztító; hogy nem értek a fulladásos halálhoz: azt hittem, egy löttyintés és vége; hogy nem tudtam/tudtuk józanul átgondolni a lehetőségeket; hogy előtte órákon át remegtem az idegességtől (meg utólag is, egy Xanax ellenére) -- épp elég trauma volt nekem ez az egész, bármennyire is igyekeztem utólag jópofára venni a posztban... Azóta is összerezzenek, ha ki kell mennem a konyhába, és igen: sajnálom azt a kis szerencsétlent magamtól is; akkor is, ha nem vagyok külön lecseszve az alkalmazott módszrer miatt...

:-((



Drága Balázs!

A fene sem akart alázni. Lecseszve sem vagy, mindössze megállapítottam, hogy az alkalmazni szánt módszer nem rád vall. Ezt veheted burkolt dicséretnek. Mentségemül szóljon, hogy a gyilkossági kísérlet puszta ténye miatti énképzavarod nemigen jött át a posztodon. (Annakidején, mikor hasonló helyzetben voltam [többször is], "bízzuk a természetre!" felkiáltással bevittem egy macskát, és az elrendezte az ügyet.)



Egy jótanács a következő egérkalad idejére, buknak a csokira! Szalonnával, kukoricával sosem fogtunk cincogit, de csokival mindig. :D


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta