Névtelen szerint:

Kibaszottul tudom utálni, ha valaki trágárkodik. Pfuj! Ez egy picsa szokás! Remélem, te is kurvára egyetértesz velem, Balázs!
:))))
Szimre

 Névtelen szerint:

Na, akkor egy beszólást ebben a témában is hadd.

1) Ahogy vénülök, egyre jobban zavar a durva beszéd. Nem prüdériából (mert nem illik), hanem mert durva (mert olyan, mintha megütnének). A durva beszéd feltehetően belső durvaságról árulkodik. Az indulat gerjesztette káromkodás még talán elmegy, de a hétköznapi közlésben - amikor a trágárság nem nyújt plusz információt - számomra nem elfogadható. Csak egy példa. Amikor Balázs azt mondja, hogy Tomi megfogta és kibaszta az egeret, az tartalmát tekintve nem különbözik attól, hogy kidobta, kihajította, kivágta. Formáját tekintve viszont olyan, mint tokaji a műanyag fogmosópohárban. (Természetesen érzem a fanyar nyelvi humort a lágyan kibaszta összetételben, azzal együtt gondolom, amit gondolok.)

2) Trágárság irodalmi művekben. Itt megint csak javíthatatlan optimista vagyok, vallom ugyanis, hogy az irodalomnak nevelnie is kell. Ezt nem valamiféle "szocialista embertípus" értelmében mondom, hanem egyszerűen abban, hogy egy könyv elolvasása után több, jobb legyek, mint előtte (ld. katarzis). Magyarán, a nyelvezetének "szebbnek" kell lennie a hétköznapinál. Erre szokták mondani, hogy az irodalomnak a mindenkor beszélt nyelvet kell használnia. Igen, csakhogy feltételezésem szerint az emberek elég régóta káromkodnak, viszont minden korban születtek durva beszéd nélküli irodalmi remekművek. (A valóság, persze, ennél bonyolultabb, most nem is mennék bele, hogy mikor mi számít durva beszédnek, illetve hogy beszéltessünk-e egy bányászt úgy, mint egy érseket.) Ettől én még nagyon szeretem pl. a Száll a kakukk fészkéret, de nem a nyelvezete miatt, hanem a nyelvezetével együtt.
A Kosztolányi-vers jópofa, de ott a trágárság csak ürügy egy szellemesen és színvonalasan összerakott vershez.

3) Nem jó példa viszont a vezetéknéven történő szólításra, mert az, illetve annak konnotációja függ a kortól, a földrajzi és társadalmi helytől. Ez a két mondat (Koszolányi esti Kornnéljában): Esti, olaszul is megtanulok. Még ma éjjel megtanulok olaszul, Esti. ott és akkor nem sértő. A "Birtalan, gyere ide, légy szíves" lekezelő.

 Balázs szerint:

"A durva beszéd feltehetően belső durvaságról árulkodik."

Ezek szerint belsőleg durva vagyok. Elfogadom -- és nem is akarok úgy csinálni, mint ha más lenne a helyzet. Igaztalan volna, ha a durva lelkemet kizárólag illatos szavakba öltöztetném.

"tokaji a műanyag fogmosópohárban"

Igen, körülbelül ennyire abszurdnak, kifordítottnak, céltévesztettnek és szánalmasnak érzem az ember helyét ebben az egész mai világban, és magát a mai világot. Minden megnyilvánulásával, minden rezdülésével. Ha ennek a "tokaji a műanyag fogmosópohárban" életérzésnek adekvát kifejezésmódja az obszcenitás, akkor gyakrabban fogom alkalmazni. :-/

 Névtelen szerint:

">>A durva beszéd feltehetően belső durvaságról árulkodik.>>

Ezek szerint belsőleg durva vagyok."

Ez az, hogy nem. Éppen úgy, mint az egeres posztban: nem illik bele a rólad alkotott képbe.

"Igen, körülbelül ennyire abszurdnak, kifordítottnak, céltévesztettnek és szánalmasnak érzem az ember helyét ebben az egész mai világban, és magát a mai világot. Minden megnyilvánulásával, minden rezdülésével."

Ez így épp olyan általánosító megállapítás, mint amilyenekért mindketten prüszkölünk, ha a zsidókra, cigányokra, szabadkőművesekre, melegekre, szerszámnyélkészítőkre alkalmazzák.

"Ha ennek a "tokaji a műanyag fogmosópohárban" életérzésnek adekvát kifejezésmódja az obszcenitás, akkor gyakrabban fogom alkalmazni."

Természetesen úgy beszélsz, ahogy akarsz. Költőként tetszésed szerinti eszközökkel írhatod le a világot és a világgal kapcsolatos életérzésedet. Emberként viszont egyetlen feladatod van: hogy jobbá tedd a világot. Ezt nem szolgálja az obszcenitás.

 Névtelen szerint:

Fernandel, kérlek, mielőtt bármilyen képet alkotnál Balázsról, törekedj őt minél alaposabban megismerni! Hidd el,tapasztalatból beszélek. Tavaly én is koccantam vele néhányszor, mert nem olyannak akartam látni, amilyen, hanem olyannak, amilyennek én őt magamban elképzeltem. Szimre

 Névtelen szerint:

Szimre,
elfogadom, igazad van. Annyiban árnyalnám csak a képet, hogy a koccanások velejárói a másik megismerésének. Régen rossz, ha vigyáznom kell, nehogy koccanjak a másikkal. (A minap gyerekkori barátomék egy vita során [történetesen a melegekről és a melegségről] azzal fojották belém a szót, hogy "á, hagyjuk ezt, fontosabb a barátság!" Mit mondjak, szép kis barátaság, ahol nem lehet a véleményeket ütköztetni.)
Másfelől azt is el tudom képzelni, hogy valaki szándékosan másmilyennek láttatja magát, mint amilyen, mert röstellni valónak, támadási felületnek hiszi, ha magát kedvesnek, szelídnek mutatja.

 Névtelen szerint:

Fernandel, lehet, hogy létezik olyan, amiről az utolsó mondatodban írtál. Én azonban helytelen magatartásnak tartom. Lassan tizenharmadik éve tanítok, s a tanítványaim előtt szelídnek, emberségesnek mutatom magam, mert ilyen is vagyok. Miért adjam előttük a kemény pasit? Azt persze nem mondom, hogy önmagam őszinte megmutatásából, a jóindulatom felvállalásából nem származott hátrányom. Ó, dehogynem! Hányszor kihasználtak, becsaptak, lenéztek, megtámadtak a tanítványaim emiatt! S azt is tudhatod, hogy a ami erdurvult világban az emberek nagyobbik része a jóságot gyengeségként dekódolja. De tanár vagyok, EZT VÁLLALNOM KELL.
Thurzó Gábornak van egy gyönyörű elbeszélése, a címe: Bognár tanár úr balladája. Ebben mondja ki Bognár tanár úr egykori tanítványa, a szintén tanárrá lett Szomjas Frici: "Azért vagyunk, hogy felőröljenek" /már tudniillik bennünket, tanárokat a diákok/. S ez így is van: azért vagyunk, hogy felőröljenek. Másképp nem tudunk adni magunkból. Szimre

 Névtelen szerint:

Fernandel, lehet, hogy létezik olyan, amiről az utolsó mondatodban írtál. Én azonban helytelen magatartásnak tartom.

Én is. Ha helyesnek tartanám, talán elmaradt volna a párbeszédünk Balázzsal. Másrészt az a tény, hogy két, szándékom szerint szelíd észrevételre Balázs úgy reagált, hogy ne alázzam tovább, engem igazol. De végül is mindegy, és nyilván észrevetted, hogy ugyanazt a növényt öntözzük, legfeljebb más-más anyagból van a kannánk.

 Névtelen szerint:

Ez nem trágárság, már elnézést. Sőt, meg csak az sem gond, hogy a vezetekneven szolitja Karinthyt, azert mert ok igen jo baratsagban voltak.
Volt egy kulonleges viszonyuk, affele adok-kapok-ot jatszottak egymassal. Ezt a verset pl. Karinthy : Igy irtok ti cimu parodiajara irta valaszul Kosztolanyi.
Ott ugrattak egymast, ahol tudtak, de a legjobb baratok voltak, olyan viszonyban meg ez a fajta humor (mert ez az) teljesen normalis. Karinthy humora amugy is nagyon fejlett, es ez a vers mutatja azt is, hogy Kosztolanyi sem marad el tole...

(elmondanek egy peldat, hogy hogyan is ugrattak egymast ok...)
A korabeli ujsagirok nemcsak kavehazakban gyultek ossze, hanem nem egyszer egyik-masik tarsuknal. Amikor Karinthynal voltak, es mindenki hazament utana, Karinthy felhivta telefonon Kosztolanyit, es a cseledjenek adta ki magat eltorzitott hangon, es kerte, hogy az ellopott ezustkanalakat adja vissza nekik...
Aztan jott az Igy irtok ti es miegymas...

pepe