Zsiráf, tánc, zsiráftánc
ZSIRÁF
Szombaton elvittük Orsit és Jankát állatkertbe. Janka, a keresztlányom nagyon aranyos, mind a majdnem másfél évével. Az aranyossága mellett pedig roppant aktív: elszalad az egyik irányba, ha a másikba akarunk menni, leáll vadkacsákat nézni, amikor ebédelni indulunk, és rosszul viseli, amikor az orángutánok elunják a látogatókat és bemennek a házukba: Janka ilyenkor pontosan ugyanolyan kétségbeesetten ordít, mint akkor, amikor a pónifogat már harmadszor megy el mellette, és ő még mindig nem ül rajta.
Santana immár harmadszor adatik nekem örökbe születésnapom alkalmából, ismét egy évre (mert hogy ennyi időre lehet „örökbe” fogadni). Ő is, Jonas is szemlátomást jól vannak. Volt pár boldog perc (amikor már nem a kifutóban voltak, hanem a zsiráfházban), amikor megadatott, hogy leüljek, és – nem figyelve a többi látogató visongására – némán csodáljam őket. Ez a néhány pillanat megint olyan volt, hogy úgy gondoltam: szép a világ és érdemes élni.
TÁNC
Este Tomival meg Gáborral világbajnokságon voltunk: konkrétan az azonos nemű párok tánc világbajnokságán a Körcsarnokban. Meghívásra mentünk, és mivel alig álltunk már a lábunkon, elég vegyes motivációval. Tomi sem egy nagy táncos, én meg végképp nem. Ezzel együtt nagyon nagy élmény volt az egész. Rutinos buziként is meg kellett szokni annak a látványát, hogy két frakkos úr jár egymással bécsi keringőt vagy palotást, vagy hogy két lány rumbázik, mindkettő flitteres kék ruhácskában. Azonban a tánc, a mozgás látványa, annak megtapasztalása, hogy az emberi test milyen kifejező tud lenni, ha tudatosan használják, nagyon gyorsan feledtette és megszokottá tette a kezdeti furcsaságot. A férfi standard kategóriában egy magyar pár győzött. Ugyanezen pár egyik tagja a latin tánc kategória elején lesérült, és úgy nézett ki, föl kell adniuk a versenyt. Az a kép, amikor az egyik fiú barátok és orvosok gyűrűjében hanyatt fekszik a parkett mellett, a partnere pedig sír a tehetetlenségtől, hogy ebben a pillanatban illan el a diadal esélye – az a kép nagyon megrázott. És noha igyekszem elég autonóm módon szervezni az életemet, lehetőség szerint nem „csatlakozva a hadhoz”, amikor a sérült fiú föltápászkodott a földről, és a következő táncra mégis visszament a parkettra, a többiekkel együtt vörösre tapsoltam a tenyeremet.
Az este egyik legátütőbb élménye az volt számomra, amikor úgy a program félidejében rádöbbentem: itt vagyok egy melegrendezvényen, amely táncos jellegéből adódóan (hasonlóan minden táncso rendezvényhez) át van fűtve erotikával – és ezzel együtt sem a programban, sem a kionferanszban vagy bármilyen akcidensben nincsenek ott a megszokott „buzeranciák”: az obligát kétértelmű, fülledt poénok, amelyek oly belterjessé tudják tenni a melegprogramok többségét. Méltósággal zajlott az egész esemény, és apránként feledtem azt, hogy melegprogramon ülök, és egyre inkább azt éreztem: egy világbajnokság részese vagyok, ahol egyetlen dolog számít: a tánc.
ZSIRÁFTÁNC
Vasárnap az új kisközösség teljes létszámmal (7 fő) részt vett egy EMK-tréningen. Az EMK az Erőszakmentes Kommunikáció kifejezés rövidítése, amely egy módszer elnevezése. Ebbe a módszerbe nyáron futottam bele, amikor elolvastam Marshall B. Rosenberg A szavak ablakok vagy falak c. könyvét. A magam részéről ahogy öregszem, úgy viseltetek mind nagyobb fenntartásokkal minden „tuti módszerrel” szemben, főleg ha az arról beszél, hogy „szeressük egymást, mosolyogjunk és éljük át együtt az univerzum harmóniáját”. Az EMK-ban az fogott meg, hogy gyakorlatilag mellőz mindenfajta spirituális hablatyot. Kommunikációról beszél, annak csapdáiról, mindennapi kisiklásairól, a kisiklások életveszélyes voltáról – és egy olyan modellt kínál alternatívaként, amely nem aszkézisre vagy megvilágosodásra alapoz, nem is a világegyetem titokzatos összefüggéseire, hanem egyszerűen a tudatosságra, önismeretre, reflektáltságra. Az EMK honlapján idézik a szerzőtől:
Miközben együttérzésünk fenntartásának tényezőit vizsgáltam, meglepett, hogy mekkora szerepe van a nyelvezetnek és a szóhasználatnak. Kidolgoztam a kommunikációnak – a beszédnek és a figyelésnek – egy olyan módját, amely lehetővé teszi, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és másokkal, és természetes együttérzésünk tág teret kapjon. A kapcsolatteremtésnek ezt a modelljét Erőszakmentes kommunikációnak neveztem el. Az erőszakmentes szót Gandhi értelmezésében használom, tehát a természetes együttérzésünk kifejezésére – arra az állapotra, amikor az erőszak elhagyja a szívet. Ha nem is tartjuk beszédmódunkat "erőszakosnak", szavaink akkor is gyakran fájdalmat és bánatot okoznak, saját magunknak vagy másoknak. Az általam javasolt folyamatot együtt-érző kommunikációnak is nevezhetjük.”
A hagyományos kommunikáció és az EMK összehasonlítására a módszer egy metafórát használ: a sakál viselkedése áll szemben zsiráféval. Az EMK-t szokás egyszerűen „zsiráfnyelvnek” is nevezni. A zsiráf azért lett a módszer jelképe, mert a szárazföldi állatok közül neki van a legnagyobb szíve (állítólag 13 kg); mert iszonyú erős (egy rúgással képes megölni egy oroszlánt), de nagyon szelíd; és talán azért is, mert olyan hosszú a nyaka, hogy hogy van ideje gondolkodni, amíg az érzései felérnek a szívéből a fejébe.
A sakál ordít. Azért, mert dühös, azért, mert akar valamit, azért, mert fáj valamije vgy fél valamitől, vagy csupán azért, mert egyedül van. Ha nem ordít, akkor behúzza fülét-farkát és elsunnyog. A zsiráf nem ordít, de nem is húzza be semmijét, hanem öntudatosan, de szelíden táncol. Egy lassú, négyütemű táncot jár. A négy ütem a következő:
1.) Megfigyelés
2.) Érzés
3.) Szükséglet
4.) Kérés
A megfigyelés arra vonatkozik, hogy mi történt. Az, hogy a másik ember egy „seggfej”, az nem megfigyelés. Az, hogy „szemétkedik velem”, hogy „nem figyel rám” vagy hogy „állandóan azt csinálja, hogy...”, ugyancsak nem megfigyelés. Megfigyelés az, hogy „az elmúlt öt percben csak kétszer néztél a szemembe”, vagy hogy „seggfejnek neveztél”. – Erre lehet reagálni érdemben, mert ebben nincs értékítélet: nem általánosságot mond, hanem azt és nem mást, ami történt. Ebből adódóan a vitapartnert nem kényszeríti rögtön védekező pozícióba, hanem megnyitja az utat a kommunikáció felé.
Az érzés érzést jelent, nem pedig gondolkodást. Olyan nincs, hogy „úgy érzem, hogy nem értesz meg”. Az lehet, hogy úgy gondolom, de az érzésem ebben az esetben pl. a félelem vagy a magány. Olyan sincs, hogy „megalázottnak érzem magam”, mert valójában ez sem érzés, nem rólam szól, hanem a másikról: felette mondok ítéletet: „te megaláztál”. Érzés pl. az, hogy „tehetetlen vagyok”, „kicsi vagyok”.
A szükséglet az a valami, ami az emberben kielégül vagy nem elégül ki. Szükségünk van ételre, italra, pihenésre és ölelésre, de szükségünk van tiszteletre, elismerésre, békére; szükségünk van humorra, szépségre, harmóniára stb. MIndennapi életünkben – „sakálként” – nem szoktuk meg, hogy fel- és elismerjük a szükségleteinket, mert arra vagyunk szocializálva, hogy „jó keresztényként” vagy éppen „fasza csávóként” csináljunk úgy, mintha semmi igényünk nem volna. Zsiráfnyelven felelősséget vállalunk a szükségleteinkért, és nem próbáljuk azt a másikra hárítani, teszem azt erkölcsi ítélet formájában. Pl. nem azt mondjuk, hogy „lesheted, hogy én még egyszer vacsorával várjalak”, hanem azt, hogy „amikor egy szót se szóltál a vacsorához, szomorú voltam és csalódott, mert azt szerettem volna, ha örülsz ma este, és mert igénylem tőled a munkám elismerését”. – Ezzel egyetlen dehonesztáló szót sem szóltunk a másikról: egy tényt neveztünk meg, valamint a saját érzésünket, amelynek az oka nem a másik ember, hanem a saját szükségletünk. Az érzések felismerése és a mögöttük húzódó szükségletek nyakon csípése az egyik legnehezebb feladat: az ezek közötti ismételt ide-oda lépegetés teszi ki a zsiráftánc legjelentősebb részét.
A kérés az, ami ebből a belső utazásból visszafordít a világ felé. Azt mondom el, hogy ebben a helyzetben konkrétan mit kérek tőled. Nem azt, hogy „foglalkozz velem többet”, mert ez általánosság. Azt sem, hogy „többet ne csináld azt, hogy...”, mert olyat kérni, hogy valaki mit ne csináljon, értelmetlen. Nem lehet „valamit nem csinálni”, csak „valamit csinálni”.
Ez a négy lépés az EMK alapelve. De ez nem csupán egy technika, egy szóhasználati agyafúrmány, hanem az ember egész életét (mindinkább) átható attitűd. Ugyanezek a lépések segíthetnek a másik fél megértésében, és így a hozzá való közelebb kerülésben. Az alapelv, a szemlélet azt mondja, hogy minden ember (beleértve a legcinikusabb gazembereket is) eredendően jó, és akármit is csinál a másik, amögött valós emberi érzések húzódnak, amelyek valós emberi szükségletekből erednek. Olyan szükségletekből (ételre, italra, pihenésre, ölelésre, tiszteletre, elismerésre, békére, humorra, szépségre, harmóniára stb.), amelyek semmivel sem kevésbé tiszteletre méltóak, mint a mi saját szükségleteink. Az EMK az emberre nem úgy tekint, mint a másik ember potenciális legyőzőjére vagy áldozatára, hanem mint a másik ember gazdagításának forrására.
Ez a zsiráfnyelv dióhéjban. Ennek én 1 db tankönyvét olvastam el, és vasárnap vettem belőle 1 db órát. Tanulója vagyok csupán: ezt tudom anélkül is, hogy emlékeztetnének rá. De a tananyag tetszik, fontosnak tartom, és remélem, ha apránként is, de sikerül mind jobban elsajátítanom.
Címkék: EMK, Kommunikáció, Melegség, Sztori
–
Sorskönyv nélkül
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
szerint:
