Elkezdődött a boldog új év (már ha valakinek elkerülte volna a figyelmét). Az irodában a decemberi csúcsra járatás helyét átvette a januári csúcsra járatás – még akkor is, ha ez a csúcs valamivel lejjebb van az előző havinál.

Január 1-jén Tomi csinált lencselevest (krisnás módra), meg sütöttünk (malac híján) csülköt (kevésbé krisnás módra, mert volt benne hús is). Tomi egyébként nagyon rákattant az indiai ízekre és izékre, és meg kell mondjam, ügyesen bánik velük.

Más. Nomina sunt odiosa (a nevek gyűlöletesek) ugyan – mindazonáltal nem akarom nem leírni, hogy valaki, aki sok-sok éven keresztül igen-igen közel állt hozzám, és rengeteg éjszakán keresztül rengeteg órát beszélgettünk át, pár napja a fejébe vette, hogy köszöni szépen, ő teljesen jól elvan, ahogy van, és (a párkapcsolatát leszámítva) kurvára semmi szüksége senkire az életében, úgyhogy gyakorlatilag nem tart rám igényt a továbbiakban. Néhány éve már lefutottunk egy ilyen kört. Akkor teljes depresszióba zuhantam hetekre. Aztán az illető újrastrukturálta a gondolatait és preferenciáit, megint nagyon fontosak lettünk egymás számára, és remélhető volt, hogy az ominózus eset végképp múlt időbe került. Hát nem. A különbség viszont az, hogy most nem vagyok hajlandó depressziós lenni. Ezt ismételten kénytelen vagyok a terápiának betudni. Frusztrált vagyok és dühös, de nem érzek egzisztenciális űrt, nem vagyok kétségbe esve, nem ül meg a nihil. Ugyanaz az input – teljesen más output. Voltaképpen az ilyeneken mérhető le a pszichoterápia hatékonysága.

Még karácsony előtt megjelent Görgey Eta barátom könyve (azaz a tetralógia első része) a Harry Pottereket is közreadó Animus gondozásában: Raana Raas: Csodaidők – Az ogfák vöröse. A történet 3920-ban kezdődik, és műfaját tekintve a sci-fi, a krónika és a családregény között van. Van benne egy komplettül kidolgozott nyelv, a nitan, és roppantul élveztem, amikor fölismertem benne egy-egy szót vagy nyelvtani szabályt. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeret olvasni, és egy jövőben játszódó történettől nem feltétlenül felszínes szórakozást vár el.

Most az Eragon-t olvasom, kb. a felénél vgyok, és még nem döntöttem el, hogy nagyon jó-e vgy gagyi, mindenesetre jó olvasni.

Még mostabb azonban, hogy mindjárt indulunk: Tomival 4 napot leszünk Hévízen. Teljes rekreációt remélünk, hónapok óta készülünk rá, nagyon várjuk, nagyon örülünk neki, nagyon jó lesz. És persze nagyon nem leszek gépközelben; leghamarabb, ha igaz, majd pénteken.

Címkék: Gasztro, Kapcsolatok, Könyv, Nyaralás

---