+18
Ez van beírva a mai naphoz a naptárba. Tomi ránézett pár napja, és kérdezte, ki halt meg 18 éve. Mondtam, senki: azt jelenti a jel, hogy ma 18 éve keresztelkedtem meg.
Elég furcsa dolog belegondolni ebbe. Mind gyakrabban szembesülök olyasmivel, hogy ez és ez a beszélgetés, az és az az esemény stb. mennyi idővel ezelőtt történt: negyedszázada, három évtizede, egy nagykorúvá válásnyi idővel ezelőtt... Ez röviden összefoglalva úgy hangoznék: öregszem. De ez így olyan snassz... Vagy épp ez volna a lényeg...?
Amit a múltkor írtam, hogy listába kéne szednem, mi mindenben változott a véleményem a Halállal lakoljanak? megjelenése óta, az azóta is foglalkoztat. Az elmúlt egy-másfél hét egyik legmeghatározóbb élménye egy levelezés, amely még mindig folyamatban van. Úgy alakult, hogy a Wikipédián összeakadtam valakivel, akivel egy másik fórumon többször is véresen egymás torkának estünk (nyilván a többi fórumozó gyönyörűségére). Itt meg úgy jött ki a lépés, hogy az adott témában véletlenül egy oldalon álltunk, és fölvetődött, hogy esetleg meg lehetne kísérelni tisztázni az évek óta tartó konfliktusokat. Nem feltétlenül az egyetértésre jutás szándékával, csak legalább megérteni, hogy mit is akar a másik. Ahogy Dávid fogalmazott egyszer egy konfliktusunkban: eljutni oda, hogy egyetértsünk abban, mi is az, amiben nem értünk egyet.
A levelezés nálam azt jelenti, hogy képes vagyok huszoniksz oldalnyi borzadmányokat gyártani, és hajnali 4-kor lefeküdni (hét közben). De ahogy a konkrét témáktól apránként átlibegtünk az általánosak felé, egyre több olyan területre tévedtem gondolatban, ahol a világnézetem alapjai vannak érintve. Rájöttem arra, hogy elemi metafizikai, ismeretelméleti és etikai kérdésekben van véleményem. Ez így leírva meglehetősen banálisnak tűnik, nekem mégis aha-élményt jelentett maga a felismerés folyamata.
Tehát tanulságos számomra ez az egész levélváltás. A vitapartnerem a maga keresetlen módján nem egyszer erőteljesen konfrontál és bírál. Nem könnyű eset. És emlékszem arra, hogy bő egy éve az ilyen esetekben milyen tünetekkel reagáltam: kisebb fajta pánikrohamokkal, fulladással, gyomor- és vesegörcsökkel, álmatlansággal stb. Ismét visszaigazolódni látszik, hogy nem volt kidobott pénz, amit a terápiáért fizettem. A levelezés egy pontján a rossz érzések ismét megjelentek, de felismertem őket, és tudtam velük mit kezdeni, úgy hogy azok ne bénítsanak le, ne tegyenek tönkre.
Persze az még megoldatlan kérdés, hogy ilyenkor, amikor nappal és éjszaka egyfolytában leveleket írok, mi lesz a magánéletemmel. Nem feltétlenül jó, ha a grafomániám miatt Tomi magányosnak érzi magát. Nem tudom, hogy erre van-e valami hatékony eszköz. Talán kéne szereznem egy időnyerőt. Bár állítólag az összes összetört a minisztériumi csatában...
Címkék: Életkor, Kommunikáció, Pszicho, Világ+ember