Danone-majom
Haza kéne mennem, mert alig látom már a monitort. Ez persze elsősorban nem a 1 óra 20 perc miatt van, hanem mert a szemem még nem jött rendbe. Egyelőre alig több mint két hét telt el a műtét óta, és volt már ugyan, hogy annyira megsasulva éreztem magam, hogy szinte megkívántam a mezei pockot, de van olyan is, hogy nagyrészt homályosan látok. Ez most egy ilyen nap.
A hétvége kifejezetten jól sikerült. Péntek délután Tomival vettünk végre normális fűszertartókat, utána vagy három órán keresztül rendezkedtünk a konyhában, és felszámoltuk az áttekinthetetlen dzsumbujt. Határozottan felszabídító érzés azóta a konyhában létezni. Ennek örömére szombat este fondüztünk (Lacival hármasban), vasárnap meg marhahúslevest főztünk. Annak rendje s módja szerint: lábszárból, velős csonttal – fantasztikusan jó lett (bár Tomi ne volt teljesen elégedett vele, mondván, hogy a hazai valahogy sötétebb; nem baj: legközelebb öntünk bele egy kis kávét is). Utána fagyizás ürügyén sétáltunk vagy két és fél órát, este pedig felbontottunk (és kiürítettünk) egy üveg ürmös bort, emlékezve a korábbi balatoni nyaralásokat, és tervezgetve az ideit.
A múltkoriban nagyon rámjött megint az izmaelesdi. Kicsit bóklásztam a neten, és a The Ishmael Community oldalán elolvastam a The Story of B és a My Ishmael elérhető részleteit. Mint végre összeraktam magamnak: az Izmael voltaképpen csupán első része egy összefüggő trilógiának. És minekutána angolilag mögöttem van kb. 1500 oldalnyi Harry Potter, előttem meg további 784, rájöttem, hogy korántsem lehetetlen vállalkozás elolvasni ezt a két könyvet sem. És globalizálódó világunknak hála, még hozzájutnom is lehet. Ugyanazon Bestsellers könyvesbolton keresztül tehát, amelynél az angol Harry Pottereket is vásárolom (most már mondhatom, hogy rendszeresen), megrendeltem tehát az Izmael említett folytatásait, és reményeim szerint kb. egy hónapon belül át is vehetem. Meglehetős izgalommal várom már.
Továbbra is Izmael. Sok embernek ajánlottam már figyelmébe, és akik nem voltak elég kitartóak, hogy ellenálljanak az unszolásomnak, el is olvasták. Érdekes és nehezen magyarázható tapasztalatom, hogy ezen olvasók közül a férfiaknak kevés kivétellel bejött, tetszett, fontos mű lett az életükben – a nők unták, fanyalogtak rajta, félbe hagyták. Nem tudom az okát. De a múlt héten ismét szóba jött beszélgetés közben a téma (mármint a világ sorsa), és Viki (aki elolvasta ugyan, de olyannyira irritálta végig a ténylegesen bárgyú sztori a beszélő gorilláról, hogy a voltaképpeni tartalomra nem is tudott odafigyelni) megkért arra, hogy csináljak neki egy easy-to-read változatot. Meg is csináltam: kitörölgettem belőle a kenőanyagot, és maradt a nettó tartalom, vagyis a párbeszédek, amelyekben kibontakozik Izmael tanítása az emberről, a világról, a civilizációról. Ezt a szöveget neveztem el magamban Danone-majomnak, tekintve, hogy a csonkítás ellenére megmaradt benne a gorilla – de most már „könnyű és finom”.
Ha valaki igényt tart rá, szívesen elküldöm neki.
Címkék: Gasztro, Könyv, Nyaralás, Szemműtét, Világ+ember
–
Sorskönyv nélkül
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
