Epésen megjegyezném...

Voltam ma a belgyógyász tanár úrnál, akihez most már évek óta járok refluxból (egy éve pedig már laktózérzékenységből) is kifolyólag. Voltam nála vagy három hete is, kedvesen megtapperolta a hasamat, és amikor elbeszélgettünk a jobb oldali fájdalmakról, meg arról, hogy úgy egy-másfél éve már találtak bennem valami epe-szörnyecskéket, aszonta, hogy na jó, akkor labor és ultrahang. Ma 8:30-ra lettem előjegyezve.

Időben ott voltam, éh- (és szomj-) -gyomorra, a táskámban egy fél tormásüvegnyi pisivel. A titkár és asszisztens néni (akinek meglestem a gépelési stílusát: legalább 8 ujj erejéig vállalhatna szervdonorságot, mert tök feleslegesen van neki) mondta, hogy jóvanna, üjjek má' le kint. Jó. 9 körül kijött a tanár úr, hogy menjek le a földszintre az ultrahang elé. Jó. Valamikor fél tíz után lejött a tanár úr, behívott, megultrahangozott – terhes nem vagyok, ez csaknem biztos. Ezenkívül vesekövet sem talált, de valami eperendellenességet vagy mit igen, tehát ott vagyok, ahol voltam. Mondta, menjek fel, adjam oda az előző leletemet az asszisztensnek. Felmentem, az asszisztens némi 10 óra tájban szemrehányással mondta, hogy ezzel ő most egy órát fog dolgozni, üjjek má' le kint. Jó. Túlteljesítette a saját normáját, mert fél 11 előtt pár perccel kijött, a kezembe adta a papírt, hogy na, ezzel mehetek a laborba, intézzem el, amíg a tanár úr vissza nem jön. Jó. Elindultam lefelé, jön szembe a tanár úr, aszongya, menjek vissza, mert (...erre már nem emlékszem, miért). Visszamentem, még tíz perc, és megkaptam az újabb papírt, amivel menjek mellkas-átvilágításra. Jó. A laborban gyorsan végeztem: a vérvételt nem lassította, hogy miközben bennem volt a tű, a (vissza)köszönésre nem szocializált hölgy épp lebaszta a kolleganőjét, hogy nehogy már ne kapjon tőle Szamos marcipánt; a kolleganő le is rakta, valahova két kémcső közé. Mondtam neki, össze ne keverje a véremmel, mert ha véletlenül a desszertet analizálják, akkor nagy hülyeségek lesznek a leletemben.

Át röntgenre, ez a leletkiadással együtt (negatív lett) alig egy óráig sem tartott. A laboreredményért nem kell mennem: holnap hívom miatta a tanár urat. A fél 9-re előjegyzett vizsgálat végeztével délután 1-re már be is értem az irodába.

A privát Optik-Med Szemklinikán a kontroll úgy zajlik, hogy elő vagyok jegyezve – mondjuk – 9 órára. Odamegyek 9-re – és nagyjából 9 óra 8 körül lelettel a kezemben távozom.

Ha legközelebb szavazni kell arról, hogy privatizálják-e a kórházakat, akkor a válaszom egy meggyőződéses jessssz! lesz.

Ami az epét illeti, kaptam egy hatszázadik fénymásolatban készült diétát: hogy mit javasolnak enni és kerülni. A kerülni való ételek listáját könnyű megjegyezni: gyakorlatilag csaknem minden, amit szeretek. Se fűszer, se húsleves, se kolbász, se szalonna, se ponty, se paradicsom, se rántotta, se alkohol, se friss kenyér, se cseresznye, se őszibarack, se csokoládé, se marcipán. A tej, joghurt, sovány sajt és túró kifejezetten ajánlott – lenne, ha nem volna a laktózérzékenység. Ellenben csaknem korlátlan mennyiségben fogyaszthatok például tökös nyulat, nyers borjúnyelvet mazsolával, bazsalikomos pisztrángot vagy levendulás zabpehelylevest.

Mit tesz Isten (vagy ne kenjem rá?), arról, hogy milyen eséllyel fogom én ezt a diétát betartani, az egyik kedvenc viccem jut eszembe:

Kérdezik az öreg parasztot:
– János bátyám! Igaz, hogy magának beszűkült a szókincse?
– Faszt.

Címkék: Gasztro, Humor, Politika, Szomatik, Sztori

---