Apa új könyvének április 16-án lesz a bemutatója az Írók Boltjában, ha addig épp le nem ég. Az utolsó hírek szerint épp arrafelé lángol a barikád az Andrássy úton. A szokott live show, tulajdonképpen már meg se döbbenünk – állapítottuk meg Tomival este nyolc előtt pár perccel. Néhány órával korábban azon is csak bosszankodtunk inkább, hogy Orbán formálisan beígérte a polgárháborút arra az esetre, ha a népszavazásos biznisz nem jön be nekik. Mindazonáltal, gondoltuk, azért még megnézzük, mit mond Gyurcsány a Művészetek Palotájában.

„Összetartozunk” – kezdte. És utána olyasmit hallottam, amit nagyon rég nem: ünnepi beszédet. Nem önigazolást, nem kampányt, nem anyázást, hanem ünnepi beszédet, amelyben ott volt ugyan, de minimálisan, az aktuálpolitikai áthallás. Összetartozunk – mondta, és példálózott: fiatalok és öregek, szegények és gazdagok, kormánypártiak és ellenzékiek, a világban bárhol magukat magyarnak érzők, komolyzene-kedvelők és metálrajongók: összetartozunk, és csak ez az összetartozás lehet az alapja bármifajta hazafias érzésnek.

Nem trendi dolog manapság meghatódni, de kifejezetten felemelő volt hallgatni ezeket a szavakat. Majd hirtelen azt hittem, rosszul hallok. Azt mondja (tartalmilag idézve): ha rendíthetetlenül hiszel a hagyományos családi szerepkben, vagy (szó szerint idézve) „ha férfiként férfi, nőként nő szerelmére vágysz: összetartozunk”.

Ilyen nincs. Mondja ezt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke! Nem a Szadesz megmondóembere egy uborkaszezonban készült Blikk-interjúban, nem egy buzimozgalmár a felvonulás megnyitóján, hanem a miniszterelnök, március 15-én este 8-kor, az (nem egy, hanem az!) ünnepi beszédében, élő adásban!

Aztán folytatta a példákat, mert nem ez volt a lényeg – mi meg Tomival bámultunk egymásra, tátva maradt szájjal, hogy ez nem igaz, ilyett megérhettünk! És folytatódtak a meglepetések: az „összetartozók” között említette a vallásosokat és vallástalanokat, keresztényeket és zsidókat; nem is ez az érdekes, hanem a kifejezésmód: egy hajdani KISZ-vezető, egy szocialista miniszterelnök kellett ahhoz, hogy végre egy politikus szájából halljam a kereszténység lényegének adekvát megfogalmazását: Jézus és a Szentháromság nevét!

...Aztán folytatódott a műsor, Kodállyal, művészi díjak átadásával, majd (miközben én már leültem blogot írni) következett – a közönséggel együtt énekelve – a Tavaszi szél vizet áraszt. Nem gyászindulóként, hanem vidáman, tavasziasan... Igazi ünnepi hangulatban...

...közben, mert azért mégis csak közszolgálat, a képernyő bal alsó sarkában kis képernyőn az Andrássy út látható: lobognak a lángok, repülnek a kockakövek, spriccel a vízágyú...

Címkék: Melegség, Politika, Ünnep

---