Birtalan Balázs naplója: Több szem többet lát

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, március 12, 2007
18:49

Több szem többet lát

Kevesebb szem pedig kevesebbet. „Ez is egy nagy igazság” – ahogy a Csodálatos Nalaya mondaná.

Annyira mondták, hogy a műtét utáni napokban fájni fog a szemem, hogy amikor a szombat is, a vasárnap is eltelt különösebb fájdalom nélkül, aggódni kezdtem, hogy tán elbasztak valamit. Ma reggelre aztán megnyugodtam, hogy minden rendben: elkezdett fájni a szemem. Pontosabban égni, de nagyon. És könnyezni: olyan deciliteres nagyságrendű a könnyelválasztásom. És rájöttem arra, hogy fényérzékenység szempontjából az ember két szeme sorosan van kötve: az operált jobb szemem evidens fényérzékenységének – mondhatni szemlátomást – folyománya a bal szemem fényérzékenysége. Ez kevesebb számú elvont fogalommal azt jelenti, hogy a napom nagy részében 1,5 usque 2 csukott szemmel mászkálok a lakásban, és viccesen kalimpálva tapogatózom a szemcsepp és a Cataflam után. Kár, hogy a viccességre nincs közönségem, mert Tomi (aki tegnap, btw., fél év után újra blogolt, és ennek nagyon örültem – ez itt a reklám helye) dolgozik. Következésképp ma Apa vitt kontrollra kocsival. Holnap meg, ha minden igaz, Viki fog elkísérni. Kocsi nélkül ugyan, de attól azért meg tud óvni, hogy elgázoljak valami jobb sorsra érdemes autót.

Gyönyörű márciusi nap volt ma; csicseregtek a madarak; kontrollra menet a napszemüveg mögött is lecsukott szempilláim mögül kilesve láttam, hogy csodálatosan rügyeznek a bokrok, és olyan szépségesen sütött az áldott tavaszi napocska, hogy csaknem ordítottam tőle és a pokolba kívántam. Paradox érzés. Eszembe jut egy régi vicc:

– Mi az abszolút ambivalens érzés?
– Amikor anyósod belehajt a szakadékba a zsír új Merciddel.

Meg egy másik, ami olyan régi, hogy szerintem már apám is unta gyerekkorában:

– Minek megy a vak az erdőbe?
– Fának.

Címkék: Szemműtét