Birtalan Balázs naplója: Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, május 28, 2007
20:46

Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje

Vártunk reménykedve, de végül kiderült: a Szentlélek megtisztító ereje nem vonatkozik polcra, parkettára, járólapra és szőnyegre. Úgyhogy magad, szolga, ha Urad nincsen (készen az ilyesmire): ma takarítottunk. Kb. fél 11-kor ugrottunk neki, és mintegy fél 4-re készen is lettünk. Tomi intézte a külső régiókat (előszoba-konyha-fürdőszoba-erkély), én a szobát. Tomi, ha már konyházott, egyúttal megfőzte (és kirántotta) az ebédet is. Én meg letöröltem a könyvespolcok tömkelegéről az átlagosan másfél milliméter vastag porréteget, aztán pedig úgy, de úgy kiporszívóztam, hogy közben még a villanyóra is lecsapódott. A pormennyiség természetesen elég rossz fényt vet ránk. Nem akarom szépíteni: a takarítás az a tevékenység, aminek az eredményét mindketten végtelenül élvezzük, de aminek az elkezdésétől valami zsigeri gyűlölet fog vissza. Konkrétan portörlésileg ebben szerepe van a könyvek előtt tárolt milliónyi cstresznek és bizbasznak. Ez jelent számtalan mécsestartót, szemcseppet, műanyag krokodilt, szélmalommintás holland porcelántehenet, pár fényképet (anyámról, zsiráflányomról, Balatonaligáról és Szűz Máriáról), továbbá gyertyákat, kavicsokat, csigaházakat, hátvakarót, pipát, Kinder-tojás mütyüröket, valamint vázácskákat, minikönyvecskéket, üvegecskéket és egyebecskéket. Mind megannyi emlék, aminek a 70%-ával az a baj, hogy nem tudjuk, melyikünket kéne emlékeztetni és mire – ettől függetlnül azonban kiváló porfogók. Amikor ki kell venni mögülük egy (tehát egy) könyvet, az nem jelent problémát. Bal kézzel megemelem az adott bizbaszt, jobb kézzel kiveszem a könyvet. Amikor azonban csak ötlet szintjén is fölmerül, hogy az összes cstreszt el kell mozdítani portörlés végett, mi több, magukat a csetreszeket is pormentesíteni kéne valamelyest – arra heteken, gyakorta hónapokon keresztül a legadekvátabb reakció, amit képesek vagyunk produkálni, egy jól artikulált és hangos „Ááááááááá!”.

Most azonban, ad maiorem Dei gloriam, minden csillog-villog, és ez csodálatos érzéssel tölt el. Addig a két és fél napig, amíg aztán a por mindent pontosan ugyanúgy be nem lep, mint ahogy belepett ma fél 11 előtt.

Címkék: Lakás