Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia


Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
péntek, június 22, 2007
11:37 Kurvaélet
Címkék: Kisebbség, Pszicho, Világ+ember Hozzászólások:
Hahó Balázs!
Miki szerint:
Azt eddig is tudtam,hogy Bajorországban létezik ún. "Heimatporno": bajor nacionalista pornó, mely havasi legelőkön, bajor falusi budikban, s más hasonló helyszíneken játszódó, stüszikalapos, harcsabajszú, hózentrágeres szereplőkkel játszódó szexjeleneteket mutat be, de nem tudtam, hogy immár nálunk is megjelent ez a műfaj: irredenta uszítás keverve a pornóval és az útszéli trágársággal... Gratulálok Toldi, bár gyanítom, hogy a néhai Kormányzó Úr, akit gondolom te idealizálsz, nem lelkesedne túlzottan érted.:)
Nyilvánvaló (mármint szerintem), hogy sarkítottam a poszt utolsó, ráadás-bekezdésében. Létezik valóban ún. hosszúterápia, amely akár 2 évig is eltart azért, hogy gyógyulást hozzon. (Aminél ténylegesen indokolt, hogy ennél hosszabb ideig tartson, az az alapvetően rendben levő ember szupportív terápiája, amiben nincs terápiás cél, ill. a pszichoanalízis, aminek tudtommal a szakmai protokollja határozza meg, hogy baromi sokáig kell tartania, függetlenül attól, hogy a kliens milyen vagy hogy van.)
Hirtelen azon kezdtem el gondolkodni, hogy ment-e a kurvák által a világ elébb? Nem hinném. Bár ha a XVII. vagy XVIII. századi francia királyok szeretőire gondolunk, azt láthatjuk, hogy némelyikük bele-beleszólt kora művészeti/irodalmi életének alakulásába. Menjünk vissza még jobban az időben! A hetérák köztudottan koruk legműveltebb hölgyszereplői voltak. Biztos hozzáraktak tehát az európai műveltség monumentális (bár napjainkban omladozó) épületéhez a kurvák is egy-két téglát. De kérdés: ez a tevékenységük független volt-e kurva voltuktól vagy sem? A válaszom: nem. A hetérák éppen pozíciójukból, választott mesterségükből fakadóan kerültek olyan helyzetbe, hogy megismerkedhettek koruk legzseniálisabb elméivel, az ágyukban hentergett a művelt görög ifjúság (és az idősebb generáció) színe-java. A francia királyok (XIV. és XV. Lajos)szeretői is azért tudtak költőket pártfogolni, színházi előadásokat "szponzorálni", mert "jó helyen" feküdtek. És mégis: a világban annyi méltatlan szerep volt, amelyet bizonyos emberek felvállaltak, és még elébbre is ment általuk a világ. Az, hogy tudatosan (vagy épp teljesen szándéktalanul) hozzájárultak a kultúra fejlődéséhez, még nem jelenti azt, hogy életformájuk a mai kor leányai számára követendő, mint ahogy azt sem jelenti automatikusan, hogy ők jól érezték magukat az élet által rájuk osztott (vagy maguk "választotta" - már amennyiben ez a választás szabad, lásd Balázs korábbi eszmefuttatását valahol errefelé) szerepben. A kurvaság lényege ugyanis miben rejlene? A teljes önátadásban? A teljes odaadottságban? Sok író próbálta e közös nevező segítségével párhuzamba állítani a kurvákat és a szenteket. Mert mi a jellemző mindkettőre? Szétosztja magát az embertársai között, a kincseit szétszórja, mintegy kifosztja önmagát. Ez a közös nevezőre hozás több helyen is sántít. A szent minden ellenszolgáltatás reménye nélkül osztja szét magát (idejét, erejét, szeretetét). A kurva önkifosztásában egoista indítékok is vannak, ő bizony nem (feltétlenül) önzetlenül adja oda magát. A szent önszétforgácsolása többnyire nem is tudatos. (Egy szent se mondta magáról: -Én az embertársaimért őröltem fel magam. - Ha ilyen kijelentést tett volna, szentsége erősen kétségbe vonható lenne, hiszen akkor egy jól felépített szerepet játszott volna. Egy ilyen mondat legalábbis erre engedne következtetni.) A kurva ellenben nagyon jól tudja, hogy szétosztogatja magát, még akkor is, ha ezt mások előtt nem hajlandó beismerni. A kurva önszétosztásának célja van, az életformája tehát egy utilitarista felfogás következménye, míg a szent önátadása voltaképpen "céltalan" (világi vagy mondjuk így: emberi szempontból), semmilyen haszna nincs (már az adóra nézve). << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |