Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
szombat, június 23, 2007
10:49 Mindenki kurva...?
Címkék: Világ+ember 
Hozzászólások:   szerint:
Nagyon izgalmas kérdés, én is szoktam ezen töprengeni. Más paradigmában gondolkodom, egyszerűen azért, mert feltételezem, egész életemet elvevő társadalomban fogom leélni, és én arra keresek választ, hogy ezen belül hogyan találhatom meg a legélhetőbb utat. szerint:
Jaj, Balázs, egészen rákattantam erre a témára, ezen pörög az agyam, és rögtön ellentmondásba is keveredtem. Mert például a fizikai munkással kapcsolatban nincs olyan érzésem, hogy kurva, pedig ő aztán tényleg csak eszköz. Még pontosítanom kell az elméletemen, úgy látom... szerint:
Az egész életünk konvencionális hazugságok sorozata - nem mindegy, hogy egy hazugsággal több vagy kevesebb? szerint:
Döbbenetes amit most testközelben látok, az orrom előtt zajlik, hogy 7 melós két hónapja úgy pakolja a téglát, ahogy mi fütyülünk, és felteszem, hogy nem kell munkába járni (mert ottvan az a tegyükfelhogy pénzösszeg a számlán, és kedvtelésből falatrakunk, és örülünk magunknak, hogy milyen ügyesek vagyunk, de akkor is megveszünk egy segédmunkásprostituáltat, akivel, a puszta izomerejét használva, talicskáztatunk, mi fizetünk, nem a mi rabszolgánk, de ennek az egész elbaltázott világnak a rabszolgája... Most már csak azon izgulok, hogy erre ne jöjjenek rá még vagy egy hónapig... szerint:
Fenn kell, hogy tartsam az álláspontomat. Pszichoterápiába menni lehet nagyon drága, vagy hosszadalmas, az önkielégítés NEM oldja a másik nemmel szembeni gátlásokat, és nem jár azzal a "kielégülés-érzéssel", amellyel a valóságos nemi aktus (legalábbis én mindig így éltem meg...), ezért a prostitucióval szembeni - egyébkéánt helyes - erkölcsi érvek nem támaszthatják alá azt a szigorú erkölcsi normát, amely szerencsétlen, magányos, gátlásos fiatal embereket (vagy akár fiatal lányokat, hiszen lányok is küszködnek ilyen problémákkal, s ma már férfiprostituáltak is vannak...) szüzességre, permanens, évekig tartó önmegtartóztatásra ítélne, egyéb problémáikat megterhelve egy további súlyos frusztrációval. szerint:
Bazsó, nincs igazad - igenis vannak olyan erkölcsi érvek, amelyek alátámasztják az általad szigorúnak ítélt normát. A szüzességtől egyébként még senkinek nem lett semmi baja, ez egy egész kényelmes állapot, jól el lehet viselni, nem tudom, miért lenne kibírhatatlan. Az önkielégítés közönséges és gusztustalan dolog is, emellett káros az egészségre, az idegrendszerre, bár ezt hiába magyarázod annak, aki a rabjává vált, nem fogja megérteni. Tavaly több hónapon át könyörögtem egy hozzám igen közel álló személynek, hogy hagyja abba, ne folytassa - eredménytelenül. Ráadásul az illető hivatása olyan lenne, amelyhez aztán egyenesen nem méltó ez a "gyakorlat" - ő túltette/túlteszi magát ezen - hogyan intézi el belül, azt nem tudom. szerint:
Ez bizony sakálos lesz részemről, de mindkét megelőző commentet teljes döbbenettel olvastam. És az jutott eszembe, nagyon remélem, hogyha lesz lányom, nem fog találkozni egyikőtökkel sem, és sem azt nem fogják neki javasolni, hogy szüzességét egy férfiprostituált karjaiban veszítse el, sem arra nem fogják inteni, hogy ne maszturbáljon, valamiféle idegrendszeri károsodásra célozgatva. szerint:
Hogy mit csinál az önkielégítés? Te jó ég... Kedves Szentimre, eddig egészen jó kommentjeid is voltak, legalábbis az a pár, amit én olvastam, tartalmazott jó gondolatokat is, de most kicsit megdöbbentem. Meg még ha így is gondolod, de mi az, hogy lebeszélni valakit róla... Mi köze hozzá bárkinek? ÁÁÁÁÁÁÁ!!!! szerint:
A kettővel korábbi posztra nem kívánok reagálni, mert az a megjegyzés több, mint sakálos. Ha csak egyszerűen sakálos lenne... szerint:
Elnézést, nem a kettővel korábbi posztra, hanem a kettővel korábbi kommentre gondoltam, arra nem kívánok reflektálni. szerint:
Az egész életünk konvencionális hazugságok sorozata - nem mindegy, hogy egy hazugsággal több vagy kevesebb? szerint:
Kedves "nem mai gyerek"! szerint:
Egyébként ebben az össznépi társasjátékban mindenki részt vesz. Te is részt veszel benne. Két választása van annak, aki kívül akar maradni: 1. a sivatag (s akkor remetének fognak hívni)2. a diliház (akkor bolondnak hívnak majd). Pedig csak élni szeretne az ember, semmi mást. De ennek ÁRA van. A világ semmit sem ad olcsón. Vannak ugyan, akiknek csak megszületni nehéz. Az én esetemben nem így volt. Tőlem kemény sarcokat szedett az élet. Azért van szükség a konvencionális hazugságokra, mert különben nem tudnánk elfoglalni az életben neküknk járó helyet. A tehetségünk révén bennünket megillető helyet. Ez a hely ugyan automatikusan járna nekünk, de ezt sokan - néha éppen azok, akik osztják a helyeket -nem így gondolják. szerint:
A világban nagyon erősen védenek bizonyos pozíciókat. Nagyon megnézik, hogy kit engednek be oda. Vannak, akiket eleve kizárnak bizonyos helyekről, nehogy szavuk legyen olyan ügyekben, amelyekben más nézetet képviselhetnének. Néha azonban mégis rés keletkezik azon a pajzson. Hiba lép fel a rendszerben. A cerberusok félrenéznek egy pillanatra, s máris megtörténik a baj: olyan valaki foglalt el egy széket, aki "veszélyes". Saját tapasztalatból beszélek. Engem nem szeretnek a helyosztók. Mert tudják, hogy másképp gondolkodom. Úgy tűnik, mégse tudok jól hazudni. :-) szerint:
"...kicsik vagyunk, míg "a sors hatalmas"." szerint:
Igen, kedves nem mai, ez így van, és Rád is vonatkozik, hiszen Te is ebben a vilában élsz, téged sem az ég madarai táplálnak, te is pénzért veszed a kenyeret és a vajat, ergo te is játékos vagy az össznépi nagy tülekedésben, ennélfogva neked is el kell majd számolnod a lelkiismereteddel. szerint:
Tanár úr! szerint:
Két megjegyzés. szerint:
Kedves Szentimre! szerint:
Huhhhhhh! Egy félelmetes gyanú fészkelt belém. Csak nem az a valaki áll a "nem mai" mögött, akire gondolok? Mert ha igen, akkor tudnia kell, hogy nagyon tisztelem, ezt komolyan írom, s a legtávolabb áll tőlem az a szándék, hogy kioktassam. Ha így tetszett érezni, ezért utólag is bocsánatot kérek. Valóban nem akartam. szerint:
Elnézést, de olyan zavarba jöttem, hogy aláírni is elfelejtettem... az előző bejegyzés szerzője is: szerint:
Kedves Szentimre! szerint:
Ezt a vitát hallatlan mértékben nem értem. Megrögzött magánéleti (a politikát most hanyagoljuk el)liberálisként úgy vélem, hogy nagyon az egyénre kéne hagyni annak megítélését, hogy mi "erkölcstelen", mi "gusztustalan", illetve mi az, ami elfogadható.
Ma Kiss Judit Ágnes versét hallva rögtön ez a cikked - amivel nagyon egyet tudok érteni - ugrott be. Bemásolom ide, remélem nektek is tetszeni fog: << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |