Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, június 12, 2007
18:07
 
Palackposta


Tettem egy bizonytalan ígéretet Fernandelnek, hogy leírom, mit kell szerintem elmondania egy másik embernek ahhoz, hogy megmeneküljön a világ. Tessék.

Segíts neki leküzdenie azon mélyen gyökerező késztetését, hogy kiskapukat keressen, és ismertesd föl vele: az emberek világa a pusztulásba tart, és magával rántja az élővilág jelentős részét. Ismertesd föl vele, hogy az egész civilizáció önmaga rabságában szenved: börtönbe zárta önmagát, és nem találja a kijáratot. Ugyanakkor mutass rá arra, hogy a börtön fala nem az emberi természetben, nem a genetikai vagy pszichológiai adottságokban, de nem is az isteni, kozmikus vagy misztikus végzetben keresendő. A börtön, amely fogva tart bennünket, egy kulturális börtön – vagyis kizárólag egy gondolkodásmód foglyai vagyunk: a falak a saját fejünkben vannak.

Igazold adatokkal, hogy az emberiség nem azonos azzal a civilizációval, amelynek alapdogmája: a világ eredendően káosz; a világnak szüksége van az emberre, hogy kozmosszá alakítsa. A világnak nincs szüksége az emberre, pompásan tud létezni nélküle is. Az embernek azonban szüksége van a világra, és nem tud létezni nélküle.

Mondd el, hogy a világ megmentéséhez nem környezetvédelmi programokra van szükség, hanem szemléletváltásra: annak felismerésére, hogy az ember kultúrateremtő tevékenysége során nincs fölmentve a természet törvényei alól (ahogy egyetlen más faj sincs fölmentve), hanem alájuk van rendelve. Illusztráld példákkal, hogy az emberi életnek van más lehetséges módja is, mint az a mód, ahogy most az emberiség 99,99%-a él. Mondd el, hogy lehet úgy élni, hogy az ember nem képzeli magát jó és rossz tudójának. Mondd el, hogy az életnek nincs „egyetlen helyes útja”.

Arra a kérdésre, hogy „jó, de most konkrétan mit csináljak?!” ismételd meg: az életnek nincsen egyetlen helyes útja – és ez a „mit csináljak?” kérdésre éppen úgy igaz, mint bármi egyébre. A világot nem programok juttaták vészhelyzetbe, hanem egy pusztító világkép. És ha megmenekül, nem programok fogják megmenteni, hanem egy másik világkép: olyan amely összhangban áll az élet alapvető törvényeivel. Ennek érdekében minden program jó és bevethető, noha egyetlen program sem szükséges és kötelező. A börtön fala a fejekben van: ott kel lebontani.

Röviden: Van egy jó megy rossz hír. A rossz az, hogy az emberiség ezen az úton haladva szükségszerűen elpusztul. A jó hír az, hogy az útról való letéréshez nem az emberi természetünket kell megváltoztatni (ami lehetetlen), hanem csupán a kultúránkat, ami lehetséges. Nem egyszerű, nem garantált a siker – a lehetőség azonban adott.

Szerintem.

Címkék:


Hozzászólások:


Balázs, ennek minden szava igaz - de nem vezet semmi eredményre.
Mert ezt csak egyes emberek fogják fel konkrétan - és a világnak ma ez kevés.

Ez jó egy olyan szituban, ha az ember egy új bolygóra költözne, vagy túlélője a közelgő katasztrófának. Talán.

Talán még te magad sem eszerint élsz - én biztosan nem.
Elvben igen, de a gyakrolatban nem.
Ugyanis ehhez olyan nagy foku önzetlenség kell, ami az emberi természettel, de az állatéval is sokban ellentétes. Az élet mindennapjai nem képzelhetők el az általad felsoroltak szerint önzetlenség nélkül.
És ez csak egy, amiben az emberi természetnek bizony meg kellene változni - többen még nem gondolkoztam, mert spontán válaszolok.

Egyébként is mit értesz kultúra alatt? Konkrétan mit hagynál el a maiból?

Számomra ugyanis a kulturember mindazzal az ismerettel rendelkezik, amiket felsoroltál.
A technikai eszközökkel felszerelt önző és agresszív világ az, ami a bajok okozója, de én ezt nem kultúrának nevezem.

Balázs, én pl. a Star Tereck sorozatra esküszöm (mindet láttam) mert ott megoldott a jólét és biztonságot a Földön, igazság, becsület, hit és tudás amik fontos dolgok és tényleg nagyon tanulságosak az epizódok.
De ez fikció. Az idáig vezető hogyant itt sem tudni.

De kívánom, hogy legyen neked igazad, hogy jöjjenek új emberek minden program nélkül, de másik világképpel és legyen ép, egészséges és természet uralta a világ.
Ahol az emberek tudása és ismerete megvan minden civilizált eszköz nélkül és nem a saját kárukon tanulnak és néhány évtized/évszázad múlva nem jutnak önerőből ugyanoda, ahol most vagyunk.
Én csak reménykedni tudok, hogy akiknek módjában áll nagyobb változásokat hozni, azok megteszik...



Szemléletváltás témához:

D.Q. Vonalas füzetlapon, keresztben írj (If They Give You Lined Paper, Write Sideways) egy rövid idézet a könyvböl saját fordításban:

Az emberek gyakran kérdezik tölem, hogy látok-e esélyt túlélesünkre. Valójában azt szeretnék kipuhatolni tölem, hogy tudok-e valamiféle alapot adni a reményhez.

Reménykedem, mert bizonyos vagyok benne, hogy valami rendkívüli dolog fog történni még a ti életetekben - azok életében akik három négy évtizeddel fiatalabbak vagytok nálam. Valami sokkal különösebb dologról beszélek, mint ami az én életemben történt, amibe pedig belefért a televízó megszületése, az atomok hasítása, az utazás az ürben, vagy a globális közvetlen kommunikáció az interneten kersztül. Valami, ezektöl is rendkívülibb dolog fog történni.

A ti életetekben az emberek rájönnek majd arra, hogy miképpen lehet fenntarthatóan élni ezen a bolygón - vagy lehet mégsem. Így vagy úgy, de ez bizonyosan rendkívüli lesz. Ha rájönnek hogyan kell fenntarthatóan élnünk, az emberiség olyan tapasztalatot szerez, amire jelenleg még nincs példa: a végtelenbe nyíló jövö reménye. Ha nem jönnek rá, akkor attól tartok az emebri faj rákerül azon kihalásra itélt fajok listájára, melyeket tevékenységünkkel mi magunk irtunk ki - mintegy kétszázat naponta.



Balázs, köszönöm a külön posztot. Kezdem belátni, hogy hiba konkrétumokat számon kérnem - olyan ez, mintha unszolnálak, hogy megmondd, miből készítsem el azt a valamit, amiről még nem tudni, boroshordó-e vagy varrótű. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a szemléletváltáshoz meg kell barátkozni a lemondás gondolatával.
Egyébként jó ideje van egy kényszerképzetem, hogy a világot nem az ember teszi tönkre, hanem a férfi. Rá kéne most már bízni a nőkre ezt a bolygót - de hát ez amolyan kocsmafilozófia, belátom.

Kata, igazán nem kötözködésből, de hogy lehet valaki túlélője a közelgő katasztrófának? :-)



Fernandel, kérédésedre a válasz: nem tudom.
Hiszen azt sem tudjuk, konkrétan milyen katasztrófa lesz. Egyetlen, mindent elsöprő, vagy helyenként más és más, vagy mindenhol mindenféle.
Viszont még az özönvíznek is volt túlélője...

Kata



Kata, félreértettél, én a megfogalmazás pontatlanságára utaltam. Valamely közelgő katasztrófának nincs túlélője, csak lehetséges túlélője.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta