Palackposta
Tettem egy bizonytalan ígéretet Fernandelnek, hogy leírom, mit kell szerintem elmondania egy másik embernek ahhoz, hogy megmeneküljön a világ. Tessék.
Segíts neki leküzdenie azon mélyen gyökerező késztetését, hogy kiskapukat keressen, és ismertesd föl vele: az emberek világa a pusztulásba tart, és magával rántja az élővilág jelentős részét. Ismertesd föl vele, hogy az egész civilizáció önmaga rabságában szenved: börtönbe zárta önmagát, és nem találja a kijáratot. Ugyanakkor mutass rá arra, hogy a börtön fala nem az emberi természetben, nem a genetikai vagy pszichológiai adottságokban, de nem is az isteni, kozmikus vagy misztikus végzetben keresendő. A börtön, amely fogva tart bennünket, egy kulturális börtön – vagyis kizárólag egy gondolkodásmód foglyai vagyunk: a falak a saját fejünkben vannak.
Igazold adatokkal, hogy az emberiség nem azonos azzal a civilizációval, amelynek alapdogmája: a világ eredendően káosz; a világnak szüksége van az emberre, hogy kozmosszá alakítsa. A világnak nincs szüksége az emberre, pompásan tud létezni nélküle is. Az embernek azonban szüksége van a világra, és nem tud létezni nélküle.
Mondd el, hogy a világ megmentéséhez nem környezetvédelmi programokra van szükség, hanem szemléletváltásra: annak felismerésére, hogy az ember kultúrateremtő tevékenysége során nincs fölmentve a természet törvényei alól (ahogy egyetlen más faj sincs fölmentve), hanem alájuk van rendelve. Illusztráld példákkal, hogy az emberi életnek van más lehetséges módja is, mint az a mód, ahogy most az emberiség 99,99%-a él. Mondd el, hogy lehet úgy élni, hogy az ember nem képzeli magát jó és rossz tudójának. Mondd el, hogy az életnek nincs „egyetlen helyes útja”.
Arra a kérdésre, hogy „jó, de most konkrétan mit csináljak?!” ismételd meg: az életnek nincsen egyetlen helyes útja – és ez a „mit csináljak?” kérdésre éppen úgy igaz, mint bármi egyébre. A világot nem programok juttaták vészhelyzetbe, hanem egy pusztító világkép. És ha megmenekül, nem programok fogják megmenteni, hanem egy másik világkép: olyan amely összhangban áll az élet alapvető törvényeivel. Ennek érdekében minden program jó és bevethető, noha egyetlen program sem szükséges és kötelező. A börtön fala a fejekben van: ott kel lebontani.
Röviden: Van egy jó megy rossz hír. A rossz az, hogy az emberiség ezen az úton haladva szükségszerűen elpusztul. A jó hír az, hogy az útról való letéréshez nem az emberi természetünket kell megváltoztatni (ami lehetetlen), hanem csupán a kultúránkat, ami lehetséges. Nem egyszerű, nem garantált a siker – a lehetőség azonban adott.
Szerintem.
Címkék: Világ+ember