Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia


Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
vasárnap, július 08, 2007
18:21 Apró, hétköznapi megkülönböztetések
Címkék: Melegség Hozzászólások:
Borzasztóan sajnálom, Balázs igazad van és volt. Nem azért sajnálom, mert így nekem nincs igazam. Hanem azért, mert rá kellett jönnöm, hogy amit én mondtam (hogy a homoszexualitás mindenféle szexualitáshoz hasonlóan magánügy), az csak egy ideális világban állná meg a helyét.
Borzasztóan sajnálom, Balázs igazad van és volt. Nem azért sajnálom, mert így nekem nincs igazam. Hanem azért, mert rá kellett jönnöm, hogy amit én mondtam (hogy a homoszexualitás mindenféle szexualitáshoz hasonlóan magánügy), az csak egy ideális világban állná meg a helyét.
Miért legyen természetes a pincérnek, hogy két fiútól ne kérdezze meg ki lesz a számlakiegyenlítő? Ha egy fiú, és egy lány leül egy étteremben enni, inni, legtöbbször a fiú fizet, még ha nem is egy pár, de két fiú esetében...? Nem tudja a pincér ki a lány...én sem tudnám. A kulcs mégis csak a zárba való...
Balázs, hadd nyugtassalak meg: míg volt pénzem, többször előfordultam nővel étteremben, sörözőben, és többnyire megkérdezték a fentieket.
Kedves Fernandel, azt remélem, hogy abban a kontextusban, ahol ezt a kifejezést (leben lassen)használtam, nem hagytam kétséget afelől, hogy semmi támadó, diszkriminatív, agresszív tartalmat, asszociációt nem képzeltem hozzá. Nekem egy nagyon is pozitív asszociáció fűződik hozzá elsőként, a Cabaret című film egy jelenete, ott hangzik el, hogy: "Why cannot the world leben und leben lassen, live, and let live?" (remélem, emlékszel a jelenetre)
Jé tényleg. Annyira elmerültem az önkritikában, hogy elmulasztottam megkérdezni, hogy tulképp mi is a baj a "leben und leben lassen"-nel. Bocs, ez egy valódi kérdés. Lehet, hogy túl ártatlan vagyok?
A kérdés jogos: én sem tudom, hogy milyen kellemetlen asszociációm kellene hogy támadjon az "élni és élni hagyni" kifejezés kapcsán.
Kedves Tomi!
Ha már úgyis előkerült, hogy gyakran különböző neműeknél megkérdezik, egyben számolhatják-e, megjegyzem, hogyha egy másik lánnyal vagyok, akkor meg sokszor nem kérdezik meg, hanem automatikusan egyben számolják. Valszeg hely és pincérfüggő (is). Ettől még persze a tendencia létezhet, és az is kétségtelen, hogy ezer olyan helyzet van, mikor egy lány+fiú esetében legalábbis a feltételezés megvan, hogy lehetnek egy pár, két fiúnál és két lánynál pedig fel sem merül. Ezzel nehezen lehetne vitába szállni.
Érdekes: nekem az a tapasztalatom, hogy ha egy közelítőleg egykorú férfi-nő páros fogyaszt valahol valamit, alapértelmezett, hogy egybe számolják az egészet, nem kérdeznek rá, hogy egybe vagy külön.
Jo. Ha feltetlenul keseregni akartok, hat keseregjetek. Csak ez egy kicsit olyan, hogy keressunk valamit, hogy egy kicsit megint lehessunk szomoruak. De ezert egyutterzest varni? Es en nem azt mondom, hogy " nem, rosszul tudod: ez nem fájt neked.", hanem azt: ha ez fajt neked, akkor tul sok idod a jut a kakan is csomot keresni.
Malacka, nem kesergésről volt szó, és nem arról, hogy burkolt támadást tételeztek volna fel. Csak éppen arról, hogy mennyivel egyszerűbb a társadalmi konvencióknak megfelelő életet élni, olyat, amilyet a többség él, mint bármely kisebbséghez tartozni, akár kényszerűség, akár tudatos választás sorolt az adott kisebbséghez.
Eszternek, Balázsnak: a leben und leben lassen ugyanúgy a náci ideológia, illetve propaganda szlogenje volt, mint a Lebensraum vagy nálunk (tudomásom szerint) a rögvalóság.
Kedves Eszter!
Én abban nem vagyok biztos, hogy egy pincér számára természetesnek kéne legyen, hogy az egyik asztalnál, ahol több azonos nemű személy ül, ők melegek. De ha melegek is, akkor össze tartoznak-e vagy csak baráti beszélgetésre ültek be. Szóval szerintem azért ez erős. Ha egy nagyjából azonos korú, ellentétes nemű pár ül be, akkor az általában elfogadott - általános udvariasságra épülő - formaság, hogy a férfi fizet. Ehhez még szerelmespárnak sem kell lenni. Ugyanakkor kicsit viccesen hangzik, hogy Balázsnak mekkora tapasztalata van a női-férfi párosokról, éttermekben... :-P
Én úgy tapasztaltam, leggyakrabban különneműeknél is megkérdezik, kivéve, ha nagyon nyilvánvaló, hogy család (pl. kicsi gyerekek vannak velük). Különben ha egyikőtök nő lenne, akkor hogy esne neki, hogy a pincér átnéz rajta és feltételezi, hogy a pasi fizet helyette? Speciel én is ki tudom fizetni az ételemet, és nem a picsámból élek (már elnézést...)
Nem az a kérdés, hogy hogy esne, és hogy az jobb lenne-e, hanem hogy mi van. A szexizmus és a homofóbia édestestvérek. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |