Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, július 29, 2007
18:00
 
Eucharisztia


Amikor a Wikipédián a Szondi-teszt c. szócikkem kiemelt lett, már leblogoltam, mi is az a kiemelt szócikk. A lényeg az, hogy a lexikonban van egy csomó (momentán kb. 66 ezer) szócikk, és ezek között van nem csomó (momentán kb. 150) olyan, amely elvileg megfelel a legmagasabb kritériumoknak: szép, hosszú, gazdag, részletes, forrásokkal ellátott, elfogulatlan stb.

Márciusban az Eucharisztia c. szócikk (amelynek úgy a 97%-a az én művem) ún. kiemelt szavazáson volt: ez azt jelenti, hogy mindenki elolvashatja és véleményezheti, hogy támogatja-e vagy ellenzi, hogy megkapja a kiemelt státuszt. A cikk egyértelmű támogatást élvezett. Ez többek között talán annak volt köszönhető, hogy igyekeztem a lehetőségek szerint ökumenikusra venni a figurát. Noha a protestantizmusnak – decentralizáltságából adódóan szükségszerűen – nincs koherens Eucharisztia-tana (csak egymára többé-kevésbé hasonló teológiai és liturgikus irányzatok vannak), a cikket aggályos precizitással igyekeztem úgy írni, hogy az ne sérthesse a nemkatolikus keresztények érzékenységét.

Azonban egy úriember – aki korábban már tanúbizonyságát adta elkötelezett homofóbiájának, és aki tisztában volt azzal, hogy a cikk fő szerzője én vagyok – véresen agresszív módon nekiesett a cikknek, és olyan módon kezdte gyalázni (rosszindulattal vádolva a szerzőt, katolikus elfogultsággal, a protestánsok szándékos gyalázásával stb.), hogy az ennek nyomán kialakult szerkesztési háború két látványos következménnyel is járt. Az egyik az volt, hogy az Eucharisztia szócikket az adminisztrátorok hosszú hónapokra zárolták: ez azt jelenti, hogy az adminokon kívül senki eleven ember nem nyúlhatott hozzá a szöveghez. A másik az, hogy elegem lett a Wikipédiából, és elhúztam onnét a francba. Azóta (többnyire név nélkül) legfeljebb egy-két apróbb hibajavítással járultam hozzá a projekthez. De úgy döntöttem: a megtépázott idegeimnek nem való, hogy ilyen helyeken veressem szét a pofámat.

Telt-múlt az idő: látom ám, amikor inkognitóban arra járok, hogy mocskos szájú homofób barátunk menet közben kikopott a szerkesztésből. És mit tesz Isten, az inkriminált cikket ismét jelölték kiemelt szavazásra. A március óta eltelt időben a (Wordben 12-es Times betűkkel 11 oldalt kitevő) szövegbe összesen talán ha 2–3 mondat került. A szavazási procedúra ismét lezajlott, ezúttal eredményesen. Az Eucharisztia szócikk tegnap megkapta a kiemelt státuszt.

Lassan megtanulhatnám, hogy ne értékeljem túl a minősítéseket, osztályozásokat – ennek ellenére örülök neki és némileg büszke vagyok.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Kedves Balázs!
Szoktalak olvasni, de sose teszek megjegyzést, de most igen. Protestáns lelkészként teszem. Elolvastam az eucharisztiáról szól bejegyzésed a wikip-án és szeretném, ha tudnád, hogy sajnos nem teljes, amit a rólunk protestánsokról írsz.
1, Először is, bár az úrvacsora név valóban elterjedtebb, de mi is használjuk az eucharisztia szót (még mi kemény nyakúak is:-)).
2, A kálvini és ezen kersztül a református úrvacsora tanról írt bejegyzésed több ponton téves. Az úrvacsora szerves része az istentiszteletünknek!!!!!!!!!!!!!!!
Kálvin minden vasárnapi istentisztelet szereves részeként kívánta ünnepleni az úri szent vacsorát. Nálunk és lassan a legtöbb gyülekezetben havonta van, plussz ünnepekor így évi 20-22 alkalommal!!! Újra hagsúlyozom reformátusként a szerves részének tekintjük, ahol az igehirdetésben a szavakban, az úrvacsorában jelekben, szemünk előtt van az evangélium.
2, A másik általános elterjedt nézett, hogy a reformátusok emlékvacsorának tekintik az úrvacsorát. Könyörgöm, nem! És újra csak nem! Az orthodox és református tanítás az úrvacsoráról nagyon közel van egymáshoz, mert az epiklézis, a Szent Lélek munkája az, amire hangsúly kerül. A Szent Lélek által részesedik a hívő Krisztus testében és vérében.
Az úrvacsorai liturgia első kérdése így hangzik:
"Hiszitek-e, hogy ebben a sákramentumban adja nekünk az Úr Jézus Krisztus a Szent Lélek által az Ő szent testét és vérét, büneink bocsánatára és lelkünk örök üdvösségére?" A kérdés önnmagáért beszél.
Kedves Balázs, kérlek nézz utána ennek egy kicsit, lehet, hogy bővíteni kellene azt a szó cikket. Úgy érzem te tényleg sokat adsz az ökumeniznusra (helyesen), ezért bátorkodtam írni.
Egy kemény nyakú pásztor



Ja és még egy dolog, amit elnézést de szóvá kell tennem. Ezt írod: "Noha a protestantizmusnak – decentralizáltságából adódóan szükségszerűen – nincs koherens Eucharisztia-tana". Egyrészről semmi köze nincs a decentralizáltságnak az eucharisztia/úrvacsora tanhoz, de a keresztséghez stb. sem. A két "nagy" magyarországi protestáns felekezetnek van "koherens" tanítása az úri szent vacsoráról.
Újra a keménnyakú szólt:-)



Kedves Keménynyakú! :)

"mi is használjuk az eucharisztia szót"

A szócikk nem állítja, hogy nem használjátok. Azt írja, hogy "a szokásos kifejezés" az úrvacsora. Te meg azt írod, hogy "elterjedtebb". Akkor mi a gond?

"Az úrvacsora szerves része az istentiszteletünknek! [...] Nálunk és lassan a legtöbb gyülekezetben havonta van, plussz ünnepekor így évi 20-22 alkalommal!!!"

Egy évben azonban 52 vasárnap van, nem 20-22. És amíg az eucharisztikus szertartás 52 miséből 52-nek elengedhetetlen része (értsd: anélkül a cselekmény egyszerűen nem mise), addig az úrvacsoraosztás nélküli protestáns istentisztelet is istentisztelet. Függetlenül attól, hogy egyes gyülekezetekben, ill. egyes lelkipásztorok és igehirdetők tanítása nyomán mennyire átütő az eucharisztikus lelkiség.

"A másik általános elterjedt nézett, hogy a reformátusok emlékvacsorának tekintik az úrvacsorát. Könyörgöm, nem!"

Az "emlékvacsora" kifejezés nem is szerepel a cikkben. (Noha a zwingliánus felfogásnak megfelelne.)

"semmi köze nincs a decentralizáltságnak az eucharisztia/úrvacsora tanhoz, de a keresztséghez stb. sem. A két "nagy" magyarországi protestáns felekezetnek van "koherens" tanítása az úri szent vacsoráról."

Az lehet, csakhogy a protestantizmus nem a "két 'nagy' magyarországi protestáns felekezetből" áll. Hozzávetőleg négyszázhuszonkilencezer-hetvenhárom különböző protestáns felekezet van a világon. De lehet, hogy csak kilencvenöt. Mindegy: a lényeg a "különböző" szón van. Mivel a protestantizmus eo ipso tagad bármiféle központi Tanítóhivatalt (hiszen a szentlélek mindenkinek személyesen magyarázza az Igét, és nincs más közvetítő csak Krisztus), így nem lehet "központi protestáns dogmatikáról" beszélni. Párbeszéd persze van, egységre törekvés van -- de ez nem ugyanaz, mint amikor jogi eszközökkel (is) biztosítják, hogy a világ minden táján minden katolikus templomban minden pap ugyanazt az eucharisztia-tant hirdesse.

Mindazonáltal, amint írtam, a Wikipédia aktív szerkesztéséből kiszálltam, úgyhogy a szöveghez bizonyosan nem nyúlok. Téged azonban ez ne tartson vissza: a Wikipédia per definitionem bárki által szerkeszthető lexikon.



Kedves Balázs!
Csak egy pár megjegyzés.
1, Ha azt írod, hogy a protestanizmusnak nincs koherens tanítása az úrvacsoráról, akkor arra szerintem nem az a válasz, hogy van kismilliötszázezer protestáns egyház (bocsánat egyházi jellegű közösség), hanem bele kell olvasni Kálvin vagy Luther egyértelmű tanításába vagy a két felekezet hitvallásaiba és ki kell mondani hogy van.
2,A Magyarországi Református Egyháznak van Zsinata,amely a két hitvallásunkat a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást elfogadta. Ezt azért hangsúlyozom, hogy van egységes tanítás pl a sákramentumokra nézve. Nem úgy van, hogy minden egyes személy, vagy gyülekezet (kongregacionalista módra), maga állapítja meg hitvallását.Így van központi református dogmatikánk. Ezt jogi eszközel is garantálják, ez az egyházfegyelem, ha valaki mást tanít és gyakorol, például alámerít, az ellen eljárás indulhat.
3, Tény hogy egyenlőre úton vagyunk a cél felé, hogy minden vasárnap legyen úrvacsora. De újra mondom, a református tanítás Kálvin alapján vallja, hogy minden vasárnapi istentiszteleten ünnepelni kellene az úri szent vacsorát. Tehát, ha te egy tanításról írsz az úrvacsoráról, akkor árnyaljuk ezzel a képet. Ökumenikus emberként sok római katolikus pap barátom van. Látom, hogy falvak sokaságából az 52 vasárnapból, kb a felén van mise.

A hozzászólásom talán abból is fakadt, hogy éppen tegnap aludt nálam két kispap barátom és a velük való beszélgetés megerősítette, azt a tapasztalatom, hogy még ezen a szinten is sok római katolikus nincs tisztába a református úrvacsora tanról. Én itt a képet kívántam színesebbé tenni.
Testvéri szeretettel
keménnyak



Kedves Keménynyak!

1.) Azokban a falvakban, ahol a katolikus templomokban paphiány miatt nincs minden vasárnap mise, a "helyette" tartott igeliturgiát még véletlenül sem hívják misének -- mert nem az. Nem "csonka mise", nem "nem teljes mise", hanem egyszerűen nem mise. A mise nem "akkor a legjobb" vagy "úgy az igazi", ha van benne eucharisztikus liturgia: a mise akkor és csak akkor mise, ha van benne eucharisztikus liturgia.

2.) A kommentjeidben a protestantizmust azonosítod a református egyházzal és az evangélikus egyházzal. Ezzel két gond van.

a) Ha a két egyház azonos lenne, akkor nem két egyház lenne, hanem egy. Utolsó információim szerint a lutheri és a kálvini eucharisztia-tan nem azonos.

b) A protestantizmus nem azonosítható a két nagy magyarországi történelmi egyházzal. A Magyarországi Református Egyháznak nyilván van központilag elfogadott teológiája -- ez azonban egy csöppet sem kötelezi jogilag -- teszem azt -- a holland vagy a svájci református egyházakat (a neoprotestáns egyházak tömegéről nem is beszélve).

Ha az egyik ország református zsinatának határozata kötelezné a másik országét, akkor, csak a pplda kedvéért, vagy Magyarországon is összeadná a református egyház a meleg párokat -- vagy külföldön sem.



Kedves Balázs!
Beszéltem én csonka miséről meg hasonló? Egyátalán nem!
A két megnevezet hitvallás "nemzetközi" menj rá a református honlapra és ott látni fogod, hogy a világ számtalan országában a legtöbb református egyház számár ez az általános hitvallás. Az úrvacsoráról így ugyanazt valljuk.
Nem azanosítom egy az egyben a protestantizmust a református egyházzal, sehol nem írtam ilyet.
Emlékszel az írtam, hogy a protestaniznuson belüli református egyháznak van dogmatikuja, és kiforrott úrvacsora tana.
Azért tisztul a kép.
k.nyak



"protestaniznuson belüli református egyháznak van dogmatikuja, és kiforrott úrvacsora tana"

Azt, hogy a református egyháznak van, egy pillanatig se cáfoltam! Csupán annyit állítottam -- és állít a Wikipédia-cikk --, hogy a protestantizmusnak mint olyannak nincs.



Fejlődtök, keménnyakú, ez tény! A Heidelbergi Kátéban még azt írtátok, disznó eretnekek, hogy a katolikus mise "kárhozatos bálványozás"!! Te meg már kispapokkal barátkozol és azt akarod beadni, hogy nincs akkora különbség a katolikus és a református tanítás között az Eucharisztiáról!
"Irtsd ki Édesanyánk az eretnekséget,
magyar nemzetedből a hitetlenséget..." Ezzel a szép könyörgő énekkel esdekel a magyar katolikus egyház, magyarok Nagyasszonyához, a Boldogságos Szűz Máriához, hogy újra egy legyen hitében a magyarság, "egy akol - egy pásztor", a katolikus hitben legyen egy Mária Országának népe!! Ti pedig térjetek meg, vagy húzzatok el innét!!



Ajvé, ennek a kommentnek a stílusa nagyon hasonlít az Igaz Magyar Ember által írottak stílusához. :-/

Remélem, egyértelmű mindenkinek, hogy ez a kiközösítő hangvétel tőlem teljesen idegen.



Keménnyakú katolikusnak: Szűz Mária, akinek az országot ajánlod, (szerinted nyilván sajnos) zsidó asszony volt...és (szerinted nyilván sajnos) a fia is zsidónak született...



Kedves Balázs!
Jó volt veled beszélgetni erről a témáról. Nekem mindig öröm más felekezetű keresztyénekkel körbe járni - szeretettel és megbecsüléssel- egy-egy témát.
A protestáns megjelőlés gyűjtőfogalom és egy fogalomnak valóban nincsenek tanításai a legkülönbözőbb dolgokra. A gyűjtőfogalmon belüli különböző egyházaknak azonban van /lehet kiforott, dogmatikailag alá támasztott tanítása lp. az úrvacsoráról.
Keménynyakú római katolikus barátom! Bizonyosan mégjobban elszomorodsz, ha azt is eléd tárom, hogy csupán az elmúlt évben két r.k. pap szolgált nálunk a gyülekezetbe, sőt még egy orthodox is. Botrány úgy-e? Képzeld a római katolikus városmisszión pedig még mi is szolgálni fogunk. Csak nehogy akkor csapjon le ránk az ítélet, mert még lehet, hogy te is megsérülsz. Az meg egyenes felháborító, hogy két püspököddel kiváló barátságban vagyok. Lehet, hogy a te plébánosod is jó barátom? Akkor nagyon vigyáz kinek a kezéből veszed el az eucharisztiát! Mint jó cserkész ajánlom: "Légy résen!"
Miriámot, ezt nagyszerű, az engedelmességben és hitben örök példaként elöttünk álló zsidó nőt, aki Jesua édesanyja lett kár volt indulatoktól teljes gondolataiba belekeverned, ennél jobban tisztelhetnéd őt.
református keménnyak



Kedves Balázs!

Ne írj olyan, hogy "szétveretni a pofámat a Wikipédián", hisz sok ember szeretett meg téged ott, és álltak ki melletted. Viták mindig vannak, de hál'Istennek a statisztika azt mutatja, hogy gyorsan kiszóródnak az olyan "szerkesztők" amilyenekkel neked is vitád volt. Visszavárunk.

Egy Wikipédia szerkesztő



Kedves Balázs, és kedves keménynyak!

Mindkettőtök véleményére kiváncsi vagyok a történetemmel kapcsolatban.

Vasárnap elkísértem a férjem a református istentiszteletre. Katolikus vagyok, ő református, néha ide, néha oda megyünk vasárnap délelőtt szertartásra. Az elmúlt vasárnap azonban felálltam és eljöttem.
Miután felolvasta a lelkész a heidelbergi káté 80. kérdését, és a választ...
Sértve, és mélyen megbántva éreztem magam. Hogy lehet ilyet ma felolvasni? A vasárnap a megbékélésnek lenne a napja.
Nem hírdettem keresztes háborút itthon a vasárnapi ebédnél, de azóta is sokszor jut eszembe ez a kényes incidens.
Mi a véleményetek?
Riva



Én nagyon bölcs dolognak tartom, hogy nem hirdettél keresztes háborút az ebédnél emiatt. Senkit sem lehet felelősségre vonni azért, amit más valaki mondott. Akkor sem, ha az illetővel egy csapatban játszik, uram bocsá', ő a csapatkapitány.

Persze az, hogy a Heidelbergi Kátéban vagy egy püspökkari körlevélben mi van leírva, az tény. Az adott lelkésznek vagy papnak elvileg kötelessége, hogy azt úgy, abban a formában hozza a hívek tudomására, ahogy az ott van. És persze adódnak papok és lelkészek, akik ezt lelkiismereti okokból nem teszik meg. Például ismerek olyan papot, aki a katolikus püspökkari körlevelek homofób, a melegek ellen uszító és rágalmazó kitételeit egyszerűen kihagyja a körlevél felolvasásakor.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta