Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, július 27, 2007
14:41
 
Gumilövedék


A szájpadlásán keresztül műtötték ki arcüregéből a gumilövedéket, bal szemére teljesen megvakult az a szakmunkás, akit a Dob utcában lőttek meg a rendőrök tavaly október 23-án, a Fidesz nagygyűlése után. Azóta a munkahelyét elveszítette, élettársa pedig szakított vele és kitette a lakásából. Nagy László most alkalmi munkákból él és ideiglenesen egy barátjánál húzza meg magát. Az ügyészség nem talált tettest, az áldozat kártérítési pert indít a rendőrség ellen.

Ezt a hírt az előző, Harry Potter-témájú posztomhoz írta be kommentként Micimacsó, azzal a felkiáltással, hogy „Ilyenekre miert nem reagalsz sosem? Miert mindig csak a masik oldalt latod???”. Majd hozzátette: „...kicsit egyoldaluan kezeled a politikat. Arra utaltam egyebkent, ha szerinted a baloldalt, vagy legyen ballib. oldalt eri serelem, akkor termeszetesen kezdesz egy uj blogbejegyzest.”

Mondjuk nem értem azóta sem, hogy ez az egész hogy jön Harry Potterhez; meglehetősen ízléstelennek tartok egy ilyen témájú kommentet egy ilyen témájú poszthoz, de hát nem mindenkinek volt gyerekszobája. Ami a lényeget illeti: kommentben azt válaszoltam Micimacsónak, hogy nem hagyom magam zsarolni: ha tényleg érdekli a véleményem a kérdésről, akkor kérdezze meg úgy, hogy a megfogalmazásában ott legyen a minimális emberi tisztelet. Ezt nem tette, de hát ismétlem: nem mindenkinek volt gyerekszobája. És arra gondoltam: végeredményben miért ne hagyjam magam zsarolni? Megengedhetem magamnak. Hát tessék, a véleményem.



Nagy László szakmunkásról nem tudok semmit. Azt sem, hogy tüntetőként volt-e kint az utcán vagy egyszerű járókelőként. Azt sem, hogy milyen a politikai hovatartozása, miben hisz, miben kételkedik, mi a kedvenc színe, szereti-e a sört és/vagy szereti-e a virágokat. A hírből az sem derül ki(!), hogy munkahelye elvesztése és párkapcsolati krízise következménye-e a történteknek, vagy teljesen független tőle. (Hallottam már ugynais olyan emberről, akinek nem lőtték ki a szemét, és mégis szakítottak vele, mégis utcára került.)

Mindez mindegy is.

Ha valaki elveszíti a szeme világát, az az illető számára tragédia. Ha összeomlik az egzisztenciája, az is tragédia. Ha mindez együtt van, akkor pláne. Ezen nincs mit szépíteni, árnyalni. Ez nem politikai kérdés. Ha azt a bal szemet nem egy eltévedt gumilövedék, hanem egy eltévedt pezsgősdugó lövi ki, Nagy László személyes tragédiája ugyanekkora lenn. Nem kisebb és nem nagyobb. És ismétlem: ebből a szempontból a körülmények irrelevánsak. Ha Nagy László azért ment ki aznap az utcára, hogy szívjon egy kis őszi levegőt vagy vegyen az éjjel-nappaliban fél kiló kenyeret; avagy ha Nagy László (nem-büntethetővé kozmetikázott) nyilaszászlóval a nyakában épp kockaköveket hajigált embertársaira, miközben kukákat meg autókat gyújtott fel – mindegy. Az első esetben sem „súlyosabb”, ami történt vele, és az utóbbi esetben sem lehet azt mondani, hogy „megérdemelte”. „Ha valaki elveszíti a szeme világát, az az illető számára tragédia. Ha összeomlik az egzisztenciája, az is tragédia. Ha mindez együtt van, akkor pláne.” Akkor is, ha a világ legjobb emberéről van szó, akkor is, ha véres kezű gyilkosról. Nincs különbség.

2006 őszén Magyarországon szerintem mindenki félt (leszámítva néhány száz kalandort, aki végre fontosnak érezhette magát). Politikai hovatartozástól függetlnül: bal- és jobboldaliak. Féltünk kimenni az utcára. Hogy mi volt a félelm tárgya? Molotov-koktél? Tűzvész? Lincselés? Akasztás? Gumilövedék? Kockakő? Vízágyú? – Nem lehetett tudni, mi lesz, akár csak másnap, vagy akár félóra múlva. Aki (bármelyik oldalról) azt állítja, hogy ez egy politikailag tiszta és egyértelmű helyzet volt, az végletesen egyoldalú: vagy naiv, vagy fanatikus (szinte mindegy: számomra mindkettő ijesztő).

Nem igaz az a narratíva, amely szerint a gazdasági csúcsokra „döbörgő” diadalmenetben kapaszkodó, békés Magyarországon egyszer csak teljesen váratlanul, minden előzmény (és minden ok) nélkül megjelentek szélsőjobboldali huligánok, és elkezdtek gyújtogatni. Azonban nem igaz az a narratíva sem, amely szerint a békés Magyarországon egyszer csak teljesen váratlanul, minden előzmény (és minden ok) nélkül megjelentek a rendőrök, és elkezdték gumilövedékekkel kilőni a jobboldali szavazók bal szemét.

Voltak előzményei október 23-ának, mint ahogy voltak előzményei szeptember 19-ének. És voltak előzményei az őszödi beszédnek. Volt előzménye annak, hogy Gyurcsány egyáltalán miniszterelnök lett – mint ahogy volt előzménye annak, hogy Orbán az lett. Az, hogy Magyarországon 1994 és 1998 között minden ideális volt, aztán jött a csúnyacsúnya Fidesz, és egyszerre pokol lett minden: baromság. Az, hogy Magyarországon 1998 és 2002 között minden ideális volt, aztán jött a csúnyacsúnya MSZP, és egyszerre pokol lett minden: baromság.

Pontosabban: nem „baromság”, hanem kampányszöveg. Ennek is megvan a létjogosultsága: attól függ, mi a cél. Ha szavazókat akar gyűjteni valaki, akkor az a célja, hogy szavazókat gyűjtsön. Ha meg akarja érteni, hogy mi az igazság, hogy hogyan lettek ilyenek a dolgok – akkor nem elégedhet meg az efféle populista, sommás magyarázatokkal. Az 1994-es választásokat nem lehet megérteni 1944 nélkül, azt pedig nem lehet megérteni a megelőző kétezer év nélkül. Továbbá a kétezer évvel ezelőtti történelmi-politikai-kulturális helyzet sem az égből pottyant, nem „egyszer csak lett”, hanem ugyanúgy előzményei voltak, és ezek az előzmények visszanyúlnak a civilizációnk gyökeréig.

Ha egy szerkezet eleve hibás, akkor hiába várjuk, hogy majd jól fog működni. Nem fog. Ahogy a régi mondás tartja: a szar attól szar, hogy szar. 2006. október 23-ának magyarországi eseményei (és az azt megelőző, ill. követő események) minőségileg nem különböznek azoktól az eseményektől, amelyek a civilizációnk (nem az emberiség!) útját végigkísérték. Nem különböznek, és nem is függetlenk. Tünetek: ahogy az influenzának is van számos tünete. Balga lenne az, aki a végtagnehézségben, a köhögésben és a lázban nem látná meg az összefüggést.

A tünetek nem fognak eltűnni, amíg a kórokozó a szervezetben van. A civilizációs tünetek sem fognak eltűnni, amíg ugyanazt a civilizációs játékot játsszuk, amit tízezer éve elkezdtünk – föladva hirtelen azt a játékot, amit korábban hárommillió évig játszottunk sikeresen. Nem fognak eltűnni, akármelyik párt lesz is hatalmon. És ismétlem: aki nem hajlandó az ilyen szintű összefüggéseket meglátni (aki ezt „fölösleges dumának”, „mellébeszélésnek”, „a dolgok elkenésének” stb. tartja), azt nem az igazság érdekli, hanem a saját pártjának a sikere.

Mi a véleményem a történtekről? Az, hogy olyan környezetben szeretnék élni, ahol nem kell félnem. Sem a származásom, sem a hitem, sem a politikai meggyőződésem, sem a szexuális orientációm miatt. Ahol nem kell félnem sem gumilövedéktől, sem kockakőtől. Továbbbmegyek: olyan környezetben szeretnék élni, ahol ismeretlen fogalom a szorongás, a bizalmatlanság, a korrupció, az elnyomás, a hierarchia, a pénz(!), a kulcs(!!).

Nem a mennyországról beszélek és nem a „lelkek megtisztulásáról”. Az ember évmilliókon keresztül bizonyította, hogy képes ilyen társadalmi formációban élni. Megvalósítható volt régen, és megvalósítható ma is. Nem kell hozzá megvilágosodni, csupán kézbe venni néhány régi fogalmunkat, és használat előtt felrázni őket.

Ami pedig a gumilövedéket és a kockakövet illeti: annak, repüljön bármilyen irányba, soha nincs igaza.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Én is ilyen világban szeretnék élni. Van valami javaslatod, hogyan lenne ez elérhető? Vagy legalábbis, hogy mit tehetünk érte a saját személyiségünk fejlesztésén kívül?
Ismaelita



"A világot nem régi szemléletű emberek fogják megmenteni új programokkal. Ha a világ megmenekül, új szemléletű emberek fogják megmenteni - programok nélkül." (D. Q.)

Ennél okosabbat nem tudok. A szemléletváltozásból és -változtatásból pedig kivehetjük a részünket.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta