Gumilövedék
A szájpadlásán keresztül műtötték ki arcüregéből a gumilövedéket, bal szemére teljesen megvakult az a szakmunkás, akit a Dob utcában lőttek meg a rendőrök tavaly október 23-án, a Fidesz nagygyűlése után. Azóta a munkahelyét elveszítette, élettársa pedig szakított vele és kitette a lakásából. Nagy László most alkalmi munkákból él és ideiglenesen egy barátjánál húzza meg magát. Az ügyészség nem talált tettest, az áldozat kártérítési pert indít a rendőrség ellen.
Ezt a hírt az előző, Harry Potter-témájú posztomhoz írta be kommentként Micimacsó, azzal a felkiáltással, hogy „Ilyenekre miert nem reagalsz sosem? Miert mindig csak a masik oldalt latod???”. Majd hozzátette: „...kicsit egyoldaluan kezeled a politikat. Arra utaltam egyebkent, ha szerinted a baloldalt, vagy legyen ballib. oldalt eri serelem, akkor termeszetesen kezdesz egy uj blogbejegyzest.”
Mondjuk nem értem azóta sem, hogy ez az egész hogy jön Harry Potterhez; meglehetősen ízléstelennek tartok egy ilyen témájú kommentet egy ilyen témájú poszthoz, de hát nem mindenkinek volt gyerekszobája. Ami a lényeget illeti: kommentben azt válaszoltam Micimacsónak, hogy nem hagyom magam zsarolni: ha tényleg érdekli a véleményem a kérdésről, akkor kérdezze meg úgy, hogy a megfogalmazásában ott legyen a minimális emberi tisztelet. Ezt nem tette, de hát ismétlem: nem mindenkinek volt gyerekszobája. És arra gondoltam: végeredményben miért ne hagyjam magam zsarolni? Megengedhetem magamnak. Hát tessék, a véleményem.
Nagy László szakmunkásról nem tudok semmit. Azt sem, hogy tüntetőként volt-e kint az utcán vagy egyszerű járókelőként. Azt sem, hogy milyen a politikai hovatartozása, miben hisz, miben kételkedik, mi a kedvenc színe, szereti-e a sört és/vagy szereti-e a virágokat. A hírből az sem derül ki(!), hogy munkahelye elvesztése és párkapcsolati krízise következménye-e a történteknek, vagy teljesen független tőle. (Hallottam már ugynais olyan emberről, akinek nem lőtték ki a szemét, és mégis szakítottak vele, mégis utcára került.)
Mindez mindegy is.
Ha valaki elveszíti a szeme világát, az az illető számára tragédia. Ha összeomlik az egzisztenciája, az is tragédia. Ha mindez együtt van, akkor pláne. Ezen nincs mit szépíteni, árnyalni. Ez nem politikai kérdés. Ha azt a bal szemet nem egy eltévedt gumilövedék, hanem egy eltévedt pezsgősdugó lövi ki, Nagy László személyes tragédiája ugyanekkora lenn. Nem kisebb és nem nagyobb. És ismétlem: ebből a szempontból a körülmények irrelevánsak. Ha Nagy László azért ment ki aznap az utcára, hogy szívjon egy kis őszi levegőt vagy vegyen az éjjel-nappaliban fél kiló kenyeret; avagy ha Nagy László (nem-büntethetővé kozmetikázott) nyilaszászlóval a nyakában épp kockaköveket hajigált embertársaira, miközben kukákat meg autókat gyújtott fel – mindegy. Az első esetben sem „súlyosabb”, ami történt vele, és az utóbbi esetben sem lehet azt mondani, hogy „megérdemelte”. „Ha valaki elveszíti a szeme világát, az az illető számára tragédia. Ha összeomlik az egzisztenciája, az is tragédia. Ha mindez együtt van, akkor pláne.” Akkor is, ha a világ legjobb emberéről van szó, akkor is, ha véres kezű gyilkosról. Nincs különbség.
2006 őszén Magyarországon szerintem mindenki félt (leszámítva néhány száz kalandort, aki végre fontosnak érezhette magát). Politikai hovatartozástól függetlnül: bal- és jobboldaliak. Féltünk kimenni az utcára. Hogy mi volt a félelm tárgya? Molotov-koktél? Tűzvész? Lincselés? Akasztás? Gumilövedék? Kockakő? Vízágyú? – Nem lehetett tudni, mi lesz, akár csak másnap, vagy akár félóra múlva. Aki (bármelyik oldalról) azt állítja, hogy ez egy politikailag tiszta és egyértelmű helyzet volt, az végletesen egyoldalú: vagy naiv, vagy fanatikus (szinte mindegy: számomra mindkettő ijesztő).
Nem igaz az a narratíva, amely szerint a gazdasági csúcsokra „döbörgő” diadalmenetben kapaszkodó, békés Magyarországon egyszer csak teljesen váratlanul, minden előzmény (és minden ok) nélkül megjelentek szélsőjobboldali huligánok, és elkezdtek gyújtogatni. Azonban nem igaz az a narratíva sem, amely szerint a békés Magyarországon egyszer csak teljesen váratlanul, minden előzmény (és minden ok) nélkül megjelentek a rendőrök, és elkezdték gumilövedékekkel kilőni a jobboldali szavazók bal szemét.
Voltak előzményei október 23-ának, mint ahogy voltak előzményei szeptember 19-ének. És voltak előzményei az őszödi beszédnek. Volt előzménye annak, hogy Gyurcsány egyáltalán miniszterelnök lett – mint ahogy volt előzménye annak, hogy Orbán az lett. Az, hogy Magyarországon 1994 és 1998 között minden ideális volt, aztán jött a csúnyacsúnya Fidesz, és egyszerre pokol lett minden: baromság. Az, hogy Magyarországon 1998 és 2002 között minden ideális volt, aztán jött a csúnyacsúnya MSZP, és egyszerre pokol lett minden: baromság.
Pontosabban: nem „baromság”, hanem kampányszöveg. Ennek is megvan a létjogosultsága: attól függ, mi a cél. Ha szavazókat akar gyűjteni valaki, akkor az a célja, hogy szavazókat gyűjtsön. Ha meg akarja érteni, hogy mi az igazság, hogy hogyan lettek ilyenek a dolgok – akkor nem elégedhet meg az efféle populista, sommás magyarázatokkal. Az 1994-es választásokat nem lehet megérteni 1944 nélkül, azt pedig nem lehet megérteni a megelőző kétezer év nélkül. Továbbá a kétezer évvel ezelőtti történelmi-politikai-kulturális helyzet sem az égből pottyant, nem „egyszer csak lett”, hanem ugyanúgy előzményei voltak, és ezek az előzmények visszanyúlnak a civilizációnk gyökeréig.
Ha egy szerkezet eleve hibás, akkor hiába várjuk, hogy majd jól fog működni. Nem fog. Ahogy a régi mondás tartja: a szar attól szar, hogy szar. 2006. október 23-ának magyarországi eseményei (és az azt megelőző, ill. követő események) minőségileg nem különböznek azoktól az eseményektől, amelyek a civilizációnk (nem az emberiség!) útját végigkísérték. Nem különböznek, és nem is függetlenk. Tünetek: ahogy az influenzának is van számos tünete. Balga lenne az, aki a végtagnehézségben, a köhögésben és a lázban nem látná meg az összefüggést.
A tünetek nem fognak eltűnni, amíg a kórokozó a szervezetben van. A civilizációs tünetek sem fognak eltűnni, amíg ugyanazt a civilizációs játékot játsszuk, amit tízezer éve elkezdtünk – föladva hirtelen azt a játékot, amit korábban hárommillió évig játszottunk sikeresen. Nem fognak eltűnni, akármelyik párt lesz is hatalmon. És ismétlem: aki nem hajlandó az ilyen szintű összefüggéseket meglátni (aki ezt „fölösleges dumának”, „mellébeszélésnek”, „a dolgok elkenésének” stb. tartja), azt nem az igazság érdekli, hanem a saját pártjának a sikere.
Mi a véleményem a történtekről? Az, hogy olyan környezetben szeretnék élni, ahol nem kell félnem. Sem a származásom, sem a hitem, sem a politikai meggyőződésem, sem a szexuális orientációm miatt. Ahol nem kell félnem sem gumilövedéktől, sem kockakőtől. Továbbbmegyek: olyan környezetben szeretnék élni, ahol ismeretlen fogalom a szorongás, a bizalmatlanság, a korrupció, az elnyomás, a hierarchia, a pénz(!), a kulcs(!!).
Nem a mennyországról beszélek és nem a „lelkek megtisztulásáról”. Az ember évmilliókon keresztül bizonyította, hogy képes ilyen társadalmi formációban élni. Megvalósítható volt régen, és megvalósítható ma is. Nem kell hozzá megvilágosodni, csupán kézbe venni néhány régi fogalmunkat, és használat előtt felrázni őket.
Ami pedig a gumilövedéket és a kockakövet illeti: annak, repüljön bármilyen irányba, soha nincs igaza.
Címkék: Kopipészt, Politika, Világ+ember