Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, július 11, 2007
14:53
 
Helyzetgyakorlatok: Fikció és valóság


Szituációs játékra hívom a blogom olvasóit.

Először is: Ki mit szól a következő – fiktív – SMS-hez?

„Szia Józsi, hallom éppen, hogy tegnap amputálták mindkét lábadat, rák vagy mi a rosseb miatt. Ezt igazán nagyon sajnálom, meg azt is, hogy még nem adtad meg azt az ezrest, amivel hónapok óta tartozol; mivel járni nem tudsz, lécci, küldd már el valakivel, szeva: Béla”

Kicsit átfogalmazva a kérdést: ki mit szólna, ha Józsi helyében ő kapna ilyen együttérző üzenetet?
Mit érezne?
Milyen véleményt alakítana ki magában Béláról?
Az intelligenciájáról, az őszinteségéről stb.?
Mit gondolna: mi volt az SMS küldésének tényleges célja?

[...]

Ha ezt sikerült végiggondolni, áttérhetünk a második helyzetre.

Ki mit szól a következő – valós – sajtóközleményhez?

„A Kereszténydemokrata Néppárt elítéli mind a homoszexuálisokat ért atrocitásokat, mind a Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Fesztiválnak nevezett provokációt. KDNP frakció”

A konkretizáló kérdések – mutatis mutandis – ugyanazok, mint fentebb. Ezek közül talán a legfontosabb: mi volt e sajtóközlemény kiadásának tényleges célja?

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Nem helyeslik a felvonulást, de ugyanennyire elutasítják azt a kísérletet is, amely erőszakos (primitív) eszközökkel igyekszik azt lehetetlenné tenni. Sztem a Fesztivál ellenzőinek (vagy inkább: nem-támogatóinak) nagy többsége ezen az állásponton van.



sztem rossz a példád, v szituációs hasonlatod. az amputált lábhoz nincs köze a tartozásnak. a kdnp közleményben azonban a "provokáció" azt jelenti, h a verést a melegek provokálták ki, vagyis összekapcsolja a melegeket ért agressziót a melegek viselkedésével. ebből a szempontból sztem a közlemény logikus, noha az érvelésével mélységesen nem értek egyet (tulajdonképpen megismétli azt a náci érvelést, h a buzik megérdemelték a verést, mert csúnyán viselkedtek; noha mind a buzik, mind a nácik csúnya viselkedését egyként elítéli)



Én a nyilatkoazt érvelésével azért nem értek egyet, mert nicnsen neki olyanja. Amit ki akartam hangsúlyozni a (meglehet, nem a legtalálóbb): a mélységes cinizmus, tapintatlanság, embertelenség. Csupa olyan dolog, aminek semmi köze a politikához -- sokkal inkább a gyerekszoba hiányához.

Szerintem.



Ravaszabb ez a közlemény annál, hogy érvelése legyen neki. Ha volna neki, akkor lehetne vele vitázni. Nincs neki, így kb. támadhatatlannak látszik, noha mintha azt sugallná tényleg, hogy "egyik kutya, másik eb, megérdemlik egymást, mi pedig mossuk kezeinket".



Igen, olvastam; már tegnap kinyílt tőle a bicska a zsebemben, csak nem tudtam eldönteni, mit és hogyan kéne reagálni.

A Pride.hu-n viszont azt olvasom, hogy tegnap este négy kopasz álarcosnak nem a zsebében nyílt ki a bicska...



azt hiszem nagyon nem leszek népszerű, de még mindig nem igazán értem az egészet. Szerintem a világ más témában is ugyanígy működik. ott van a politika maga. az egész egy hatalmas cirkusz, táborokra oszlik a nép és gyűlölik egymást, meg keresztbe tesznek ahogyan csak lehet. vagy a vallás kérdése, ahol persze több dolog miatt is lehetsz kirekesztett. de már ugye a bőröd színe sem mindegy, az öltözködésed miatt is megkülönböztethetnek vagy elítélhetnek és minden erről szól...akkor hogyan gondolhatjátok, hogy egy ilyen világ, vagy társadalom nem fogja kikezdeni a homoszexualitás témáját?!
Nem tudom, miért és hogyan alakultak ki egy-egy társadalom normái, és miért változik ez olyan nehezen, mintha meg kéne védeni..de szerintem nem olyan ritka, hogy a "normálistól" eltérőt kegyetlen megkülönböztetésnek vetik alá. és több szempontból is beleeshetünk egy-egy csoportba.
persze nyilván én sem azt mondom, hogy széttárt karokkal kell tűrni, és nincs mit tenni, csak felesleges, hogy ez megkeserítse akárki életét...

mások blogjait is olvasom ebben a témában. egy srác azt írta, hogy ő azért nem ment ki a felvonulásra ,mert szerinte ezzel csak hergelik az embereket. bár ő maga is homoszexuális szerinte itt csak azokat mutogatják majd a képeken meg a tv-ben, akik botrányosan néznek ki, sminkelt pasikat meg a feneküket, hogy megbotránkoztassanak. Nem pedig azt, hogy mondjuk két azonos nemű kézenfogva végigsétál ott és jéé, ez nem is olyan furcsa, egyszerűen ők csak egy pár.

szerinte a szakadék csak nőni fog így a felvonulók és azok között, akik elítélik a "másságot", mert maga a tény, hogy büszkék arra, hogy másak mint a többiek, azt hirdeti, hogy különlegesek is, nem pedig azt, hogy egynelőek. szerinte azt kéne kihangsúlyozni, hogy egyáltalán nincsenek olyan különbségek, amelyek miatt ők bárhogyan is kilógnának a társadalomból. hiszen a szexuális élete mindenkinek a magánügye, a mindennapi életben pedig a melegek ugyanúgy iskolába járnak, dolgoznak, fizetik az adót.ezt a felvonulást és következményeit pedig mindkét részről tk provokációnak tartja.



Kénytelen vagyok egyetérteni Pankával. Évekkel ezelőtt kérdeztem meg Balázstól,még az Öt Kenyér Vendégkönyvében, miért nem lehet a melegek emancipációjáért másképpen küzdeni, miért kell a felvonulással, a homoszexualitás "hangos" megmutatásával, az állandó közéleti szerepléssel, a mozgalmárkodással?
Tudom, mik a melegaktivisták válaszai ezekre a kérdésekre.
1. Hogyha a melegek igazán egyenjogúak, akkor éppen úgy megmutathatják a saját szexuális identitásukat, mint a heterók. Ha azt mondjuk, hogy a meleg lehet meleg a magánéletében, de ne jelenjen meg ilyenként a közéletben, akkor voltaképpen diszkrimináljuk.
2. Az embereket hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy a melegek igenis léteznek, sokan vannak, és ugyanolyan emberek, mint ők.
De ezek az érvek NEM győznek meg. A melegek emancipációja azon múlik, hogy meg tudják-e győzni a társadalmat ennek szükségességéről.
A társadalom pedig - ahány átlagemberrel eddig beszéltem, mind ezt mondta - nagyjából azt gondolja, hogy a melegség egy betegség, vagy legalábbis egy deviancia, amiről a melegek nem tehetnek, tehát nem kell őket üldözni, korlátozni, jogilag diszkriminálni, sőt még megvetni sem, - de a melegek ne "mutatkozzanak" (melegként) a publikus szférában, ne büszkélkedjenek, ne mutogassák ezt a dolgot.
Én tudom, hogy ez egy inkoherens álláspont (lásd fentebb az 1. pontot), tudom hogy egy buta álláspont, tudom, hogy egy igazságtalan álláspont.
De az átlagember - mégegyszer - igy gondolkodik a melegkérdésről. Csak egészen kevés ember gondolkodik úgy, hogy a homoszexualitás bűn, üldözendő, hogy a melegeket üldözni, megbélyegezni kell.
A meleg megnyilvánulások, a melegmozgalom szerintem az átlagembert a homofób kisebbség "karjaiba hajtja", vagy legalábbis megértőbbé teszi azzal, annak a megnyilvánulásaival szemben.
Nem lehetne-e ezt a kérdést úgy, valami olyan hozzáállásal kezelni, hogy "mi egyenrangú állampolgárok vagyunk, egyenlő jogokat követelünk a magunk számára, de tudomásul vesszük, hogy egy széles körben létező társadalmi hagyományt a mi identitásunk sért, bánt, és próbáljuk ezt a hagyományt tiszteletben tartani?" Nem volna egy ilyen út? Nem lenne-e ez célravezetőbb?
Mondanom sem kell, hogy ezzel nem a hétvégén történteket akarom "igazolni", az, amit a hétvégén a melegekkel műveltek, minden tisztességes ember számára elfogadhatatlan és undorító.



Ühüm, nekem is ez a bajom, mint Pankának. Most nagyon sok ismerőssel, baráttal beszéltem a melegfelvonulás kapcsán. És sokakkal egyetértve azt mondom: ez a fajta provokáció éppen az ellenkezőjét éri el, mint ami a célja. Ha felvonulna egy sereg ember szépen, nyugodtan, magamutogatás, extravagancia nélkül (persze nyilván a travik mindenképpen extravagánsak valamelyest, de még azt is lehet elfogadhatóan, szimpatikusan megoldani), párok kézenfogva, akár hetero szimpatizánsokkal együtt, valóban válhatna szimpatikussá a melegség. Én pl szívesen vonulnék így. Még a gyerekem is kivinném talán, mert azt nyíltan vallom és vállalom (a lelkészünk megrökönyödésével dacolva), hogy őt már egész kicsi korától úgy nevelem, neveljük a férjemmel, hogy természetes legyen neki, hogy vannak azonos nemű párok is. De miért kell provokáció? Ugye szokott az érv lenni, hogy a heterok bárhol kimutathatják, hogy heterok... De azért nem gondolom, hogy a heterok a hétköznapokban a szélsőséges szexuális szokásaikat hangsúlyozgatják lépten-nyomon. (ha már itt tartunk, engem a Budapest-parádé szerű izé még jobban kiakaszt, mint a meleg felvonulás, pontosabban, az valóban kiakaszt.) Bocs, ha kicsit zavaros... Szóval én nagyon szeretném, ha minél hétköznapibbá válna, ha két srác, vagy két lány megy kézenfogva, vagy csókolózik nyilvánosan, mutatja ki, hogy ők egy pár, de nem hiszem, hogy ezt ilyen eszközzel el lehet érni. Mert így valóban a másságot, és nem a hasonlóságot, vagy ugyanolyanságot hangsúlyozzák ki. Ez nem így működik. Az embereket szelíden kell nevelni...

Idgie



Az embert sokféle módon kirekeszthetik, és ki is rekesztik, a világ így működik.
Én ezt magamban úgy interpretálom, hogy annyira nem kell meglepődni azon, ami történt, és hogy nem kell annyira jajgatni.
Szerintem meg akit vernek, attól nem szép dolog elvitatni a jajgatás jogát. Még akkor sem, ha csak szóban "ütik".

Érdekes, ahogy a melegfelvonulással kapcsolatban mindig előjönnek az esztétikai szempontok. Ja, ízlések és pofonok. Meleg létemre nekem sem tetszenek a sminkelt, tollboás srácok. De kedves dolognak tartom, hogy ebben a szerelésben kimennek az utcára, mert jó parti (máshol), és megmutatják, hogy így felöltözve is lehet gerincesnek és bátornak lenni. Nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy valaki rikítóra sminkelve végigmenjen az Andrássyn, mint ahhoz, hogy a járdáról buzizzon.

A melegfelvonulás nem provokáció, hanem egy teljesen korrekt valami. Évente egyszer egy ilyennek bele kell férnie.

Az aktivizmus vádhoz:
Szégyen, ahogy ezek a nők a nyílt utcán gyűléseznek! Meg a korlátokhoz bilincselik magukat! Szavazójogot akarnak! Hallatlan...

De tényleg. Elég unalmas tömegrendezvény lenne egy tömeges séta kézenfogva. A szelíd meggyőzés terepe az életvilág, ahol mindenki a saját közvetlen környezetében tudatosíthatja, hogy a melegekkel alapvetően minden rendben van. A melegfelvonulás meg ilyen harsány, zajos, színes esemény, ami figyelemfelkeltő, és csak addig provokatív, amíg az "átlagember" ott tart, hogy esztétikai érzékét sérti a kifestett férfiak látványa.



Dan, nem feltétlenül az unalom a lényeg egy ilyen csendes felvonulásban, hanem az, hogy a sajtó úgy tálalhassa a nagyközönség felé, hogy ne lehessen belekötni... Pl. nekem nagyon tetszett az, hogy híres melegek képeit vitték táblákon. (Ugye, azok voltak rajtuk? A képeken, amiket láttam, nem nagyon láttam, kik vannak a táblákon :-)) Hogy egy nekem közeli pédát mondjak: babakocsis anyukák mozgáskorlátozottakkal összefogva majdnem minden évben szerveznek tüntetést, megmozdulást az akadálymentesítés felgyorsításáért. Összesen ha ötvenen ott szoktak lenni, akkor sokat mondok, de időnként ebben már a sajtó is benne van :-). De mégis benne van a dolog az esti híradókban, napilapokban, stb, felhívja a figyelmet a problémára: a mozgáskorlátozott és a kisgyereket nevelő is ember, aki be akar menni a városba, étterembe is szeretne menni, tömegközlekedni is próbál, és általában ugyanolyan ember, mint a többi. És minden évben van valami kis eredmény. PL. a tüntetés után érezhetően megnő a buszon helyüket azonnal, kérés nélkül átadók száma egy időre :-). (Beváltatlan igéret persze még több van sajnos...). A melegfelvonulás szintén mindig benne van a sajtóban, de aki csak teheti a provokatív részeit emeli ki...

Idgie.



Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség: A vallásgyakorlás jogának megsértése


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta