Éhség, szomjúság
Ha már az evés-ivásnál tartunk: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6) Ennek az alapvető emberi igényre apelláló ígéretnek értelmében (is) a blogom látogatottsága (amely tavaly decemberben érte el a 30 ezret, rá félévre, június 25-én a 40 ezret) a mai napon 15:17-kor a elérte az 50 ezret.
Ez így persze némileg öncélú számbűvészet: szupervízión ha megemlíteném, hogy valaki ilyesminek jelentőséget tulajdonít, hamar kiosztanák rá a „narcisztikus kielégülés” címkét. Teljes joggal. De hát az emberek többsége igényli a narcisztikus kielégülést.
A Homáron kommentelők némelyike lúzernek, mazochistának tart, és valószínűleg részben igazuk is van. Időnként igénylem a konfrontációt: beveretem a pofámat, aztán panaszkodom, hogy nehéz az élet. Ezt Kővári Edit (a hajdani pszichiáterem) 1993-ban, amikor visszapofozott az öngyilkolászósdiból az élhető életbe, prognosztizálta is, mondván: „Balázs, magának soha nem lesz konfliktusmentes élete, mert mindig megkeresi majd magának a konfliktusokat.” Tisztelem és becsülöm Kővárit azóta is, úgyhogy nem cáfoltam rá az eltelt csaknem másfél évtizedben. Azóta annyit sikerült megtanulnom: a saját boldogságom (jólétem, harmóniám etc.) feltétele nem a konfliktusok hiánya, hanem a biztos tudás azon képességem megléte felől, hogy a konfliktusba, legyen szó bármiről, tudok nem belehalni. Ehhez szükségeltetik némi egykedvűség és humorérzék (nem akarok cinizmust mondani); valami olyasmi, hogy tisztában legyek vele: semmi sem olyan fontos (én magam sem), hogy érdemes legyen beledögleni. (Beledögleni, mondom; meghalni valamiért adott esetben: az teljesen más lapra tartozik.)
Az Öreghegy Fogadóban átélt élményeim nagy tanulsága, hogy a fenti eszmefuttatásnak van némi realitásértéke. Pár évvel ezelőtt egy ilyen történet egyenes következménye lett volna a minimum három napos gyomorgörcs(ben is manifesztálódó generalizált szorongás). Most megúsztam néhány perces lábremegéssel, és úgy gondolom: aránylag hatékonyan sikerült a felgyűlt feszültséget elaborálnom. A hatékonyság egyik visszaigazolása, hogy az írásomból nem csupán az olyanokra izgult rá a nagyérdemű, hogy hű de gáz babgulyáshoz ananászlét inni (btw: de gustibus egy bizonyos IQ fölött non est disputandum), hanem érdemibb dolgokon is elgondolkodtak, pl. hogy nem szükséges (mi több: baromság) kifizetni az áfát, ha számlát nem kapunk, mert ilyenkor az nem más, mint borravaló. Ha csak ez evidenciává válik valakiben (akár csak egy emberben), már hasznos volt az egész.
Címkék: Pszicho, Számvetés, Vendéglátás, Virtuál