Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, szeptember 20, 2007
20:41
 
Ami senkinek sem prodest


Odakattintottam a KDNP honlapjára, mert kíváncsi voltam, anyáznak-e már amiatt, hogy az SZDSZ a héten beadja a Parlamentnek azt a törvényjavaslatot, amely arra vonatkozik, hogy Tomi meg én összeházasodhassunk. Erre vonatkozó cirkuszolást nem találtam, ehelyett a következő – mai – hírt olvasom:

„Halálra ítélünk, és az őszi zavargásokat kihasználva az ítéletet végre fogjuk hajtani” – olvasható többek között abban a levélben, amelyet az Országgyűlés Hivatalába címezve kézbesített Semjén Zsoltnak a posta. Az ismeretlen feladó ezt közli a KDNP elnökével: „Egy sorozat elég lesz rád!” A rendőrségre megérkezett a feljelentés, a nyomozás elrendeléséről 3 napon belül döntenek.

Ha hasonló fenyegetést a baloldalon kap valaki, akkor a jobboldal összeesküvés-elmélet gyártói – a cui prodest elvére hivatkozva (és többnyire hibásan, „qui prodest” formában idézve) – automatikusan a baloldalt teszi felelőssé: a kommunisták semmitől nem radnak vissza, a holocaustot meg, mint tudjuk, a zsidók szervezték.

Olcsó lenne hasonló ebben az esetben hasonló módon érvelni. Seggfejnek lenni ugyanis nem jobboldali privilégium. Az a helyzet, hogy teljesen mindegy, honnan származik egy ilyen fenyegetés, mint ahogy teljesen mindegy, ki a címzettje. A feljelentés és a nyomozás nyilvánvalóan szükséges, és – számomra – ugyanilyen nyilvánvalóan teljesen céltévesztett. Megtalálják és bedutyizzák a baloldali terroristát vagy a jobboldali provokátort? Nu, sag schon, akkor mi van?! Nem konkrétan ez a levél a szörnyű, hanem az, hogy olyan a társadalmunk, amelyben egy ilyen levél egyáltalán kitermelődhet. Hogy ilyen indulatok léteznek, és hogy akikben léteznek, azok nem találják meg annak a proszociális megélhetési módját. Nem Semjén Zsoltot féltem (és fordított esetben nem – mondjuk – Gyurcsány Ferencet félteném): nekik valószínűleg kutya bajuk se lesz. De az indulatok megvannak, és levezetésért kiáltanak. EMK-terminológiával: egy ilyen levél (akár „valódi”, akár provokáció) kétségbeesett kiáltás arról, hogy valakinek valamilyen szükséglete kibaszottul nincs kielégítve. (Na jó, e mondatnak nem minden szava volt szoros értelemben vett EMK-szakkifejezés...) Aránylag könnyű elképzelni, hogy ezek az indulatok végül milyen módon fognak levezetődni: autópályán egy agresszív előzésben, egy szándékosan megalázó iskolai feleltetésben, egy műtőasztal melletti oda nem figyelésben... Ez az igazi tragédia. És, mint mondtam, ezen kurvára nem segít, ha a levél íróját megbüntetik.

Az már más kérdés, hogy ha én valaha is arra adnám a fejem (ami soha nem fog előfordulni velem), hogy keresztény színekben villogjak a nagypolitikában, akkor egy ilyen levél esetén hogy reagálnék. Valószínűleg közreadnám a fenyegetést, de semmi esetre sem tennék feljelentést. Ehelyett örömmel megragadnám az alkalmat, hogy nagy nyilvánosság előtt elmondhassam, amit Jézus az ellenséghez való hozzáállásról mondott, és a médián keresztül is biztosítanám az ismeretlen levélírót afelől, hogy kihallom a leveléből a fájdalmát és kétségbeesését, hogy szívesen enyhítenék rajta, ha módomban állna – és hogy fel se merül bennem annak gondolata, hogy a törvény erejénél fogva (vagy bármilyen más módon) keressek vele szemben elégtételt.

Az is más kérdés, hogy hasonló megoldással még soha életemben nem találkoztam a főállásban keresztény politikusok részéről (sem).

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Háááát... Nem tudom. Bár igazad volna.



Mármint hogy miben?



Abban, hogy a farkas megszelidulhet, ha a bárány odatartja a másik orcáját is.

A félelmeim beszélnek belolem,tudom. Holocaustot alig tulelt zsidok leszarmazottjakent nehezen tudom elkepzelni, hogy az, aki egy halálos fenyegetést képes elereszteni, majd a te kedves zsiráfos media megnyilvánulásodra ne olyasmit mondana, hogy "érezd te a tobbi b..i kö..ög fajdalmát, amikor majd jol megmutatjuk nekik, ne az enyémet".

Hát ezért szeretném, hogy neked legyen igazad.



Más az erőszakmentesség erejében vett hit és más a naivitás. Azt nem gondolom, hogy aki annyira kétségbeesett (és oly mértékben ledisszociálta magáról a saját érzéseit és szükségleteit), hogy ilyen leveleket írjon, az egy darab empatikus megnyilvánulástól báránykává szelídülne. Ilyet nem írtam és nem is gondolok.

Azt viszont fontosnak tartom, hogy a "senki sem sziget" igazságát ilyenkor is szem előtt tartsuk. Az ilyen megnyilvánulások nem a semmiből születnek és nem izoláltan lebegnek az űrben, hanem beágyazódnak egy kultúrába, egy közgondolkodásba: mémek komplex hálózatába. Amiben én hiszek, az az, hogy ebben a gondolatdzsungelben az erőszakosság mémjét idővel felválthatja (de legalábbis árnyalhatja) az erőszakmentesség mémje. Nem ma, nem most, nem konkrétan ebben az esetben, nem pont a levél írójánál. Akikben én reménykedem, azok a

"...csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra ujból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek."


De ahhoz, hogy az ő "friss szavuk" majd, ha eljön az ideje, ne sakálordítás legyen, ahhoz ma, nekünk kell zsiráfként kommunikálnunk. Velük is, másokkal is. Különben honnan tanulhatnák meg?



Nem is gondolom, hogy belőled a naivitás beszélne.De optimistább a szemléleted, mint az enyém. De nem szeretnék egyetértést azon az áron, hogy legyél te is borúlátóbb :)
Én is azon vagyok, amin te, ám sokkal kevesebb hittel, mint a tiéd. Az optimizmus nem naivitás.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta