Kőmíves Kelemenné, kifordítva
Januárban 96 kg-ról (más források szerint 94) indultam, és nyaralás előttre leküzdöttem magam úgy 73–74-re. Igazság szerint a hetvenvalahány már márciusra megvolt, csak aztán lelassult a projekt, és maradt a szinten tartás. (A cél 70 kg. Vagy 69: azt könnyű lenne megjegyezni a születési évemről.)
A nyaralás – amint az kiderülhetett a blogból is – két hét folyamatos zabálást jelentett. Enyhe rettegés vett erőt rajtam, amikor itthon ráálltam a mérlegre, de szerencsére megúsztam 80 alatt. Azóta gyakorlatilag szaladgálok 77 és 80 között. Az elmúlt hét péntek reggeléig legyűrtem magam 76-ig, és örültem meg büszke voltam meg reményteli. Aztán jött a péntek este: itt volt Lina, beszélgettünk, picit ettünk-ittunk is. Tegnap meg Tomi szüleihez mentünk, amitől már eleve pánikban voltam, mert régi tapasztalat, hogy ezt a programot képtelenség megúszni plusz két és fél kiló nélkül – és így is lőn. Megint bejött a papírforma: amit egy hét alatt sikerül lerombolni, az a kétnapos hétvége alatt visszaépül.
És még nem vagyunk a végén. Most indulunk Apához, többek között ebédelni...
Címkék: Brühühü, Súlyos